Morál-elmélet a gyakorlatban…

Nyugtalanság van… de már készülődik benne a megnyugvás vagy belenyugvás dolgainkba – inkább! A remény hiányából kiábrándulás következett be, e létnek egyetlen titka sem került felfejtésre, de érezhető piszka: a gazdagok megmentőjeként hatalomra jutott a politikai becstelenség – reakciós konokságában kiárulja milliók nyomorát – gőg és ostobaság összefogása ez! A bátran csörtető senkik uralma most – hol teljes a reménytelenség! „Csengnek-bongnak” magukért a hatalmas méltóságok… súlytalanítják és komolytalanítják e hazát! Miközben kihízzák székeik. Esetlenségében követhetjük a testi formák életharcát szemünk-fülünk álmélkodására kísért megjegyzéssel: „útálom a kövért” (de legyen elég ennyi is a képzettársító „gépezet” megindítására – unikum jellege akkor érvényesül igazán, ha minél gazdagabb az összehasonlításra alkalmas modellek tárháza)! Íme, az „esztétikum” (a szépség-tékozló) gazdagságában (hol kolbászból a kerítés is). Összehasonlításul: „a 47 ezerből is meg lehet élni” (elhízni bizonyosan nem!) – ami mára már nem igaz csak ingyenmunka van s ára, hogy a továbbiakban jegyezzék a 22 ezer 800 jogosultságát! Így lettünk rabszolgák!

Választunk? Nem lehet… mert nem nyerhetünk, az ellenzék annyi fondorlatot nem ismer, mint amennyi a jelenleg regnáló hatalom új-módi gyakorlatában rejtezik… egyből-szabott- gyarmatában!

Marad a „bojkott” és muszáj, hogy így gondolkodjunk, mert az egyedüli út arra, hogy a világ figyelmét felhívjuk, és ide irányítsuk, a visszásságokra! Nincs más választás!

 

A pártok képtelenek felismerni a lehetőségeiket, az MSZP meg úgy tűnik fél is! Ki oktatás a parlamentben már mindennapos, és már az illemre-oktatás is felvett „tantárgy” lett a Fidesznél! Rózsikánk elszállt magától…s a többi se másként, az államtitkári megszólalások már a Bokros-csomagig mutogatnak vissza – annyira nem normális, hogy a visszamutogatásokkal mosdatják a „szerecsent”! Sokszor megfogadtam, hogy nem nézem a parlamenti adásokat – a hazugságokkal csak itt szembesülhetek, melyek arányaiban egyesek felé túlzók, mások felé elnagyoltak és vannak, hol már igazságnak vannak kikiáltva! Hányok az egésztől! Szégyellhetnék magukat a politikusaink, hogy a nyomorgókat is beveszik az átlagokba (megtakarítások) miközben tudják, hogy kenyeret sem tudják megvenni, már-már a családok nagy részénél ünnepi lakomának számít a zsíros kenyér is. Mégis fényesre festik a semmit is!

A feljelentgető szakemberük (nevét sem tudom – talán Budai? - mert akit útálok, azt nem jegyzem – valahogy törli az agyam őket!), a saját magas fizetésén kívül semmit fel nem derített, meg nem oldott, de a párt hamisságait nagy mellel védi mégis és csodálkoznak, ha sem Európában sem- már Angliában is- nem kívánt személy lett Orbán! Ennyit a magyarságunkról- egy kaptafára vonták a Fidesszel, ez már szégyen és nekem is sokk!

Bocs’, hogy tényszerűen és sorrendiségében sem mondok megfogalmazást, pláne számaikat nem ismétlem, mert hazugságokban (és mert az minden) így sem kívánok részes lenni! Mert a megokolásaik, amit felolvasnak - vall a hallgatóság lelkiismeretéről is… az ellenzék csak bekiabálni tud (nincs is más módja), míg a Fidesz-vallók tapssal díjazzák a hazugságokat – és már maguk is elhiszik, hogy csinálnak valamit! Statisztika hazug, számaik hazugok- a gazdaság (ami nincs) beindul mégis, valahogy függetlenedtek az igazságoktól! Jogállam ez a megszólalásig!  Aztán rájöhettem, mind (egy-két kivétel csupán) bután csak… nos – ahogy már megírták valahol: en garde! – az önök butaságát forgatom védekezésül- kedves Fidesz politikusok! - amit az önök esze-tokjából rántottam elő- és most így hadakozva jöhettem rá, hogy mondandójuk általános értelme nem üti az átlagot, így átlagolt dolgaik hazugságában egy- mást és még- több keserűséggel bírt – igen, mert az elmondottak és a gyakorlat – valahogy „haragusznak” egymásra, ahol- ahogy vicsorognak, amikor istencsapásának tudják a régmúltat - megfoghatatlanságában reménytelenül!

Lám a szellemi folyamat, amit már az unió is lát – az kormány-közeli politikusaink a saját munkájukban megtanultak felejteni – mindig orozva és mindig véletlenül. Nem a jó ügyért harcolnak, befelé korruptak, kifelé népszerűségét hirdetné mind, de átlátnak a szitán már – mindenki más - csak ők maguk nem…

 

Kiszabott a munka,

Álnok és ravasz (!)

Belé üti magát mindenütt hívatlanul is.

Javall így, nem nagyot, nem kicsit,

Eláll, szem és száj,

Ha köntörfalaz,

Ide is, távol is keményen „kászolódik”-

Meggyűlt-bajunk, véle felkapaszkodik?—(szőke)

 

 Felszólalnak a parlamentben… beszélnek társadalompolitikáról – mint mosogatólé megállja a helyét, van benne minden… szeretetről beszélni itt és keresztény-szociális szemszögből is, csak a semmit-mondás és szócsavarás mestersége, melyből a program- tartalmi vonatkozásában a szájak csücsörödésétől a szemek tágulásáig sem ad semmit. Szeretetről beszélni ma, amikor nincs, mert a föld és kenyér ügyét a hatalom képviselőin keresztül emberszeretetén át akarja láttatni megédesített és megélesített voltában- dogmáin elméleteket gyártani, aki megmondja, hogy lát ugyan valamit, de azt a valamit nem érti (nem is értheti, ha társadalompolitikai aspektusában akarja megmagyarázni azt, ami nincs), mégis arról a valamiről beszélni akar. Nők munkába állása (ha nincs munka) – negyven év szolgálati idő és nyugdíj, ha soha nem éri el épp a serény közreműködésük miatt… itt megjegyzem e társadalom csak úgy magától is jobban működne, ha semmit nem is mondanának, ha már semmit nem is tennének érte! Duma, duma, duma! Erre volna szükségünk? A hatalom és a nagy keresztényei is jó volna, ha azon törnék az eszüket, hogy a magyar népet hogyan lehetne kenyérhez juttatni (munkával)! Amíg a jelszó: munkát - kenyeret (!) – minden hozzászólásuk ez-ügyben csak szélhámosság! Látszat van – az is vékonyka! (Nem kell a meghamisított statisztika!)

A keresztényi szó - amúgy sem jelent mást, mint a jobb- baloldal között – és határozottan semmi sem itt – lengedezve, magukat bárminek tudva- mindennek fölébe helyezni… hogy ezt megtehesse extra gondolatzavarokba hajszolja (erőszakolja) magát a frakció-vezetője! Ezzel félre- és megvezetve a hallgatót – pedig beszélhetne egy rendőrállamról, kényszervallatásairól, 2/3-os diktatúrájukról, emberi hibáikról, szélsőségeikről, korrupcióikról és egyéb lelki kelevényeikről, sőt bűneikről (alkuikról a hatalommal!) – frakciója küzdelmében a nagy-nagy „étvágyról”, mellyel jobban élnek és nem is minden esetben keresztényin!

De nem!

Őszintétlen szavakat daráló dogmatika, a megváltás fanatikusa lett, aki nem akarja észrevenni a rettenetes etikai rendszerüknek természetes és kikerülhetetlen következményeit. Kizárólag az egyes emberekre húzva a bűnt mulasztásaikban, ami már aljasság is… lelki rövidlátással! A viszonyokkal nem törődő önzéssel! A keresztényi frakció nem más, mint egy „megvilágosodott törpe” kisebbsége – a pokol minden eszközével rombolnak egy régi világot – ami már nincs is (!) – hogy helyébe a „mennyországot” felépítse? Esztelenségébe keveredve el is nyerték jutalmukat… a történeti dicsőséget olcsón megszerezték és a pénzt minél többet maguknak is, és „bölcsességgel” tárca-igényeivel a szakramentumok megfertőződésére!

 

2013.04.16.

Oldal: Morál-elmélet a gyakorlatban...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat