Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Baj és mesterei…

 

Megegyezés történt vagy nem történt? Bajnaira és Mesterházyra gondolok… majd jönnek a „megmagyarázó” embereik, elmondják, hogy kié a vezérszerep- amint már látszik is. Hogy ki- miért teszi, amit tenni érez, miközben ágál, majd kreál, melyből bennünk a viszolygás már? Nehézségeik önmagukban, külön-külön meg „szenvedtet”, de egy csatatéren vívott hiúságban éled, ami hasznos eredmény nélkül testált „munkamódszerekkel” a semmit adja, amiben a lényegi döntésre a kérdés: ki az okosabb a másiknál? - kinek kell a tárgyalás és vagy a találkozás?

Kinek a választók tájékoztatása elébb a ténykedésekből való kötelesség, amiből kapkodás lehet, és a vezéri szerep méreg-adagolással, hogy az kinek van szánva? - az rá a magyarázat- csak egy már tragikus történet része. Itt mindenki veszíteni fog!

Választunk? Igen, adjuk a voksot birkaként a hatalomvágyóknak! Vívják „harcaikat”, most már megegyezéssel, melyben egymást nyírják ki csöndben… és forródróton át egymást félretájékoztatják, hogy amit hall az nem úgy igazság, ahogy hallotta nem úgy, hanem másként- de értésre mégsem vitt nézetkülönbségein, csak lehetőségként adott néhány támpont és… leszarva az együttműködést, így ad az eseménysorozatoknak magyarázatot…

Valójában mindegyik magának vívja a harcot és nem számít, hogy a nézeteltérések viharfelhőiből a tények mit eredményeznek! Érzékeny lélek lévén, a kiközösítés, az elutasítás a háttérbe szorítás és félreértettség okán is igazi tragédiát látok – mást nem is jelent már - egyikük számára sem! Csalódások sorából a ráébredés valósága szíven üti mindkettőt, bár a felismerés –fontossága létkérdés lenne – működtet valamiféle ellenállást a kellemetlen megismerésekkel szemben, de már kínos és azért lesz, aki feladja majd belátásait… szükségszerűen. Most még az jön le, hogy az egyik gyáva, a másik meg – ahogy volt is mindig: gerinctelen. Üzengetés csendes fojtogatásában az „én” jön le itt is – kié a hatalom? - ki a nagyobb? - az vezet! Energia itt már egy álomképzésben van. Az eltérő fogalmazásokkal meg egy „hivatalos” presztízst élveztetnek maguknak – a helyzet, amit létrehoztak már kibogozhatatlan – azzal- hogy mindketten önként vállaltak egy olyan feladatot (ami érthető lehetne), de mert értelmezhetetlen áthelyeztetett az érzelmekre, ezzel már reménytelenségét is adta, hogy csak sunyi elemeit példázhatják…

A választásokat ők már elvesztették csak még nem tudják!

Szeretném, ha már felébredt a nép egy része, nem aludnának vissza és az ügyeket sajátkézbe fogva, megtagadnánk a választást – egyik vezérnek sem kell hinnem! Ebben nincs muszáj, ha hiszek változás sem lesz a jövőt illetően. Ki- ki döntse el magában, hogy kibír-e még egy kísérletet.

 

Bojkott kell! – nem a választás, a fülkeforradalom olyan álszent és hazug: egy élettelen dolog csak, mint az imára magyar, hogy dolgozhass!  Valóban Orbán Magyarországát csak az ima tarthatja össze…

Tákolmányán egy ámen bevégzésül – művészi előadásban saját egyéniségével és saját reakciójaként köteles-részre áttestálva a népre (szószékről begyűjtött választóival), hogy bódult birkaként viseld el, amit rád mér az élet (elszenveded-e vagy nem- csak másodlagos), ha már kiindulópontja az Isten helyett a Kormányzó, ki már egy földi-helytartóként vesz részt a feszültség oldásában (pápa után pápaként áldását adva), abban – amit épp ő okozott!

A bojkott kimondása a lényeg. És, jó érzékkel a lehetséges kellemetlen utóhatások iránt (veszélyes és kínos téma, ami azt illeti…). A megfigyelőkkel és Európával kell tudatni, hogy az „akcióval” (a távolmaradással) nem támogatjuk Orbán diktatúráját! Ettől még nyer, de már göröngyös lesz az útja, mert mindenki figyelni fogja, hogy diktátorként mit művelt és művel. Bonyolult lenne?  Nem hiszem – nekünk, a népnek nem, nekik igen! Esetleg működhetnek ügyvezető kormányként…

Merthogy tisztában kell lennünk, hogy ezen állítás (felhívás a „táncra”) csak bizonyos korlátokkal válnak igazzá – kivételek is vannak, de azok is hibásak lehetnek… nincs más út, ha változást akarunk! Pótmegjegyzésekből meg már elegem van – mindenki gondolja át és cselekedjék lelkiismerete szerint!

Kifaragott tegnapokból csak a magány kong,
Horpaszain fellobog a fájdalom.
A jelen színekben fakított:
Játszik, hogy vagyok!
Belém szó-szeget üt-
Így maradok hoppon,
Hogy magamat pirulom a fanyar vigyorokon?--(szőke)
 

2013.04.29.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 247
Tegnapi: 241
Heti: 488
Havi: 7 967
Össz.: 1 095 346

Látogatottság növelés
Oldal: Baj és mesterei...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »