Pár- választó…
Soltész, aki még a rendezvény nevét sem tudta rendesen idézni, a kormany.hu-ra feltöltött videón azt mondja: jól látható volt, hogy Bajnai Gordon anarchista munkatársai zavarták meg a rendezvényt, akik egyébként a székházfoglalásban is részt vettek, és akik adott esetben pünkösdkor mennek ki tüntetni, miközben több százezer magyar mást ünnepel.
Tánc volt Fidesz módra!
Ahogy jó székelyem mondja: "Indulj ma! Mozdulj ma! Ma-é ma, ma bizon ma megfordítlak! Annyit ne szokotálódjál! Még állasz-é no? Ne lépjél olyan sájára... rakjad a lábadot!"
Az ötlet is perverz! Ellensége a szeretetnek… magánügybe avatkozás… intimszféra területére merészkedés, amiben személy személlyel, valaki valakivel szövetkezik… hogy ne maradjunk önmagunk önmagunkban. Más húsok ajkát keresni, de az agy részt mégsem vesz a játékban… öthatezer résztvevővel? Jó, ha volt ötven ember, annak is a fele spontán-tévedt. Igen! - a Fidesz számtan megint „tarolt”, mint az szokott kommunikáció is: ha tüntetnek valaki mellett vagy ellen az ellenzék létszámban tízezer, míg a Fidesz (bár látható a mennyiség, nem is több mint a másiknál) másfél millióra taksált! Jaj! Istenem! – képzeljük el, hogy az adófizetők pénzét is így számolják el!
„Soltész: kirobbanó siker volt a párválasztó, ősszel folytatják…
Szerinte a baloldali média és Bajnai tehet arról, hogy voltak problémák a rendezvénnyel, ami amúgy nagyon nagy siker volt. Simicska Lajosék a budapesti "bulin" egymilliót kaszáltak, érdeklődő alig volt, ősszel mégis folytatják.”
Gusztus kérdése, ízlés dolga - de lelke rajta! Magunkban is, magunkból kifelé is illúziótlan. Tudomásul véve: olyan amilyen! Ahogy Szabó Lőrinc írta: „külön indák” nem találkoznak!
A gondolat „örök szeme” nyitva van. Néz, lát – nincsen szemhéja, amit lecsukhatna. Benne éppen ezért „a test számára csak undor és megvetés maradt”. Nincs vigasz, nem lehet elbújni – szeretkezünk kényszerből, állatian… mert gyöngék vagyunk, de egy megvesztegethetetlen, rezzenéstelen, roppant fényerejű lámpa világosságában. Létünk állandó összeesküvés ellenünk, önmagunkban – menthetetlenül, sorsszerűen! Csak egy valami van, ami ha megmenteni nem is menthet, legalább megtarthat magunknak: az értelem!
A férfiakhoz szólnék - kell-e mankó a szerelemhez? Lehetnél több a húsnál, szennyek cinkosánál, húsok ajkai közé menekvő gyöngeségnél több: „Férfi, légy tiszta legalább a homlokodtól fölfelé.”
"Valami betegség volt ez... zűrzavar, omló ideáloké, csikorgó vágy, új s szent ábrándoké - ördögűzés maga is ördögi..."
Sóhajokkal a lét, félelemmel telt az érzés…
Szívek jege marja kedvem, ekképp szóltam
lázongva-
áthágva minden törvényt, rendelését
magamnak nem tudva,
mert sürget a különbség
a kivédhetetlen szégyen… rég.
Rab- és szolgasors, vele a cél-
a vegetáló jelen jobb-bal részein hol már az engesztelés?
A múlt szétmázolt lapjain homály van és reszkető szájszél,
szavak, fizetett-taps, melldöngetés- s lélektelen gerinctelenség— (szőke)
2013.05.29.