A hatalom kényesen ügyel a szavakra... ma - bírálói nem lehetnek. Kizárólag dicsérő lehet a tartalom, mert ahol a kritikát közreadod, ott letiltanak, mielőtt még elmondhatnád a lényeget. Reális valóságában a gondokat, a kétségeket...
Mozgalmas az élet... zajlik rendesen és mégis rianó magányba bénít – eljött a kivetettség érzése, mi bennem, már inkább melankóliára hajlik az életidegen félszegségben!
Ami a műfajt illeti:
a fentről lefelé irányuló kommunikáció lényege a kinyilatkoztatás.
Erről szólnak a plakátkampányok, Lázár János kormányinfói, a miniszterelnök pénteki rádióinterjúi. A populisták látszólag vonzódnak a népszavazásokhoz és a nemzeti konzultációkhoz, ezek azonban nem a vélemények becsatornázására szolgálnak, hanem a kormányzati álláspont sulykolására, ahol még a kérdés is állítás. Még népszavazást is csak fideszes kezdeményezésre lehet kiírni. Ebbe a stratégiába semmilyen módon nem fér bele az érdemi vita.
...hogy előbb-utóbb a tények ismét tények lesznek, az érvek újra érvek, a szempontok ismét szempontok?
Ki kell várni... vagy lesz valami, vagy semmi nem lesz...
Hogy kiben mikor mit vált ki egy-egy folyamat, no- abban különbözünk egymástól... igen, hogy mi kelti bennünk kezdettől fogva azt az érzést, azt a szomjúságot, azt a sajátos csodavárást, amelyet egy igaz érzés tud megteremteni, amelyet a levont és a megtapasztalással egybevetett idő tud kielégíteni. Most épp hallgathatunk/meghallgatunk egy-két önjelölt forradalmárt, beszámolnak a múltról (persze véletlenül sem az, aki hiteles), a mások tévedéseiről – soha nem a sajátjaikról – és filozófussá józanul, miközben átkölti az elmúlt időt egy-egy új változatra és átélésre drámain előadva azt.
Szőke Emil:
Mi még évtizedek után sem tiszta...
Volt egyszer egy érzés
...volt ki félt – érte félt
...volt ki álmodozott róla
de minden érzésben ott volt
mint vágy a szabadság
- valójában egy ráfeketedett világ még -
s olyan is volt kit minden fölülmúlt
nyúlós és unt
magába-botló szeszélyes pontként
- de felajzott a megváltandó -
ott a ritmus is szavaikra gyúlva
...talán felém intve
...talán mások felé
parázslott a lég fényében
hol lyuggatva egy zászló
s teretégető- parázsló-indulattal kélt
a mozdulat is
- hős is volt - van róla bizonyság! -
ám méltósága veszett- s káoszában
a züllöttség és a börtönnyitogató készség
lépett – bajra bűnt sorolt
mely
bosszút lihegett egy hatalmi akaratra
- elnyomóira még -
sutba dobta békességét és mondta
mit mondta- ordította:
most már elég! - és fegyvert ragadott
a föláradó düh
– a mindent földresújtó -
kitátott szájakkal ínymutogatással
és tárt mozdulatokban
és kifordított belekben
lábbal lógatott fejekben - kínt-dobogó vérben
melyben az érzőlélek is elég!
- rájuk okolt már a másított-tudás
minek földi-kulcsa vég – mi- által nyitja a szemet
túlra ekképp
s a végkifejlet beleégett a napokba – minden égett -
így lett
tépett szívekben hörgő a játék
és megint félelem- félelem-telt
a ma méltóságáért
és színház
immár
hol
ismét kitüntetett pózol...
ki- akkor még köpött a holnapokra
hol a bíró-kéz
fel fegyvert mutatott - mert akkor
a botrány-ok mellett hitte magát
tisztának – settengő- sejtelmein pózra
egy világnyi pangást megmozgatónak
...és lett belőle álság- vénség-
történelemhamisító idő - sok-sok szó
mára részlet-üresedve
- nagy-nagy melldöngető hazugság itt és ott
s mit még hozzáképzelek mindez-után rég...
de gyertyát gyújtok - másokért -
és emlékezek így az évekre... ó...
mely becsapott egy világot! --
2017. 10. 21.