„summa summarum…”
„A stressz főképpen abból ered, ahogyan az ember felfogja az eseményeket” (J. Frank). Most igencsak stresszelünk. Para van… az EU ejnye-bejnye viszonyban emelgeti mutatóujját… és ennyi.
Ideálisnak mondott társadalmunk, mint látszik egyáltalán nem az – vagyoni különbségek okán sem, mert antagonisztikus viszonyaiban „minél jobban uralkodik az erény, annál kevesebb szükség van tehetségekre” (Rousseau) - nálunk amúgyis csak két tehetség létezik: Orbán és Áder! Helyettünk gondolkodnak.
Mit akarunk - diplomát? Minek, ha diplomával pohármosogató lehetsz (ez is kérdéses már) egy „romkocsmában”! Igen itthon… nem külföldről beszélek! Kérdéses a munka így is, mert ha nő az illető álláskereső, akkor az összképnek minimum „ágybetétinek” kell lenni… minimumbér - közmunkai státus és adok-kapok „természeti-juttatás”! Ezt vállalhatja, aki nő! Férfiak? Hát! „A férfiaknak meg kell adni a küzdés és a nagy áron elérés illúzióját” (Kaffka).
Nézzük az EU reakcióját a diktatúrára, mert ugye nálunk a haza mindenekelőtt… már ama földönkívüli is (ET) megmondta: „haza, haza…” Nincs fórum, ahol e 2/3-t meglehetne vétózni? Nem létezik!
Már a szavakat is nehezen találom olyan zaklatott vagyok és feldúlt… Áder nyilatkozata nálam végleg betett!
„A vallásban, az ezotériában nincs demokrácia, mint ahogy nincs a tudományban vagy a művészetben sem. A demokrácia politikai fogalom” (Popper). Tehát nincs demokrácia, csak ráfogva egy-egy helyzetre – de összességben fentről irányított egy-két személy, esetleg testület által! Nincs demokráciánk, nincs szabadságunk sem, a vélemény kinyilvánítása is csak részleges… kétség ne legyen: elintéznek! A törvényhozó-testület (a 2/3) parancsol a bíróságnak – csak látszat az elválasztása… a végrehajtó hatalom sem másként – egy kézbe futnak a szálak és egy-testületi az akarat! Élet és vagyonok felett uralkodnak, zsarnoki törvények zsarnoki módon végrehajtva! Ez van ma Magyarországon! Hajrá Orbán! – de a történelem már mutatott példákat, csak idő kérdése, hogy a nép mikor ébred tudatára!
A kormány tudás híján ennyire volt képes… gazdasága megállt (stagnál), csak annyira bírja magát, hogy az éppen regnáló kormányt „fenntartsa” – a nép léthelyzete már nem lényeges kategória… az ellenzék vitájából sem az ész tűnik ki – inkább tőlük el… idegenedik, nem véletlenül alakul a képzet, hogy a járdán sétálva rámutatással is akár különb embereket találhatnék, akik az ország dolgát jobban megoldanák! Tehát a kormány ostoba – a diploma nem minden, ha nincs készség a változtatásra pozitív irányban, az ellenzék meg a „fos” állapotában semmittevéssel tölti idejét a parlamentben, merthogy tudniuk kellene, a Fidesz 2/3-os diktatúrájával szemben semmit nem tehetnek és soha nem is tehetnek (a jó melegben jó-pénzért jól elvannak)!
Rendkívüli parlamenti ülést tartanak - kirakatnak… érdemi felszólalás nincs, egymásra mutogatás meg igen, ahogy az mindig is dukált. Vitatkoznak közpénzen, sározzák egymást rendesen, ebből sem változás, sem ébredés nem lesz – lesír róluk az unalom (a tavaszi fáradság), magányos messzeségbe révedő szem semmit nem lát, pláne át nem lát!
A rezsicsökkentés jó, de önmagának való, mert sokszorosan megfizettük máris az árát, mondjuk akár bolti-árakban kifejezve többszörösét is… kinek jó? Fényezésre a kormánynak…
A fogyasztás persze csak így nőhet, hogy kényszer viszi el a boltba elkölteni azt, amit a rezsicsökkentés megtakarításnak adhatott volna – tehát nemhogy megtakarítottunk volna, de túl is fizetjük más úton… mi ez, ha nem becsapása az embereknek?
A magaslatok felé törő küzdelem egymaga elég ahhoz, hogy megtöltse az emberi szívet? De morális szempontból, hol itt a magaslat? Mondvacsinált minden… egy csoportérdek létezik csak, az a Fidesz!
Megvédenek mindent, miközben a nép háta mögé bújnak… az EU-nak már így adják el magukat, hogy ebben az Orbáni „demokráciában” (ami diktatúra) a nép dönt – egy lószart! Közünk sohasem volt ehhez a politikához (takarózni persze lehet így is velünk) – már az elején kizárta a népet a Fidesz a döntés jogából – ugyanis nincs képviselet, ami van működésképtelen, éppen a 2/3 jóvoltából lett ilyen a gyakorlat! Tehát a kormány továbbra is illegitim, diktatúrát épített ki – mégis a népre hivatkozva teszi, mit csak akar.
Sajnálom, ha ennyire hülyének nézünk ki, de „jön még kutyára dér”! Szeretetet lehet adni és lehet kapni. Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni, mint ahogy a tiszteletet sem kikövetelni kell, hanem kiérdemelni – de a Fidesznél ez is kifordított…
Mit hihetnék el ezek után? Leginkább semmit. A szabadságot sem hiszem (pedig mondják elégszer), hogy hihetném az egyetemes ember derűs jövőjét? Békét szeretnék, de örökké háborúznak felettem… Orbán próbálgatja magát, próbára teszi a türelmet – Európa torkának ugrik az idilli-világának felidézéséhez, győzködi az embereket, hogy a kevés miért több, hogy a csúnya miért szép – közben a nép, az emberek folyamatos panaszban vannak elkeseredettségükben, a vagyoni és létbizonytalanságuk miatt.
Pásztori dialógus a birkákkal, mit Orbán folytat… hol a jog és jogtalanság keveredik, a politikai tartalom fojtogat a viharzó szél füttyével összehangolt a márciusi hangulat. Már 15-re alapozva… két fájdalmas panasz közötti ítélettel - a tartalmi vonása egyértelmű: hogy a többes szám harmadik személy - jelen esetben - nem takarni akarja a „bűnt”, hanem épp felfedni!
Önmarcangolással mit sem érek, egyre több sebet tépek fel. Vigaszom nincsen – aki (akik) lehetne (lehetnének) azok is szenvednek!
A kormányban hol a kötelesség… érzet sincs meg. Zsebük tele, jóllakott mind… a helyük is melegen tartva – kondicionált értelemben, csak önmaga irányában van tántoríthatatlan meggyőzésben. Kit érdekel a köznapi ember, a nyomor, a szegényes léthelyzetek adta kilátástalanság: félelem hálóiban vergődő egymásmellettiségében - hol a szegénység e létben békétlen „lopja” napjait.
Beszédekre felhasznált és véleménynyilvánításra kiforgatott tétel lett az ember! Szenvedésre ítélve nosztalgiáin szokja ezt a szörnyű világot, mit teremtett Orbán a 2/3-dal. Lehetőség ez is…
„Aki fél, legalább olyan veszedelmes, mint aki gyűlöl” (Márai)! Vajon felismerte-e a hatalom?
A Reuters Orbán eltávolítását mérlegeli! Ez ebben a formában nem megy: az EU sok mindent elnézve, fejét elfordítva és szemét lesütve segített Orbánnak az ámokfutásban… az IMF-t maguk rúgták ki. Kötvények segítséggel (azt is „drágán”)… szóval? Két lehetőség azért van: 1. külföldi nyomás! 2. a saját népe zavarja el a hatalomból (erre nem képes, mert gyáva!- vagy inkább az idő nem érett meg erre a helyzetre?) Döntse el ki- ki maga!
Különben: „Aki jelentéktelen emberek ellen harcol, az nem nyerhet semmit” (Michelangelo)! Áder külföld felé másként jelzett: „nem kellő pontossággal kaptak tájékoztatást” az alkotmány módosításáról… (igyekezett „pótolni ezt a hiátust”).
Csütörtökön, amikor a magyar néphez beszélt, már nem foglalkozott az alkotmánymódosítás tartalmával, csak azzal a „jogállammal”, amelyről a francia szélsőjobbtól eltekintve minden európai instancia, sőt az amerikai külügyminisztérium is úgy tartja, hogy a „lebontása” fenyeget.
„A minden rendű és rangú magyar, európai és amerikai „tiltakozók” vagy nyílt bírálók Áder szerint bizonyára a „hangoskodóknak” ahhoz a táborához tartoznak, amely nem szeretne „a napi hangoskodáson túlmutató rendet, biztonságot, jogállamot, demokráciát” Magyarországon”.
Ajaj! Isten veled - édes múlt! A remény veszett…
Nyugalmi pillanat vagy lehiggadása külföldi útja után? Ahogy lám! - beleszövődik eszménnyé alkatának sarkalatos ellentéte… Nyilatkozata: „Tettem ezt annak érdekében, hogy elnöki eskümmel összhangban döntésemben egyetlen cél vezéreljen: az alkotmányos rend és a nemzet egységének képviselete.” - juj!
És táptalajt biztosított ezzel: a káosznak, a zűrzavarnak. Ami már törvénytelenség, hogy egyéni sorsunkra kihat, mellyel rendkívüli döntésre kényszerít mindannyiunkat… és ehhez passzolna a Kölcsey idézet, annak hitvallása, mellyel magának ad erős támaszt, amely így szól: „a haza minden előtt”? Most megint jajgathatok… mert nem értem beszédét! Ja! – hogy ez is valami kettős izé? Aha – így közelebb visz a dolgok értéséhez, némi öncsalással segít is belenyugodni a változatlanba – „eszmévé finomult”, kár hogy absztrakt… ám- e nélkül is érthető a lényeg: „…az Alaptörvény negyedik módosítását aláírom és kihirdetem.”!
Marad tehát a félelem a hétköznapi élettől, mert nincs bennem a törtetés és a tülekedni vágyás – bár érthető volna, hiszen az igény bennem is és mindenkiben még, hogy magasabbra jusson annál az életszintnél, amit a hatalmosok teremtettek most nekünk…
A hajléktalant nem várja senki, pihenésre sincs reménye, a jövő ígérete is hazudik – csak a végtelenbe vezető út áll előtte (köd, ború, alkony) – és mert tehetetlen – hát még egyet rúgnak beléje! – így marad mögötte minden mi szép volt!
Áder teszi is „dolgát”, amúgy többedmagával… Ó! hatalmas-ok!: „Ezt teszem nemzetünk mindazon tagjaival együtt, akik a napi hangoskodáson túlmutató rendet, biztonságot, jogállamot, demokráciát szeretnének országunkban.”
„Mit sem ér az a szabadság, amely nem vonatkozik egyben a tévedésre is” (Mahatma Gandhi)!
(részlet)
Belső problémámmal már formát bont az ok
Mint alkotás, kit megmunkált a szobrász… rohanok
A vakvilágnak valószínűtlen - talán szerencséltet
Némi viszonzással a sors
Ott, hol a sors ily’ furcsának megalkotott…(szőke)
2013.03.14.