Orbán az „ég-föld-pokol bősz firtatója...”
„...semmihez sem köthető bitang
halandzsái
s a végén kitátott
száj...”
„Már nem érdekes a keményen dolgozó kisember. Már a múlté a középosztály megerősítése. A gazdaság rendben, a fejlődés töretlen, a család szépen gyarapszik. Minden szépen le van zsírozva, amit lehetett törvényesített a hatalom, legyen az bármilyen erkölcstelen, vagy egyszerűen bűncselekmény. Igen, mert amit a Fidesz művel annak a köztörvényes megfelelője a lopás, de állami szinten ez ma már szabadon mehet. Így ez a rész le is van zárva, a lakosságnak meg oda van dobva a lakásépítési áfa csökkentésének az ígérete, egye meg azt a valóság helyett. Nem kap adócsökkentést, a munkája nem lesz megfizetve, éljen meg, ahogy tud- ebben az országban. Mert már vannak tőle fontosabb dolgok a hatalom megtartása érdekében.”
Rákosi „a csillagos égbolt a határ”! - és Orbán „a csillagokat céloztuk meg” - hát erre mit lehessen mondani, hiba nem bennem van, bár az én gyomrom forog rajta. Elszállt magától Orbán, tiszteletet követel magának (merthogy ő megadja másoknak)... ha valóban sokáig akar maradni, akkor, ő lesz az Állam Elnöke- ekként más nem lehet, mert- ha Kövért teszi meg (tenné meg), akkor a szar csak folyni fog... Orbánnak a szájából legfeljebb a bűze lehet, ennél lejjebb lehet még egy országnak? Lesz lejjebb is!
Mert a hatalomnál nincs fontosabb, a pénz meg az Isten maga!
- és mit mond a pártigazgató? Látjuk, hogy európai politikusok a bukástól való félelmükben és a politikai korrektség hazug béklyójában milyen, a valóságtól elrugaszkodott, eszement ötleteket akarnak az emberekre kényszeríteni. A Fidesz más utat jár. Ezt mondta a pártigazgató... hát igen, felsorolta a rájuk illő- és a rájuk jellemző jelzőit, természetesen másokra kenve már ezeket is, de hát látjuk és érezzük is, hogy benne az igazság: a semmi- mondanám is szívem szerint. Ám az áfa-ügy miatt, mégis látnunk kell, hogy Karácsony közeledtével lelhető még egy kis könyörület is... bár ez sem igaz- csak látszik!
Mert annak láttatják!
Olyan ez- mint a maguknak adott banki megsegítés, az ország nyomorában igencsak kicsi morzsa, nagyságrendjét tekintve meg semmi! A rezsicsökkentéstől is kevesebb, többségünknek. Lakás kellene (ez tény), sokunk albérletezünk, sokunk viskóban lakunk, sokunk már hajléktalanná is lett.. a banki megsegítés meg szarul sikerült, az sem értünk volt jó (maguknak, a 180 Ft miatt, a szegénynek 250 Ft felett!- egy nagy szart jelentett – ezt adták oly jó szívvel!) - nesze semmi... és változást nem érzékeltem a magam helyzetében- sőt a végrehajtás terén a felbátorodást, azt igen.
Hogy épít itt bárki házat, aki épphogy enni tud még, aki a gyógyszert már nem tudja kiváltani (ja- hogy együtt kell működni az orvossal, és ha nincs pénzem rá – a gyógyszerre, akkor a kényszer útját kell járni, mert nem lesz táppénz sem, csak ferde és sanda tekintet rám? Eszem vagy gyógyszerezem magam?
Furcsa helyzeteket teremt a Fidesz, kényszerekkel és félelmekkel vegyes érzelemben, itt a „mindenkinek feje fölé tetőt” akaró határozat... élvezd, hogy a gazdagoknak lesz... neked meg, ha esernyőre telik- lehet valami a fejed felett! Tehát a nép – mint szó – csak álca – ellenség inkább - mint lett az Brüsszel is – ám „segítségükkel lehet támadni egy olyan intézményt, amely gátja Orbán és a Fidesz belső köreinek a további meggazdagodásban. A mára már ipari szinten űzött közpénz-lenyúlás a saját jólét érdekében, már a lassan mozgó uniós bürokráciának is feltűnt, és fel is lép ellene. Na akkor gyorsan legyen belőlük is ellenség, és ennek erős üzenetével legyen az elvesztett szavazó újra a kormánypárt támogatója, annak úgyis nehezére esik az eszét használni.” Ilyetén vagyunk- most a nép - kihasználva, egy aljas politika céljaira! Valahogy már az írásban sem tudom kiadni a bennem felgyűlt ideget... (!) - nem is írom tovább csak ajánlom- továbbgondolásra...
változók
...erő- győzelmek- elvillanásain
felettünk is
már a jó-magány „ég”
...ad megélhetőbb éveket?
talán...
ám zsinórjátékos talaján még...
- de már sohasem együtt -
s a boldog remegést is feledni kellene?
- mi- akár
más gondján felhízó kelleme lehetne
ha nem érné semmiféle kár
de így? -
„Élő és nem élő
változik egyre...
csüggedt fejét napsugárba tartja” -
és könnyeket morzsol ki szeméből
ha itt-ott lyukakba is kényszerült
hogy lám! - ő is él – még él
hogy „új napra virradt...”
...bár hihetném! – (szőke)
2015. 12. 15.