Film! Letiltották, és miért?
Csahol a párthűség....?
- e módra kerítve- szorítva
elrejti gyengéden- a maflát
..hogy növelje a jobbak erejét – tudását? -- (szőke)
Érdekes fordulat: a Kojot esetében filmes körökben és a sajtóban most a Filmalapot okolták a kudarcért.
Azt a cikk nem említi, hogy a HungariCom 9 millió forint vissza nem térítendő marketing támogatást kapott a Magyar Nemzeti Filmalaptól. A kötelező kétmillió forintos önrészt hozzátéve tehát minimum tizenegy millió forint készpénz állt Kálomista cégének rendelkezésre, hogy népszerűsítse a Kojotot.
Kálmán András, a Filmalap marketing támogatási pályázatának kidolgozója, a döntőbizottság (DB) tagja teszi már hozzá: az összeget akkor ítéli meg a DB, ha a részletes marketing tervet (kreatív, gyártás, média) elfogadja. Hozzátéve: a pénzbeli támogatáson túl a Kojot még egy két hetes TV-szpot kampányt is kapott.
Utóbbit egyébként törvény szabályozza: az RTL-en, a TV2-n és a köztévén oszlanak el a szpotok. Ezek után mindenki vonja le a konzekvenciát, hogy elegendőnek tartja-e a Kojot marketing kampányát – magyarul: hallott-e egyáltalán arról, hogy a film a mozikba került? /.../
Esetleg, ha még rosszabb a helyzet: ha a reklámkampány „láthatatlan”, ahogy az említett film esetében többen állították? Nem mellékesen, az MNF honlapján, március 1-én közölt interjúban maga Kostyál Márk panaszkodik egy interjúban, hogy még közönségtalálkozókból sem volt elég. A válasz: nincs semmiféle retorzió. Nem marasztalják el a céget, nem kell visszafizetni a megítélt pénzt, még akkor sem, ha köszönőviszonyban sincs a beígért nézőszám a valós eredménnyel. Igaz, van egy szakmai találkozó, ahol a forgalmazó és a Filmalap szakemberei megvitatják, hogy mi sikerült és mi nem. Mert, legyünk jóindulatúak: a szándék nagyon fontos. Eredmények meg biztos lesznek egyszer.
------------
Nagy-vonalakban a film tartalmáról:
Aki még egyszer sem játszott el a gondolattal, hogy otthagyja a koszos, stresszes, állandóan pörgő nagyvárost, és elköltözik falura, az nem is igazi városi. Kostyál Márk első filmjében arra vállalkozott, hogy megmutatja, milyen is az, amikor az álmodozást tett követi, és az irodista felállva a számítógép mellől már nem hitelek elbírálásával, hanem tikkasztó napsütésben vidéki otthona építésével gyötri magát. Az új élettel új ház és új, előre nem látott nehézségek járnak a Kojot-ban.
„Ez egy mérges film” – foglalta össze a munkáját a vetítés előtt szűkszavúan Kostyál, és valóban, szinte minden képkockájából nehezen becsatornázható, jobbára konkrét cél nélküli düh árad, ami ismerős érzés lesz a mai Magyarország lakosainak.
Elhunyt nagyapja révén hozzájut egy festői elhelyezkedésű, ám igencsak rozzant állapotú házhoz Tűzkő határában. A banki munkáját megszakítva, halk szavú feleségével azon nyomban ki is költözik, ám hamar rá kell döbbennie, hogy békére vidéken sem lelhet.
A helyi nagygazda szemet vetett a telkére, és mivel a polgármestert és a polgárőrséget is a zsebében tartja, képes arra, hogy változatos és egyre erőszakosabb módszerekkel zaklassa az új házát építő Bicsérdit.
Szőke Emil:
a vég
A túlontúl büszkeség nem előrelátó időköz
ha szorít a sors már a tett sem időz
iszonya a könyörtelen vég
rá is – rád is – rám is – kiszabott
körforgás itt - és áldozol
...és benne áldozatra is
már hiába
ha vég dühe ég itt - ha időd zord (?) - jaj – elég!
Már elég! –
u.i.:
Ahogy a mondás szól: "A hajszálgyökér nem húzódik vissza, ha sziklára tapint, hanem rést keres és repeszt; a földbe vetett mag áttöri a rögöt; az akadály elé jutott hangya megkísérli a százszoros súlyt félretenni, s ha nem sikerül, kerülővel folytatja az útját célja felé. S ha élni akarunk, mi is csak ezt a példát követhetjük."
2018. 02. 13.