A kritikus kísérlet...

 

Vida Ildikóért mindent... nincs aljasabb, hogy nyomás alatt kényszerítik az alkalmazottakat, az aláírásra. Ha nem nyalsz kidobnak, ha aláírsz utálattal nézhetsz a tükörbe.

„...több megyei egységnél és regionális igazgatóságon is körbejár a papír, amit „nem kötelező, de erősen ajánlott” aláírniuk a dolgozóknak. Vagyis nem elszeparált akcióról van szó, bár ellentmondásos információk vannak arról, hogy felülről jövő kezdeményezésről vagy alulról jövő buzgalomról van-e szó.”

Ez az „akció” biztos, hogy nem alulról jövő „buzgalom”! Kell a fényezés, a kirakat... és épp ezek a dolgok mutatják, hogy mennyire álságos és sunyi a vezetés. Tállai „magyar adózásától” a CÖF-fig! Bizony, ma fontosabb a képmutatás mint a becsület... a lelkiismeret-nélküli lojalitás a hatalommal, a jellemtelen gerinctelenség vihet csak előbbre. Lám- a fennálló viszonyok analízise és a konkrét műveletekkel való bánás orbáni iskolája. Általános és már létkérdéssé lett a könyöklés, a protekció, az egy-irányú politikai nézet (csak a Fidesz létezik) – és most itt az érdek-szabta, sikereket meghatározó momentum, aláírsz vagy (bár nem kötelező, ám erősen ajánlott) itt a vége, ha nem közös az akarat, mellyel a gyakorlat megfellebbezhetetlen véleményt alkot! A következtetés már nem az alkalmazott dolga- alárendelte magát a „házi”- törvénynek...

 

Aljas vezéreink dicsét, immár egyfajta központosított piedesztára emelte e tett, ami majdnem kizárólagosan az egyének a csoporterőkkel szembeni szolgai behódolására helyezte a súlyt, kitéve őket a csoport előítéletének, merthogy az erősebb kutya baszik!

 

Nesze neked egyéni döntés és értékítélet!

 

A behódolás létkérdés a NAV-nál. Átlátszó ez a hűség – a kompromisszum megköttetik az erő elvén. Inger és csoporthatás, erő és a jellem, összedolgozás és összjáték az „önkéntesség” elvén, az irány tényezői. Parancs az parancs- az csak szaporodhat, tehát jobb végrehajtani- íme a kiszolgáltatottság, ahol hiányzik a gazdaérzet... vagy vállalva a hátrányokat és usgyi- menekülés a vége? Inkább a „közvetlenség”, vagy az „azonnaliság” haszna? Kitudja mi lesz még ebből?

 

„De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,

hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,

kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,

annak szép, könnyüléptű szivében megterem

az érett és tünődő kevésszavú alázat,

az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,

az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.” (R.M. részlet)

 

2014. 11. 13.

 

 

 

Oldal: Kritikus kísérlet...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat