Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Választási előzetes…

 

Orbánt lebeszélni érvénytelen terveiről nem lehet… ő nem veszíthet, a hatalmát át nem adhatja (nincs az a pénz és nincs az a körülmény: az egyiknek biztosítékul ott az MNB és „jobb-keze” – mellyel, ha ürít… A másiknál biztosíték a TEK, a rendőrség és a katonaság, akiket a néppel fizettet meg – nem is akárhogyan, hogy fellépjenek a nép ellenében, ha kell) –

Orbánnak küldetéstudata van (lelkiismerete nincs) – ugyanis a prezidenciális rendszer még nincs kiépítve! Ahogy mondta 2010-ben: „a régi rendszer nem jöhet vissza soha!” Ezért mindent megtesz – érdeknek érvényesítve és egy szűk csoportnak kedvezményeként… és- mert az érdek annyira elvakítja, a lelkiismereti érvek lepattognak róla! Ez az a pillanat, amit megragadni kellett volna már 2010 nyarán az MSZP-nek. Történelmi pillanat (lehetőség) volt, amit magas-labdaként leütni lett volna kötelesség az ellenzéknek! De nem… kényelmes a szék, jó a fizetés és semmit sem kellett tenniük a ciklus alatt – ugyanis hiába is tették volna, mert az általuk jóváhagyott parlamenti 2/3 a mai napig is mindent visz! Ma már lehetetlennel egyenlő a Fidesz leváltása – s kérem ne a mi (a nép) – a választók felelősségét szajkózzák, ne is hivatkozzanak ilyesmire épp a fentiek okán! Kizárólag az ellenzék felelőssége… hogy asszisztáltak az ámokfutáshoz!

Az elején még hatásos lehetett volna a felek figyelmének ráirányítása a várhatókra (a parlamenti 2/3, és a kizárólagos hatalomra való törekvés iránya és következményei okán) – ma már az „éhség-korbácsa” tart rendet. Orbán elérte, amit akart – éhség-konyhákkal és kígyózó soraikkal a szeretetszolgálat adja a lelki malasztot és az esetenkénti (ami nem is mindig célzottan azt éri ki rászorult: ők még mindig szemlesütve szégyellik helyzetüket) adományokat, arravalóan irányított munkájukkal, hogy a rendesen fel nem ismert és nem is sejtett szörnyű lelki és ideg-megrázkódtatás, mely az évekkel tört ránk – tompítva legyen. Orbán csak él a helyzettel, mert hagyjuk (vissza is él vele) – és mi meg is érdemeljük! A lelkiismeret – hogy választottunk? – tépdeső, gyötrő és furdaló önvád lett – átokként van velünk, mert az ellenzék és a kormánypártok (a 2/3) színt- játssz… borzalmas átérzése elsorvasztja a lélek nyugalmát és feldúlja az idegrendszert… igen! – így vagyunk már négy-millióan!

Kire kellene adni szavazatunkat? Senkire, mert nincs vezetésre érdemes párt – egy illegitim kormányt (ki hatalmát már minden áron – bármi áron megtartja) nem legitimálhatok azzal, hogy szavazok, és- ha ők győznek, és ők győznek - már az Isten sem mondhatja a másodszori győzelme után, hogy nem „demokratikus”! Nem! Ezt ne várják el! Segédkezet nem adok!

A saját hívei, barát, sógor, koma és a rokonság megválasztja- legalább ahhoz nem lesz közöm – és ha kell, elhagyom az országot magam is! Mert bármily furcsán hangzik is – Európa szemlesütve, arcát elfordítva hagyta, hogy Magyarországon kialakuljon egy diktatórikus rendszer – persze egy „fasz” ellenzék asszisztálásával! Menekült státuszt bizonyítanom sem kell… hiszen hiába is hivatkoznak az ígérettartás becsületbeli kötelességére – hogy itt nálunk demokrácia volna? Nincs játékszabály, amihez Orbánnak kötnie kellene magát, jobban mondva gumiszabályokkal nem megy. Úriember volna – nem! –

Nem hiszem, mert aki nem tiszteli, becsüli, értékeli és tartja szentnek adott szavát és esküvel tett ígéretét, az ma barátját (itt nem Matolcsyra gondolok – az érdekbarátság csak, ha már nem lesz szüksége rá félreállítja azt is), holnap az Istent és Egyházát, holnapután hazáját tagadja meg, mert a hűség nehézségeit nem érzi (csak csendben kérdem, ki előtt és mikor tettek esküt – és melyik alkotmányra?- bár lehet lemaradtam!) – átírták és írják már sokadszor az alaptörvényt is - azt a sziklaszilárd alapokon állót! Orbán (szóban hatalmasság), a valóságban közszolga: a haza szolgálatában áll, és ki- mi a haza?- (költői) – nem ízlelgetni kell az ősi szavak zamatát, hanem tenni érte! A jelen és a múlt ötvözete, ahol a holnapért érdemes élni!

Ma (még) Európához tartozunk a „Jobbik” hiába veri nyálát! – amíg fizet Európa, addig „barát” marad – ráér Orbán utána is azon gondolkodni, hogy új köpönyeget vásároljon magának (a régi még tart, bár azt is rongyosra forgatta!) Ezért ne hivatkozzanak a magyarok régmúlt történelmére, hiszen a magyar büszkeség nagylelkűsége épp velük íratódott ki a történelemből - végleg? Ehhez kell a felismerés!

Az „új”- európai határok igazságtalansága állandó veszedelme Európa békéjének és azok a kezek is, amelyek a mai politikát így irányítják, ugyanis a jövő békétlenségének magvait hintik el…

Orbán mégis tíz körömmel ragaszkodik a hatalomhoz (bár ő is tudja, megoldani semmit nem fog – talán háborúra játszik? – még nem tudni) – de a pénzeszsákok közelsége eszét vette neki is! Lám! - a jegybank elnöke már útban van, sőt már helyét foglalta… ez az egy még hiányzott néki a teljes diktatúrához!

Ma még tőr és zúz – holnap aposztata lesz úgy is – holnapután hazaáruló? – kis-híján becsületvesztő az azeri ügyben… persze - csak ha ezzel némi kényelmetlenségtől szabadulhat vagy újabb élvezetet és előnyöket szerezhet! És lám! - a „nagy”- keleti elől megszaladt? Nem… de nem is fogadták szívesen! Nem lett egy erkölcsi hős! A tetőtől-talpig becsületes ember minden téren és minden körülmény között rendületlenül megtartja szavát! Nem kettős-beszédekkel – nem is ki-be fordított tartalommal, amit ő maga is beismert, hogy: „ne azt figyeld, mit mondok, azt nézd, mit cselekszek”! Hát! Már csak az hiányzik: hogy az Oltáriszentséggel útközben áldást is osszon… persze a TEK által óvva, izzó lelkesedést megfizetve – és felbérelt tapsoncokkal áldatni őt hitéért, ezt a helytállni tudó, hűséges, megbízható krisztusi jellemet!

Az már mellékes – felelevenítésre sem érdemes, hogy ma mi érdekli, örvendezteti vagy mi bántja, nyomja, aggasztja, sérti az embereket?

Vajon mit mond tükre? – ha reggel szembenéz önmagával? Jő az ébredés? Vagy hétköznapi emlékeket kever egy kozmikus látomásba? Közben rájön… rá az élet nagy titkára!

 

Futókaland az élet!
De festett a talár,
És rég
Ki-be fordított sorsán éli hírnevét,
Ügyelve ítél…
Mezején érik a szél s veti,
Mint ki vihart aratni kész -
Kor-vizén könyörög sík partért és hányódással ígér-
Zeng az Úr hatalmában
S mindent megold mindig-hevén!— (szőke)
 

2013.03.06.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 496
Tegnapi: 241
Heti: 737
Havi: 8 216
Össz.: 1 095 595

Látogatottság növelés
Oldal: Választási előzetes
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »