Orbán és a terrorista...
Herkulesként már, sokezer veszélyben törve mindig diadalra?
- megfogtam, de nem ereszt el.... s örök-frissen dühíted a
„kóbor barmokat”!
„Érdekes lesz látni, hogy innen – kamu terroristán és behazudott lefegyverezős sztorin túl – merre vezet még a kormányzati kommunikáció útja. Hadat üzenhetnénk például Amerikának, mint 1941-ben, de a következő választásig akár még egy teljes párhuzamos világ felépítése is beleférhet, mint Észak-Koreában. Biztosan lenne, akinek tetszene, hogy Orbán Viktor nemcsak Európát mentette meg, de embert is küldött a Napra.”
Vagy lehetne simán csak igazat mondani.
Hablaty és blabla, és a jelzők már válogatás nélkül – jól mutatják, hogy ki- milyen ember és hova tartozik... az embertelenség meg rávetül az ország jó hírnevére árnyékként, így hagy nyomot a jövőre- kitörölhetetlen.
A terrorista: valamely (gyakran politikai) ok miatt rémtetteket elkövető ember... kérdem, minek ezzel minősíteni a menekülteket? Ha akadályba ütköznek, mert menekülnek, lerombolják azt... ez még nem rémtett... (szabálysértés vagy bűntett – mikor-hogy a körülmény) - az előítélet viszont jól befészkelte magát! - ja- hogy eljárás alá vonják, ha megfogják őket, az más, rávarrják a bűncselekményt és kiutasítják, ám a szabályokhoz igazodva a lefolytatás emberséges kellene, hogy legyen! Nem ordítani, nem verni és nem lefújni kell őket, mert menekült, aki már amúgy is szenvedett hazájában és az úton is... a reakciót nem kell mindjárt a terrorizmus vádjával illetni!
„Mindezeket egybevetve kormányzati forrásaink meg vannak győződve arról, hogy Orbán Viktor összességében győztesként kerül majd ki a helyzetből, és nem csak hazai megítélése javul, hanem előbb-utóbb nemzetközi megítélése is más lesz...” - hadd kérdezzem meg, hogy a megítélése itthon miként javult, csak rontott a helyzeten- mert félelmet gerjesztett a lakósságban is... hogy választói körében erősödött a megítélése – azt sem hinném - csak stabil maradt a szám!
A nemzetközi megítélés meg egyre rosszabb, Szíjjártó – hű pincsiként – már mindenkibe belemart! A kormányban, szinte mindenki jogot végzett, hittem eddig, hogy a jog a lefentebb dolog az ember életében, de már sikerült azt is úgy kifacsarniuk, hogy fokozzák annak hatását, miként az ember itt – a szégyentől – csak zsugorodik magában, miként a holnap a jog által csak rabságot ígér a népnek, pusztulást az egyénnek! Olyan Radnótis az egész - a lét, amit ránk hozott e kor Orbán által... és- ahogy Vergilius is hirdette – s általa a mottó: „mihelyt a jog és jogtalanság összekeveredik, háborúk lepik el a földet és bűnök milliói”! Az ember töpreng és válaszol is- igaz még magának magyarázza, hogy miként lehet az embert állatként így kezelni századunkban- és kínlódik, mert keresi a válaszokat kérdéseire, mert így csak belepusztul... így megbékélés nem lehet, hiába vágyja a jobbat- s nem a küzdő életet utasítja el... de megvetése egyre nő itt a vérre szomjazóknak- és a mások munkájából élősköd felé, a folytonos és egyre szaporodó politikai csalódások között. Remény a jobb élethez nemcsak a menekülőknek nincs itt, nekünk sincsen. Mert a hatalomban sok a két arcú és két lelkű a véletlen-kalandok sorában, ahogy az igazságba is csak véletlenül látnak bele, úgy az életet is puszta tényként kezelik és „félrelöknek a táltól”, de vinnyog mind a tehetetlenségtől...
Az erős hatalom mégsem jött létre, az erő állama nem teremtett feltételeket az élethez - semmilyen erős gazdaságot nem adott csak szavakat és ezzel lett erős a Vezér is... csak a duma, de nem köti a szava- sem ígéretben, sem programjában! Egyik pillanatról a másikra fordul és kész az irányváltoztatásra, aztán mint most is, saját esztelenségének csapdájába rohan.
csiki-csuki remény
a fölkavaró szelek
dühöd lenyomják
fogd fel
nyereség gyanánt!
A végeken
sem lágy a suhogás
menekül a „nyűvő” - el
a „rend” elől - már
szárazon és vízen
- hogy győzött a „had” -
s hogy forog a szél
nem tudja
hogy kinek szent-fala
hirdet már tiltást –
ó- be kár!
a táblát
hogy olvasni nem tudja
- ez itt a határ!
Eddig és nem tovább
ki- be annak nincs ki
ki- künn annak nincs be -
marad benne a remény
bosszantásodra? – (szőke)
2015. 09. 20.