Lázár után szabadon
Hazug fényezések...
Hazug itt minden, a Lázár-féle kommunikáció is... magukat fényeznék s el is hitetnék a világgal, hogy ők mindent megtettek! Semmit- és csak arra reagáltak tetteik, amit a a német és osztrák már emberségből több hete kért! Ők, azért az utolsó pillanatig „kötötték az ebet a karóhoz”, majd- hogy a tömeg megindult (és még így is magukat fényezve) engedékennyé lettek, hogy buszokat bocsájtottak, a menekültek utaztatására, az osztrák határig. Előtte, ha politikusain nem tettek volna keresztbe, az osztrákok már megszervezték ugyanezt... a németek meg vonatokat küldtek... de a magyar hatóság és a kormány, csak feszítették a húrt tovább- dicsőségre áhítoztak, de mert erkölcsiekben nullák, le is vizsgáztak rendesen!
Ezért is mondom mindig, hogy hogy politikájuk nem másból áll, minthogy a szart mindig másra kell felkenni. Ekként boldogok!
A vallás meg jobb volna, ha kivonulna a politikából Erdőssel együtt. Sajnálatos, s nem lehet eléggé elítélni, hogy segítség helyett a kormány seggét nyalják. Szégyen és csak remélem, az isteni büntetés nem marad el... és a Pápa sem hagyja majd, szó nélkül. A vallás nem üzlet, de hit, a Júdás-pénzek ideje lejárt...
Szécsényi idézet:“Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakán, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen.”
Hát csak ennyi!
Népvándorlásról...
A probléma gyökerét kellene orvosolni már... ahonnét elindult a baj! Ott! Hajrá Amerika, most tegyél rendet! Most avatkozz be a politikába, hogy ne kelljen elvándorolni a népeknek hazájukból... ami nekik sem jó, mert kényszer!
Titkos utak, végzetes földek, a sors elől szökve, de akárhogy is van- a sorssal mindig szembe, azaz menekvés sincs (semmiképpen) csak csöbörből vödörbe, halálszorongásban kifinomított idegekkel, melyben már minden ember érzi a veszélyt...
Szerencsére vannak még országok, akik emberségüket kinyilvánítják és segítenek a menekülteknek (német és osztrák)!
Messziről érkezők úti-célja nem Magyarország volt, nem is volt szándék bennük itt maradni, ám Orbánék erővel marasztalnak (talán most változni fog valami). Bár a határozatlanság, a bizonytalanság rányomta bélyegét a mindig messzire-ható valamire, ami ott lappang a sorsokban: vágy egy jobb létre – Lázár helyzetjelentő szólama mellett (mely oly hamisan csengett- most is) - megmaradt a migránsokban! A dolgok lelke az egyetlen lényeg. De- ha veszett a keresztényi érzület, ott csak a sóvárgás a létérzés és a szomorúság maradhat!
Mert a közérzet igencsak rossz lett, e létérzésben, melyben a létállapot az elérhetetlenség lett, a távolságok lényege felé... és furcsa jelzőket teremt, amolyan megsemmisítőket, amelyekben „vadállatok” uszulnak rá a védtelenekre.
Hála a civil szervezeteknek és azoknak az embereknek, akik segítettek (próbáltak segíteni, itt beleértem az „egyes” rendőrt is) barátian – tettük, a széttéphetetlen összetartozásról szóltak, mert nem mindegy az emberiség sorsa... valahogy így: „itt vagy velünk együtt s együtt vagyunk veled mindannyian, kinek emberhez méltó gondja van”!
A kormány a „Jobbikosokkal” együtt szégyellje magát most! Már-hogy megvan (létrejött) a szellemi összetartozásuk, ami még mocskosabb jövő képét vetíti elénk! Illúziótlan világ lesz, ahol Orbánnak már nem kell illúziókat kergetnie!
ahogy
Az érzelemnélküliség
régi ellenség
...más még az ifjúi kívánalom
„ria – ria Hungária”!
Ezzel ne törődjön a ma?
A „neo”- jaj! „ezekből” hevített e lét....
- nem penget lantot
csak szájal
és dalos-ajkával
hiszi terveit igaznak még -
Ily rút ez a gőgös most
mely itt időz butaságnak
és feszül
és szakad – majd buknak -
...szemed látja
hogy küzd
leginkább magáért
magának
mert helyét nem találja
s emlékezetében
a képek is szétesőben vannak rég -
Akkor?
...hitesse el vele sorsa
teste mely együtt lép
az idővel
hogy úgy volt jó
ahogy volt
és nem jó ahogy van!
És számot ad- nyilván majd bizonyítva
ott- azt a halált
mit a sors csak csontra s a húsra
szabott ki... érdemért
s ő – ki- szerintetek a lényeg
igazság
mestere volt
s nem lesz már
akkor
bizony egyazon éjszaka vár ránk
s útra kelünk
valamennyien egyszer!– (szőke)
2015. 09. 05.