Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

 

 

...október margójára...

 

„...mit használ a hiú név, mit a származás!”

Kül-mázadra nem ad a remegő lét

hogy játékszerként

ne hányjon-vessen szét...

 

szürkeség csendje

 

Ám gyűlölj...” szennyes lettem...

....de mindinkább magam idebenn.

Önfeledten rohannék fénynek,

sötétnek lombjain leltnek.

S lám, hogy földhöz ragadt a képzelet...

új lendületet vett itt a csend,

elhallgatva telt-

az elviselt rákorhadt jelenben nézi a messzeségeket:

sűrűsödő szürkesége lett süket-- (szőke)

 

Senkit megbántani nem akarok, de kimondom: semmi nem az, aminek látszik! Volt egy forradalom, ami mára nagy dicsőséggel van eladva. Az igazság, hogy mire felébredt a nép, már vége volt annak...

Tudjuk, volt baj épp elég, az Ávó, a padlássöprés- az üldözések- svábok és kulákok kitelepítése... forrt a düh, de nagyobb volt a tehetetlenség. Voltak, akik felismerték a lehetőséget, hogy most- talán- lehetne változtatni, ám a tények makacsok – ott és akkor, és utána mint előtte is csak a szocializmus ügye volt fontos. Disszidált a tömeg- és most büszkék arra, ami csak egy kósza ötletként ott, de felvillanhatott... mára nékik gazdagságot adott- oda-kint, mert sikerrel járt a „határ-kaland”! Magyarország nagy része, viszont észre sem vette, hogy valaki zászlót bontott.

Kaotikus idők voltak, felkorbácsolt lelkiállapotban nem a higgadtság, a józanság, a reális alternatívák lelkesítettek bennünket (igaz – én még csak tizenegy-évesen álltam ott, de disszidálni akartam mégis... és kizárólag kalandvágyból, mást nem is értettem az egészből- akkor. Azt viszont láttam, hogy sváb Nagyszüleim és Édesanyám gyakran sírtak...) - ám a szép frázisok lelkesítettek s a felvázolt csábos illúziók még. Nem is tudom, hogy így hetvenévesen minek örüljek most, hogy akkor nem sikerült kimennem, mert földrajztanárom ott hagyott bennünket, vagy annak- hogy az egészet sikerült épp bőrrel megúsznom- mert tanáromat (később megtudtam) lelőtték a határon!

Egyszóval- az októberi események nagy részét és tudatosan Budapest vitte el... a vidék csak törölgette csipáit, hogy mi a fene folyik itt. Az az egy volt kétségtelen, hogy 1956 októberének kulcsembere Nagy Imre volt! A helyzet- hogy helyzet volt: hogy egy kommunista miniszterelnök akarta kibontakoztatni a forradalmat, amit akkor ellenforradalomnak hívtak (érdekessége, hogy ő maga is így nevezte)!

A fegyveres támadások – állítólag – pontosan megtervezettek voltak! Azért írom az állítólagosságot, mert akkor is voltak Bakondik, akik fegyvereseket láttak, meg eltérített vonatokat... szögesdróton átdobott gyerekekkel riogattak és terroristákat emlegettek. Egy biztos, annak is sok vétlen áldozata volt- igaz nem csak sebesültek voltak akkor, hanem rengeteg halál és mindkét oldalon! Amikor Nagy Imre először beszélt az országhoz, akkor még ellenforradalmat mondott (így nevezte maga is a történteket), aztán statáriumot hirdetett... én Pécsett voltam... a Széchenyi-téri eseményeken (ott és akkor, amikor az állami-áruházról leverték a csillagot (!)), de a felnőttek elzavartak bennünket- gyerekeket... hogy, ami ott történik, az nem nekünk való (ami azt illeti, volt is alkoholszag rendesen!). De az emlékezések- így is ellentmondóak!

Az 1956-os magyar tragédia többek közt azért is olyan tragikus, mert annyi, egymáshoz nem tartozó, egymásnak gyökeresen ellentmondó elem keveredett benne, hogy a különböző igazságok sok ember tudatában nemcsak akkor, még ma is megkérdőjelezik vagy megsemmisítik egymást!

Akkor még, lázban égő volt az ország és addigra (később) a vidéki városokban is- az előjátékban kikívánták venni a részt, akarták a változást, szervezték a tüntetést... mondták a „Talpra magyar”-t és a rendőrség sem tétlenkedett, az elején! Be is vitték a szószólókat... amit tudtunk, hogy Lengyelországban is, már júliusban talán, volt összetűzés Poznanban és az véresre sikeredett- a fegyveres erők ellen... azután a személyi-kultusz okán még csöndesség volt a népben, bár a sugdolózás elindult... Hibák sora jött és a hibáktól az iskolák sem úgy működtek mint kellett volna... orosz nyelvet törölték (csak annyit tudok sok helyütt) és a németet tanították. Semmit nem értettünk, de a káoszban mint diák nem tűntünk ki, ám élveztük. Nem értettük sem a demokrácia, sem a diktatúra fogalmát... csak azt hogy most nagy a baj- és nincs tej csak vöröskeresztes csomag és abban a tejpor...

Nagy Imre személyi fontosságát meg egyáltalán nem, de a történelmi feltételek fontosságát sem értettük... az egyház feje Mindszenty József bíboros hercegprímás, esztergomi érsek volt. Nem érdekelt a papság sem akkor sem most- valahogy nem is szerettem őket és azóta sem, pedig (ahogy a levéltárból megtudtam) az egykori stuttgarti református püspöknek Klesch Dánielnek leszármazottja volnék. Mellesleg az összes rokonom, aki még számít- ott él. Ez sem érdekel különösebben, bár érdekesnek hat... a múlt fényében és eseményeiben. Ha kimentem volna 56-ban, ha nem lőttek volna le, most lehet gazdagon itt tépném a számat én is, hogy mi voltam ötvenhatban és – mennyire szomorú, hogy üldöztek- meg az Ávo és az anyám tyúkja... de itt maradtam és nem üldöztek. Csak most másult meg valami körülöttem, amit megint nem értek! Az „átkosban” piszkos kapitalista, most meg piszkos komcsi lettem!

 

„Ne törd rajta a fejed – tudni tilos -

életem, életed

merre űzi az ég...”

 

a más

 

Gondolatok forgóajtóin át ködöt köp a lét,

fátyolt vont a táj,

elmosódott rajta a kép...

Csak itt-ott szűrt- foltjaiban felsejlő a fény,

hol útra kap a nappal,

de jaj (!) - fel ne serkentsék még...

Amíg megfogamzik egy más,

és álmodik ott másként.

Még botladozik az akarat,

velem botlik- egy mozdulat semmi-szünetén -- (szőke)

 

Szóval október: Budapesten senki nem dolgozott október 23-tól ötvenhét áprilisáig... volt külföldi nyomás is, sok szóbeszéd járta valamiféle MUK-ról („márciusban újra kezdjük”!) - Orosz segítséggel Kádár jutott hatalomra, azóta tudjuk (mármint a hatvanas évek után), hogy mi voltunk a legvidámabb barakk – átugrottam sok dolgot, személyes élményt is, de csak azért- mert a vért nem szeretem... még olvasni sem, látni mégannyira nem. Azt viszont tudom, hogy a kormány, ha erőszakot akart volna, hamarabb úrrá lehetett volna a helyzeten, de nem tette- még Nagy Imrét felkérték arra is, hogy alakítson paraszt-pártot, akkor ő a Jugoszláv nagykövetségen volt, és nem fogadta el az ajánlatot! Történelmileg a legtragikusabb Nagy Imre sorsa volt, akit három társával együtt halálra ítéltek és kivégeztek: a per többi vádlottját börtönre ítélték... s ez volt a „kemény-kéz” politikája, furcsasága, hogy csak így lehetett normalizálni az életet. Mondták akkor! És, ami még furcsább, hogy Nagy Imre, aki negyven évig volt kommunista, hogy juthatott odáig, hogy kivégezzék nov. 4-én. Ezt a mai napig sem értem! Politikai per volt és mint minden politikai perben... vitatható az ítélet helyessége! Akkoriban nagy volt a félelem- az okokat négy alapvető részben taglalták: egyik , hogy Rákosi és klikkje kisajátította a párt és állam vezetését (az orbáni hasonlatosság nagyon egybevág- bocs a közbeszúrásért). A másik: Nagy Imre -féle csoport, aki köré csoportosultak az ellenzékiek. És ahogy akkor mondták - harmadikként: az országban jelentékeny ellenforradalmi erők léteztek. Negyedikként az imperialista erők befolyására hivatkoztak, akik az egész rendszer megbuktatásán „fáradoztak”, de a végén a segítség mégis csak elmaradt!

Viszont Kádár normalizálta az életet... a mostani szem vagy vak, vagy nem lát bele a múltba, amiként az érezve is volt, hogy jobban éltünk akkoriban – kivéve a multi-milliomosokat, milliárdosokat, mert ők most igencsak ágálnak a múlt ellen. John Reed könyvének címe alapján patetikusan azt mondhatnám: egy mondat, amely megrengette a világot, amit Kádár fogalmazott meg 1961 decemberében: „Aki nincs ellenünk, az velünk van.”

A mondat nem Kádártól származik, Sztálin is és Rákosi is használta ellenkező előjellel: „Aki nincs velünk, az ellenünk van.” Lenin mindkét változatot használta, és valószínűleg egyik sem tudta, hogy a mondat már több ezer éves, amint a gondolat is vele! Bibliában is fellelhető, amiként a három evangélista (Márk, Lukács és Máté) Jézus szájába adta: „aki nincs ellenünk, mellettünk van.”

És az ellenkezőjét is: „ Aki velem nincs, ellenem van”. Az Újtestamentum meg Jánosnak adja a mondat áttestálását Jézus felé! Merthogy akadt ember, aki az ő nevében ördögöt űz: erre mondta Jézus, hogy ne tiltsák, mert aki nincs ellenük, az velük van... az isteni hatalmat kétségbe vonóknak, azt mondta- ilyetén megkövetelve a feltétlen hitet: hogy – aki nincs vele, az ellene van.

Nos csak érdekességnek szántam, mert ez az egymással feleselő gondolat az emberiség egyik alapképlete! Leninnél élet-halál harc folyt és joggal használta és mert ellenség volt mindenki, aki nem támogatta a harcban, a végére mindenki szövetséges volt, aki nem támadt a rendszerre. Rákosi hamissága kézzelfogható volt, hiszen végveszély sem volt, ám politikailag káros volt a gondolat, hiszen százezreket idegenített el az akkori társadalmi rendtől, türelem, megértés nem tartozott erényei közé (és itt megint csak Orbánra hajaz a párhuzam)

Kádár ideje előtt még – aki nem mond nemet, az igent mond... és a gerinc hiánya megtette a hatást ott is – voltak töprenkedők, voltak kételkedők, volt kierőszakolt lelkesedés is, ami az akkori igazság hitelét megrontotta. Döntsd a tőkét és sulykolva a tétel: „aki nincs velünk az ellenünk van”!

Majd jött Kádár: „aki nincs ellenünk, az velünk van”! - és bűnnek tekintette a hazug helyeslést (furcsa nem?) - ezt most nem így tanítják, ahogy már a Dózsa parasztlázadását sem, honnan kimaradt Békés is és felszaporodtak a seregek... MEG DUNÁNTÚLT IS MEGJÁRTÁK (A SZAPORÁK)- és mi bólogatunk történészeinknek, politikusainknak, amikor PÖCS-csel és BECS-csel írják át az igazmondást (hogy a „puhatestűek” is megtalálják a számításukat?) egy-erkölcsi-hazugsággá! Igen az alkotó gondolkodás hiánya most, de minek is az nekünk, ha a nép vezére gondolkodik itt helyettünk... és valami hasonlót már ő is mondott (bocs' de nem tudom idézni) – viszont- igent kell mondani mindenre. Ez volna október üzenete... (?) - jaj! Elég sajátosan van kisajátítva és alárendelve a mai politikának így!

Aki nincs ellenünk, az velünk van.” - sokak számára nem volt érthető, de csak azért, mert (nem látták be, hogy ez nem tudományos tézis), csak egy megállapítás – ami az emberek viszonyára vonatkozik! Egyesek jelszót láttak benne és a történetfilozófiai értelmét keresték, nem pedig az orruk előtt lévő valóság tükröződését látták a politikában! Hogyan is van most?... az orbáni objektív valóság: sehogy- a társadalom leépül, keverednek a filozófiák (ami még nem volna baj), de hazugságra épített társadalom tartóoszlopai igencsak elkezdtek repedezni... korrupció, mára intézményesített, ezt lemosni nem tudják és a végeredmény viszont, hogy a nép velük fogja felmosni padlóját.

Na- most előreszaladtam jócskán, mert lesz úr- van is... lesz szolga- van is! És az államnak csak elnyomó funkcióját élveztetik. Ezt a politikát- most – a nép- a bőrén tanulja meg! A munka-társadalma épülget, de hazug statisztikával bélelik agyunk helyét... ez a rend sem épülhet csak a hívőknek (és az itt még kérdéses, hogy Isten- vagy Orbán-hívőkről van-e szó?) - de nem feledhetők a materialisták (ateisták) sem – viszont, hogy a dolgozó emberek társadalma legyen, azzal egyet lehet érteni- ám a megélhetést hozzá kellene emelni és nem lehazudott számokkal, hanem az eredeti, „három-szoba négy-kerék” felállással! Feladata volna: a népet szolgálni Orbánnak és nem uralkodni rajta. Ezt teszi? Nem (nem szolgál, sőt félistent játszik)- így lett élet és halál ura! A pénz, a hatalom- és az azt szolgáló érdekek mentén tapos sárba minden kezdeményezést, civil-szervezeteket és pártokat. Már izzik a lég! „A munka nálunk becsület és dicsőség dolga volna”? Vicc! Torz formája talán... veszett az erkölcs, veszik a bizalom, s most az üldözési mániáját e hatalom épp a migránsokon gyakorolja... egy kis ideig még fellégezhettünk, de annál nagyobb lesz a teher rajtunk, az elkövetkezőkben... népuralomról szó sem lehet, amit legalább Kádár, ha szavakban is- legalább kimondott. És- hogy ez a demokrácia lényege! Hol vagyunk már ettől- sőt a demokráciától- ja- hogy pofázhatok még? - (mást már úgysem tehetek) - még... talán... és meddig is?- illiberalizmusát tekintve csak a halálomat kívánja!

„S mert a jövőt jobb ha tűröd, akár

ad még új teleket Isten, akár elvisz ez...”

- úgy nyögöm a kínt

hogy örömmel várnak a poklok...

 

pokolravaló

 

Te, édes élet...

hogy nekem miért nem adatott meg (?)

nem tudom,

már nincs barát, rokon

és ismerős sem-

tőlem elfordult mind,

elhagyott sok paraszt és kénynek bókol…

behódol.

Pálmát szór a kéz és nyalva szavakon a szamárjáték –

és az is kevésnek… én itt a pokolravaló! (szőke)

 

2015. 10. 10.

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 71
Tegnapi: 679
Heti: 750
Havi: 8 652
Össz.: 294 721

Látogatottság növelés
Oldal: ...október margójára...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2017 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »