A „gondviselés”...

A gondviselés jó voltából fölébem került a hatalom! Emlékszünk még, hogy Orbán mivel kezdte 2010-ben beszédét? Társadalmi szerződésre hivatkozott, s ezzel szabadságunkat adtuk kezébe... igen, az önkény kezébe! Félelemmel lett vegyes az érzet, ahogy a valóság egyre torzult és- ahogy átvette helyét a fantázia, ami még több félelmet hozott (amely mára betört az oktatásba is)... és e félelemmel az újból- újjá alkotott hit lépeget elő a történelem sötétjéből vallási alakjában. Mert az önkény ezt nyújtja (mára eltorzult formában) az ínség és magárahagyatottság okán a népre, megvallva - hogy a büntető isten eszméjének élnie kell a népben...
Imigyen válhattunk kiszolgáltatottakká, ez a fideszi ideológiába belefér – s lám (mit ad Isten!), az érdeknek torzult szabadságunk szűk korlátait ilyetén „élveztetve” az orbáni önkényben, ami mára már a társadalom anyagi és emberi erőforrásainak elfecsérlését is jelenti!
Itt az egyedüli felvilágosult csak Orbán lehet („olcsó” államában) – vele teljes az anarchia... idilli nem? Mindenki harca mindenki ellen.
Ez lett ma a természetes állapot!
A félelem már lépten-nyomon pusztít és nem váratlanul, nem is véletlenül, de megváltoztatta életünket – demokrácia a vallásban nincsen (ezt tudnunk illene)... így az orbáni „természetes igazságban” sincsen, amely után csak hanyatlás lesz jutalmul... reális lehetősége benne, szükségszerűséggel keverve eszközeiket sem megválogatva - csak a maguk elé tűzött célokat látva – kizárólag az érdeknek áll az oki meghatározottság.
A „nyugati” civilizáció értéklajstromán legelső helyen áll a szabadság, ami nálunk már nincs (megnyirbált és foszlányaiban), így érzetében ellentétét konstruálva nem arányos az ismerettel... már nincs mi beleolvadjon a „reális élet nyelvébe” (keleties „fényes”-szelek lengedeznek). .. így a képzetekkel az anyagi életbe semmit nem lehet teremteni - „meddő virág” csupán! „Kisugárzót” talán- talán...

...könnyel könyvel a hit...
fekete-fehérrel papol itt.
   Az ima
egén szállva,
    múltra állva
       árnyas léptein
kufárszívvel foltozza zsebeit,
mit megtömni kész a ma,
e szép idő véd-angyala.
Égfényén megalkuvása
       vad-szemében a lélek
       már új valóra vágyik...

Álmaimat körbekeringik a démonok,
                 - a jelen démonai itt -  
                 törpéivel sötét a bánat...
Őrült-csúcsain kéz-tördelt időm zokog.
Hamis voltát könnyezi meg,
                 hogy múltnak dobott,
prédának fonnyasztani így
                 már semmivé avat--(szőke)

2014. 06. 12.

Oldal: A "gondviselés"...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2025 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat