Orbán hencegőt játssz...
„Az kerüli ki a kapzsi utód
mancsát,
ami lelked élvezetére jutott.”
„Rosszul kormányzott népekben törvényszerűen alakul valamely fantazma, amely saját elégedetlenségét és a rossz kormányzat következtében elviselt szenvedéseit valamely más szocialitásra vetíti ki, és eszeveszetten gyűlöl még olyan kollektív csoportot is, amelynek szenvedése felkeltésében semmiféle szerepe nincs.” (Hamvas Béla) Lásd a „libsi hazaárulókat”!
Zsidókat, cigányokat és a „migránsokat”... én már el sem különítem, hiszen ki- ellenzékben ma, az csak utálatnak örvendhet- szavuk sincsen, nem is lehet, hiszen mind egy „libertin” lett! Ők a szabadoncok... a hatalom szemében.
Korrupciógyanús ügyek sokasága, Simicska Lajos lázadása, és az ezzel járó médiatúlsúly elvesztése, gyenge kormányzati teljesítmény, folyamatos harc az Európai Unióval és más, fontos szövetségesekkel jellemezve ez az időszak, amikor a menekültekre épülő új kampánystratégiáját kezdte építeni a hatalom- hirdette is, hogy nem velünk van a baj, azokat csakis másoknak köszönhetjük... kerítünk és kész, minden más tilos.
Itt minden a legnagyobb rendben van. Magyarország jobban helyesbít. Sosem volt ilyen boldog és szép és szabad a haza. Gyűlölni is szabad. Mindenki más hazudik, vagy hazaáruló.
Orbán:„Mélyen lenézi azokat, akik komolyan veszik a tárgyalóasztaloknál elhangzottakat, és elnéző mosollyal konstatálja, ha valakik számon kérik rajta a kötelezettségeit, vagy a vállalásait.”
És a meglepetés vezérünknek tudva- miként: „Akkor tűnt fel, hogy elhagyott az arcom, amikor belenéztem a tükörbe.”! Jaj neki! Jaj nekem! Jaj nekünk!
Ahogy a harmincas évek visszacsurognak most... ahogy az „ínyenc”-közönség lelkébe fészkel a hatalom aljassága s ahogy a köpködő szavakra ernyőt nyit a szemléleti mód- e vérszagban mára átszállt a múltidő s a szokványok földjén- a mának már magyarázkodni sem kell. Nem kell magyarázkodássá laposítania Orbánnak tetteit (nem is teszi, a szart mindig másokra keni), és a hatalom rikácsolva szabja át határait (országét és sajátját is) – lám-csak, a még demokráciának mondott, de már önkényuralom színjátéka itt, ahol eltűnt az erény (az érzület is vele) – a kapzsiság mindenkit hatalmába ejt, s mert lelketlenek, így lett úrrá rajtuk a becsvágy is! A törvényeket és az alkotmányt is, a napi politikához igazítják... Íme a teljhatalom, mit kikövetelt Orbán magának – rossz és veszélyes dolog. Bár félistennek képzeli magát már és akadályait is ekképp gyűri le, de nem Isten mégsem (keresztényi hite nem bizonyít semmit- azok csak szavak), ilyetén veszély nélkül sem mindenhatónk, merthogy bölcsessége sem, sem igazságossága sem, nem ér fel hatalmával. Egy ember (a többi között), aki ránk-telepedett és magát felruházta valami- homályos szent joggal, és megpróbál, így is uralkodni: ellenőrzés nélkül, korlátozás nélkül! A hármas-választás csalás volt, ellene a bojkott lett volna megfelelő, de erről lekésett mindenki (az is, aki a nagy hazafiúi érzülettől volt hajtva, az urnákig!)
Így érthető csak, hogy miért hagyja el a hazát számtalan jó-képességű fiatal... azért is (a jobb élet reménye mellett is), hogy más törvények alatt éljen!
Magyarázatot kapunk arra is, miért viselkedik annyira ellenségesen az elvszerű, kiszámítható politikai kultúrával szemben. Orbán már régóta annak a politikai pragmatizmusnak a legkarakteresebb képviselője, mely kizárólag a haszonszerzést tartja távlati célnak, az oda vezető úton lényegében bármi megengedett számára. Nem szégyelli kimondani ezt akkor sem, amikor úgy komcsizza le hazai ellenfeleit, hogy közben ő Putyinnal, közép-ázsiai diktátorokkal és kínai elvtársakkal parolázik.”
„Azt tanultam meg az oroszokról az elmúlt hatvan évben, hogy a kívülről érkező nyomás náluk a vezetést stabilizálja és nem destabilizálja.” – mondja Orbán.
valaki szégyenkezik
valaki üdvözül
valaki jajveszékel
s minden élő a maga szintjén”
...csak a háborúság és minden szinten
hajthatatlan percekben
villámlásra várva semmiségekkel
- ily mártírképpel mehetnél szűznek
is akár -
de mert gyors volt felemelkedésed
nem is tudod mi legyen a „hogyantovább”
mi veled....
csak még feljebb? – egyre feljebb?
Ahogy elképzelted! -
Vigyázz még leesel
és fájni fog kegyes feleden!
Morc vagy még és a nyűg eszi lelkedet
és az idő is lassan elszáll fölötted
már nagyságos állad alá gyűjtöttél egy
„nagyságos tokát”
potrohot eresztettél mert korcs benned a rend
mégis ekként is
jó-sors csak neked adatott meg...
„Ha olykor boldog lennem lehetett”:
azért is
téged illet köszönet (?) – (szőke)
2015. 10. 15.