Soros-terv (mint olyan) nem létezik!
...és gyűlölet kényszerít főhajtásra?
- lelkem gyásza – a mának mondott litániákban
emlékezet-lelt sorsa - (szőke)
Semmi nem az ami... hirdetve a jó, ami rossz – elhallgatva a rossz, mi belülről már lelkem rágja, míg génjeim őrzik belső tájait és tere fájdalomból, emlékekből, eszmélésekből, ad hideget – kap meleget érzetemben szenvedéssel - keményen a képzelet fokain.
De íme, csaknem észrevétlenül, máris ott járunk a láthatatlan dolgok kellős közepében, hol anatómiából a felépítés, és a kozmosz magasában az érzelmek remekévé magasztosult tartalmakban, hogy két ember (Soros – Orbán) bonyolult dialektikájáig emelkedjünk és elmerüljünk egyikük sötét-mélységében, az emberi társulás szövevényes útján. Ámbár a valóság megváltoztathatatlan... és mert a hazugság lett építőköve a tartalomnak – harc és a választási fogás, miként a vélemény már terv – keserű iróniával itt – így csak játék épp, amint a szélsőségek egysége, és a végletek összepántolásával lelt tónusegysége, egy nép lealázására bogozódik... bele a képébe. Mert a mondandó már a „nép nevében” van előadva!
De kérdésig sem lett volna szabad elengedni, ugyanis itt nagyon lényeges dologról van szó, a konzultációs- kérdésekkel nagyon-nagyon keményen lehet csúsztatni, és egyszerűen - a megfigyelés és a száladzó-sötétség együttese, ilyetén sem lett hitelesebb. Mindenesetre nagyon komoly érdekeltségeknek kellett közrejátszani, mert itt nem babra megy a játék (hiszen, a hazugsággal választást lehet nyerni) – így foglalkozik – a lebonyolítás lehetőségeivel az önkény! Ugyanis, rögtön ezzel kezdi egy átlagember - ha meghallja, hogy ugyan már, ez kivitelezhetetlen, ez teljesen lehetetlen, hogy ne vegyük észre a vélemény és terv összemosását - ne derült volna ki mindjárt, hogy hazugság – ami a kérdések és vélemény összevetésében ki is tűnik! - és ezzel mégsem buktak el...hát ez a csoda! Aki így fogalmaz meg egy konzultációt, ha közember, akkor ez megbocsátható volna? Hát nem!
Valószínűleg megvolna a jó szándék mindannyiunkban, mert annyira bennünk van, hogy fölzárkózni egy, kettő, három, négy, öt (kérdés) de nincs mihez. Ez a zseniális, hogy egészen idáig ki is mondja, ki mondja azt is hogy ez az egész Európai-koncepció, amit ma - itt adagolnak nekünk, az magára a nagy semmire épül és annyit is ér. Ha valaki mégis föl akar zárkózni ám tegye. Keresztényin!
Ha ezt egy történész végignézi, az vagy kétségbeesik vagy úgy viselkedik mint egy sarokba szorított vadállat. Kitámad, fröcsköl és semmiféle érvet nem hoz föl, viszont szabályosan a torkomnak ugrik. Előre figyelmeztetem, hogy Soros torka egy kicsit távolabb van innen, én most itt bemutatok egy elméletet. Mert még nagyon távol állok attól, hogy minden részletét alaposan ellenőrizni tudtam volna, de eddig még Soros urat nem tudtam rajtafogni hamisításon, pontosabban hamisítást föl sem tételezek róla, de tévedésen, csúsztatáson egész egyszerűen nem tudtam rajtafogni, pedig a példáinak a nagy része olyan, amit én is ismerek. Egyebet, mint szégyenkezést nem éreztem, mert erre nekem is rá kellett volna jönnöm. Orbánnál, viszont már rájöttem (pénz, paripa, fegyver) a hatalom a minden!
Hazámat szeretem! - csak a hatalmasok tetteit nem! Álságosak és hamisak! Így lojalitást ne várjanak!
Szőke Emil:
tűnődésem
színek vonalak
pontok és terek
és a forma prüszköl sírva
a nagy-nagy virradatban... már alapos hévvel ott
egy betűt se mulasztva el
a lét pára-csóváin át keménykedem
még remegve
mert nem lüktet – csak tüze fénye -
hogy benne égjek meg
ám - elébb ahhoz
„birtokolnom kell az egész világot”
a ma handabandáival egyetemben
mint ok
hogy „én Simeon előre s hátra nézek
és kétfelé tanácstalan vagyok”! –
2017. 10. 25.