Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Hittel hitetlen…

 

 

Még hisztek a mesékben? Hiszitek, hogy itt és így bármi is megváltozhat? Ajaj! Nem fog kedveseim, rossz az adó-rendszerűnk és még rosszabb a vevő-rendszer. Magáért van, magáért csak!

Váltani akarunk? – és hogyan? Ezért mit kell tenni, tudja már valaki? Filozofálgatunk és megírjuk gondolatainkat, de tenni (?) – azt nem, egyikünk sem fog, de nem is tud. Ahol erőt kell mutatni ott gyáván- ahol, visszahúzódni kell, ott bátorodik fel a lélek… a semmi, amit elérhet együgyű boldogsággal nyugtázva – ő – igen, ő mindent megtett. Így vagyunk mind, akár bevalljuk magunknak, akár nem.

A TV-k betelefonáló műsora is erre való: kiengedni a gőzt (közben rendre is utasítva), aztán a megnyugvás, hogy jól megmondtam… és – hogy kit érdekel, nem számít… „mindent megtettem” – érzet vele! És ennek is egyre többen bedőlnek. Lelki-beteg a magyar! - szociálpszichológia nehézsége… a személyes eltérés közvetlenségében világától eltérő, más minőségű viszonykomplexus. Szereplői vagyunk saját történelmünknek, vagy tevékeny részesei annak? Nem tudjuk, de tesszük dolgainkat? Marx már megmondta: „a történelem nem egyéb, mint a maga céljait követő ember tevékenysége.”

Saját tevékenysége, saját élete, saját élvezete, saját gazdasága együtt társadalmi (ami történelem)… lám a színvonal (ezzel már nagy a baj) – a stílus, elemzés, bizonyítási eszközök, meggyőző erő, érdeklődést keltő gondolatmenet stb. – a valóság „igaz” képének kifelezésére eltorzítva… viszonylagos haladó mozzanatokat tartalmaznak ugyan, de a reakciós ferdület fegyverként használva (kényszere) aláz egy népet. A mai politika hamis voltával hanyatló állapotában – színvonaltalan.

És itt az orbáni-válságfilozófia… haladásellenes tevékenységével – a saját világát felépítő idealista-tudatáradatából hasznos következményekhez nem vezet el, mint azt látjuk és érezzük már többségében – nála az elméleti-ficam és a gyakorlati torzulása unortodox kivárásra alapozva lebecsül mindent és mindenkit, ez-által vele az ország súlyos dilemmába került! A kezdeti sokszínűség elszürkült… az elv hamis, léte negatív súlyos önellentmondást takar (tartalmaz). Ugyanis – ha igaz voltát hirdeti… gyakorlata mégsem igazolja, akkor a lényeg elkendőzött és képmutatással juthat kifejezésre az alapkoncepció, ami problémákkal terhes irányvonalában jut kifejezésre. Érthetetlen tartalmi vonatkozásában!

Tehát nem tud fejlődni, így visszafordul a múltra- és kezd valamit (ami egy volt rossz folytatása) – ezért is érezzük, hogy szar az egész… az idő meghaladta már elképzeléseit, itt valóban nem jöhet el még- egyszer a „szemforgató- papok” uralma, az isten-hit magánügyként kaphat ugyan létjogosultságot, társadalmi léptékben torzképet rajzol a valóságról, a látszatszabadság alátámasztásához! Orbáni érvelés valósága, hogy elkerülhetetlenül önmagát oda- ne gondolja, így át sem érzi ellentmondásos voltát… de ellentétes eredményt hoz. Tiltakozunk, mert emberek vagyunk (e- világiak!) – ismerjük a tartalmat, tapasztalati valót- és ellentétes gondolati képét. A hittel összhangban csak az egyes, a társadalmi lét ehhez idealista többest nem adhat- már, mint származására (test az anyag - erre vonatkoztatva „tudományos”)- és az nem a lélek idealista értelmezését adja! Az igaz, hogy a lélek (az emberi pszichikum, a tudat) nem az agy terméke, de nem is valami önálló (szubsztanciális) létező, hanem az objektív valóság visszatükrözése. És itt a lényeg: a visszatükrözést az agy látja el! – így elválaszthatatlan a fiziológiaitól – nem külön létező, hanem magasabb-rendű (nincs köze a vallási felfogáshoz) – az embernek az objektív valóságot szubjektív eszmei formában tükröző belső állapota (amire hathatnak – viszonyára vonatkozóan - idealista nézetek vagy akár más nézetek is).

Kár a természetbe ilyen formán beleavatkozni és egyfajta falansztert létrehozni – jellegét tekintve spekulatíve… „a tudat az ösztönök uralma alatt áll, az embert, környezetéhez való viszonyát, ezek a veleszületett, megváltoztathatatlan ösztönök határozzák meg”. Itt tévedt meg Freud is, mert a forrást az ösztönökben kereste (a társadalmi jelenségeket is ebből vezette le) – eljutott a tudat megismerő szerepének tagadásához. Csak utalok rá (túl bonyolult belemenni), ugyanis szerinte az ösztönök időtlenek és változatlanok, sem a társadalmi feltételek, sem más nem változtatja meg. A pszichikai - folyamatoknak a magasabb rendű idegműködéstől elkülönített önmagukban való vizsgálata, az emberi pszichikum társadalmi meghatározottságának figyelmen kívül hagyása végül is a pszichikai folyamatok idealista öndeterminációjának a filozófiai elvéhez vitték Freudot. Pedig van rá természettudományos cáfolat! Elmélet és tudat és az anyagtudat- viszony, értelmezése következetes voltából a bizonyíték (csak utalok, részletesen nem fejtem ki most) – nem isteni eredetű célszerűségén és reagálva úgy e felfogás – hanem a környezet és a szervezet kölcsönhatásán alapul. A külvilág (feltételes reflex által bizonyítva) a pszichikum tükörképe, visszatükröződése agyi funkció, attól elválaszthatatlan! Tehát az embernél nincs (szó sincs ösztönök uralmáról) – érintetlen- változatlan ösztönök létezéséről. Az ember viselkedését, pszichikumát a társadalmi tényezők határozzák meg… tevékenységek eredményeként tapasztalati elsajátítással, felhasználása alapján! Ez új? Nem hiszem, de irányultságait tekintve fejlettségeit nézve, képességei nem veleszületettek az emberrel (és nem is változtathatatlanok), de élete folyamán alakul ki mindenképp.

Nem avulhat el az- az igazság, hogy az ember nem táplálkozhat gondolatokkal, és nem szülhet gyereket csupán plátói szerelemből – ugyebár (!) – jelenségek vannak és viszonyok, benne szükségszerű és a véletlen összefüggése közvetett és közvetlen kapcsolatban, ahogy hatásaiban konkretizálódnak. Változásaiban evilági okok, feltételek, törvények által meghatározott. Nem tudok mit kezdeni az idealista világképpel – de mindenki induljon ki magából (magát vizsgálja) – okok és a feltételek közötti különbség viszonylagos, mégis e közös vonás dominál, ami okozati… az alkalom és az ok létrehozói az események – most hogy legyek modern? – természettudományos, ha belemagyarázzák istenbizonyítékaikat: ha a világon mindennek van oka, akkor a világnak is kell- legyen oka. S ez az ok nem lehet más, mint isten… Ó (!) De tegyük fel a kérdést egyszerűen: vajon az istennek van-e rajta kívül álló, létrehozó oka? - akkor egyértelműen tagadó lesz a válasz: „az isten kivétel (annak tartva), istent senki nem hozta létre, az örökkön élő eszmének nincs oka!” Viszont kérdezve: ha azonban a teológia az istent kivonja az okság érvénye alól – ami egyetemes lenne – akkor milyen jogon veti fel azt, hogy az anyagi világnak feltétlenül kívülálló okának kell lennie? Hiba, hogy a világot, mint egészt- kell szemlélni az okság szempontjából… a teológia éppen az oksággal akarja bizonyítani isten létét, ezzel hibát hibára halmoz, hogy előre igaznak tételezi fel azt (az isten létét), aminek bizonyítását célozza. Tudományos alapja nincs, ezért hiszi, aki akarja (szép mese) egyén-függő és nem társadalmi kérdés – tudományosan nincs alapja, hogy feltételezzük egy világon kívül fekvő lénynek, mint a világ külön okának létezését! A világ teremthetetlen tényező! Ok-nélküli kategória! Gyökeres különbségünk abban rejlik (felfogása), hogy az anyagi világot tartjuk-e önmozgató rendszernek „önmaga okának” – vagy egy misztikus elképzelt lényt, az istent, illetve egy sajátos társadalmi terméket, az emberi tudatot. És itt be is fejezem (nem azért, mert értelmetlen a vita e-fölött), mert célok vannak és szándékok… Az emberi célok a kor társadalmi viszonyait tükrözik, és az új célok kitűzése nagymértékben attól függ, hogy az előző célkitűzések megvalósulását a társadalmi viszonyok mennyire tették lehetővé. Ha hiányzik egy láncszem dugába dől az orbáni politika. Bizalom, viszonyok, kölcsönhatások nem kiragadott összefüggésekben kap tápanyagot, mert az összefüggés megköveteli az egymásra-épülő kölcsönhatást – a jelenségek oksági meghatározottságát tér-idő, mennyiség-minőség, ellentmondás determinációival stb. – a véletlent Orbán kihagyta a számításából… a véletlen (történelmi vonatkozásban is) a szükségszerűség megjelenési formája! Ez a forma a szükségszerűség konkrét egyedi esetekben, egyedi formákban érvényesül. Magyarország fejlődését irányító belső szükségszerűségek szempontjából a „külső” beavatkozás a szükségszerűségek érvényesülését akadályozó véletlen (?!) Pl: az EU- ahová boldogan tartozni akarunk! Amit Orbán képtelenségét hozta, hogy nem veszi figyelembe a feltételeket: a véletlen összefüggések átmennek szükségszerűségekbe és megfordítva: a szükségszerűségek is átalakulhatnak véletlenekké. Tipikus hiba nála… pedig a társadalom fejlődése, felemelkedése ettől függ, előrelátása csak úgy van Orbánnak, ahogy fordítva ül a lovon! Az nem elég hogy hozza a törvényeket, kénye kedvére változtatva – az embereket éppen azok felismerése teheti naggyá és szabaddá, de Orbán ködösít- megismerésre, semhogy felismerésre adná!

 

…magányából fölsír a kín, mesterkéletlenül
a lélekbélié, ki- elveszett Édenében mezítelenül-
Megrendít a kép múltunk-bozótjából elmélyült
érzet-adta korlátain,
mit zsongással körül vont-
eszmékkel burkol s tanulságán kedvekre rendül
élcek tövén,
leckék és sugallatok rácsa mögül…
hogy fölgyűl az egyetlen valóság- képmutatóan a most— (szőke)

2013.08.23.

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 71
Tegnapi: 679
Heti: 750
Havi: 8 652
Össz.: 294 721

Látogatottság növelés
Oldal: Hittel hittelen...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2017 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »