Orbán maga a „csoda”!

 

 

...látom ezt a szörnyeteget, akit az alvilág köpött ki,

akit így Belzebub megalkotott, hogy korbácsa legyen népének...

mert az éhség korbácsával tart rendet!

 

A mese most Orbánról szól... olyan ez, ahogy vele vagyunk, mint János jelenéseivel: „mindenki érzi, hogy van még valami mögötte, csak azt nem tudja, micsoda”...

Ahhoz, hogy tudjuk kicsoda Orbán, legalábbis Orbánnak kell lennünk, mert „különössége” (vagy különcsége?) felfoghatatlan és felülmúlhatatlan – ez a kis-ember nagy-ember, vagyis hogy annak képzeli magát, de.... ahová a kezét tette eddig, ott nyomot hagyott és nem is akár milyent... szegénységet és nyomort teremtett, urat és szolgálót most, így modern, mert a felsőbb körökhöz tartozik az „ötödik szinten”?

Akkor miért mégis a feudalizmus felé hajaz – vagy ő lenne egy felsőbb-akarat végrehajtója- a sors küldte ránk (isteni küldetésnek, ahogy azt maga gondolja magáról!), ahogy lett egy ismeretlen parancs különös végrehajtója, aki megcselekszi a saját dicsőségét (kemény fejével), mert már a felsőbb szinteken szánkáz?

Apja hiába nadrágolta el anno rakoncátlankodó gyermekét? A fenyítés ily károsan hatott volna?

Vagy feledve a rég (csak történelme nem) – vagy összekeveredett benne az emlékezés és a képzelőerő? Valaki megjósolta neki talán, hogy mint „csodagyerek” majd nagyra viszi?

Lehetett volna hosszabb a katona ideje, talán más is kiderülhetett volna róla (mint ami...) - például, hogy a békés megoldásokhoz sohasem volt érzéke, de erőből túltengett és erőszak-helyzetéből adta megoldásait másra (!) - amint gyakorlata lett a hatalomban így, mert ha érzi, hogy sérelem éri, már azonnal támad is!

Jól elfedte vele a valójában fellelt tudatlanságát.

Mindig meglepi közönségét... erre mondva: a baj nem jár egyedül már nála sem... a „tananyag” csak szabadságharcából áll össze ma is. Miközben mások szabadságát maga alá gyűri épp...

Becsvágy vagy a történelmi körülmények kényszerítik, hogy mások bajával, izzadságaival, félelmével, nyomorával stb. írja be magát a történelem „aranykönyvébe”?

Vagy csak belső-kényszertől vezérelt elme-gyalázat emberbőrbe bújtatott „gyöngyszeme” a mának?

Valójában a pöffeszkedő hatalomvágy az, ami a böllenkedés természetét adja vissza- azt az érzést, amit semmivel sem lehet összehasonlítani – amit igazol kettős-beszédeivel (pávatánccal), az

erre-arra való köpönyegforgatással... kicsit olyan, mint Napoleon volt: „az én dicsőségem nem győzelmeimben, hanem törvénykönyvemben van”!

Merthogy már ő is tette – annak idején – hogy betiltással fenyegetett újságokat, utasította a rendőrhatóságot, az ítélet-végrehajtást, nem tűrt falragaszokat (plakátot) az ellenzéktől, az már ellenség volt anno is (!) - és megakadályoztatta az olyan nyomdatermék terjesztését, amint, ha úgy ítélt, hogy a közerkölcs ellen volt és a kormány-politika ellen is!

Hát valami ilyen van most is, itt... kicsinyt hangulati és öncélú, kicsinyt színdarab mit játssz most Orbán.... ide-oda kapkod, semmi időszerű, de kézzelfogható mégis politikailag és érdek és a haszon a pofátlanság mindenben, mi motiválja, hogy befejezze a „forradalmat”, most jön a lájtosabb- és langyosabb beszéd - és visszájára „állít” mindent (persze csak szavakban!).

És már egész Európa nevet rajta!

Igen! - a józan eszén!

De mert ő Orbán és tudja, hogy a világ nem áll a legyőzött mellé, nem hagyja magát és rettegésben tartja a fűszálat is, hogy feledtesse magával és népével (így) a balsors keserveit. Harcra hát! Hajrá Fidesz! - és elnyom minden kétkedő gondolatot is.

Jönnek hát a béke-szólamok, a magasztos eszmék és célok... a felelősségérzet, a jólét és a polgári út! „Mindenki egyet előre léphet”! Jaj! - és a magyarázkodás – mindennap más és másként mint előtte...

Uszítása most idegen-gyűlöletre kiélezett (ha burkoltan is még) – mini-diktátor szerepében mindig ő a megtámadott! Lehet gyermekkorban az egyik pofon nagyobbra sikeredhetett és nyomot hagyott, amolyan véglegeset? Ahogy jönnek rá a „rohamok”, úgy jönnek már a diplomáciai cselfogások- fondorlatok, amit a gazdaság felnagyítására fordít keletre és délre is immár, mert nyugat már nem veszi be a maszlagot. Miközben a statisztika átírva (a papír mindent kibír), a számok nem tükrözik vissza a valóságot... a kép elszomorító... nincs pénz! Európai Közösség ezért kell nekünk!

Ütjük őket, hogy kétségeik legyenek igazuk felől, de tartjuk a markunkat a pénzükért (mert nekünk van igazunk).

Imára ki magyar és ő érette!

És most a hab lefölözve itt... immár az elnöki funkció sem kellene neki? Nem kellene már a prezidenciális rendszer sem?

Nehezen hiszem el (lehet egy megvezetés) vagy- mindig talál majd egy bábfigurát... a kormányfői szerepből adódóan úgy is ő igazgat, ő mondja ki az utolsó szót a jövőben is!

Vajon lesz-e jövője?

Amíg elmélet, magyarázni is felesleges, de a politikai vakhit tévútra viszi mégis, így is (!) - feltámasztotta a vallást, vele a hitet is, de ez még nem elég, hogy hirdeti a keresztényi érzületet, annak látszani is kellene!

Hogy politikai ereje van, az nem kétséges – hiszen a vallásban annak a titkát láttatja, amiként az egy társadalmi rend titka inkább és nem azt, hogy Istenből, hogy lett ember! Menny és pokol, és az egyenlőség eszméje vetve is... ez akadályozhatja meg, hogy a szegények a gazdagokat agyonverjék itt!

Önzés lett a hit! Merthogy az emberiség nem élhet a vagyonok egyenlőtlensége nélkül, a vagyonok egyenlőtlensége pedig nem lehet meg vallások nélkül - ezért is úgy gondolja Orbán (Isten után elsőként lépve) – hogy „a vallást feltámasztom, de a magam számára”!

Ilyetén már egy ország le is van csillapítva – csak gyenge hangok vannak, piciny lázongásokkal spékelve még, de az ellenzék lepaktált (ami van az csak színház), amelyik nem, az ellenség lett mára és felszámolandók, mint a civilek! Mert itt csak a „plus size” nők lázonghatnak! :)

Immár az emlékekből élhetünk továbbra, hála Orbánnak érte, és a korrupt kormányának, minek jóvoltából már jóllakni sem tudunk – a múlt így szépül meg és a jövő mégis, így is, Isten kegyelméből született Orbánunk lesz!

Marad! Marad?

 

 

sirató

 

Hogy mennék a fenébe

ily bánattal telítve

ha boromat megittad

kedvemre így keserv vagy?

Legyen neved akármi

három a tánc - nem semmi!

...

Boldog idők hova lettek

ha nyugalmat nem lelhetek?

Gyönge világ mindig csápol

ily tavaszba nincs áldásom

őszt már hiába is várom...

...

Miden kedvem oda van

víg örömem kiben van?

Elvitted már jókedvemet

panaszkodnék de nincs kinek! – (szőke)

 

 

2015. 06. 05.

 

 

 

Oldal: Orbán maga a "csoda"!
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2025 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat