Szoboravatás...
Kell ez nekünk? Úgy látszik igen! Mert Orbánnak a múlt a lényeg... sajnálatos, hogy a nem éppen közkedvelt 'elnök személyében találta meg.
Tisza István a burzsoázia kiszolgálója - reakciós politikus volt, a sovinizmus, az Osztrák-Magyar Monarchia és a német szövetség politikájának fő képviselője... a nagyurak megmentőjeként felkarolt s hatalomra juttatott nagyúr, a politikai becstelenség és korlátoltság hírhedt óriása, a „vad geszti bolond” (a nép gyűlölt ellensége). Elég, ha 1912. május 23-át említem, amely a „vérvörös csütörtök” néven lett ismert a történelemben. Ezek után az ellenzéket is kidobatta a parlamentből csak, mert tüntetni mertek! Egyszóval, nem volt egy „önjelölt demokrata”!
„Az úr-Hunnia dőzsölt hát megint
Tornyaiból bátran lekönyökölve
S csak pribék-hadát intve uszítón,
Bús lázadóit, hogy ölje, hadd ölje:
Régi dal, régi dal.”(Ady)
Tisza egyéniségére jellemző a merevség, amellyel szembeszegült minden reformtörekvésnek, mellesleg: az általános választójog bevezetésének, mely hatalmi helyzetét veszélyeztette...
Csak tudnám Orbán mit akar ennyi negatívum után – és miért ragaszkodott szobrának leleplezéséhez? Jog, igazság, törvény- no, meg a józan ész is tiltakozik itt. Ám -
„De élnek a kufárok s vett urak...” Hajrá Fidesz, előre! Immár előre magyarázva, ha két-tűz közé szorulna? Értem már jelenét így s érteni vélem tetteit, hiszen milliók nyomorán tárul elénk e kor rajza is...
Szégyellem, hogy szó nélkül tűrik nyomorult bábjai, hogy a jólét (nekik) az ország és a nép ellenében van biztosítva. Valóság és látomások talaján már, hol a felismerés, hogy helytelenkedve rajtunk pöffeszkednek a csörtető senkik (még bátran) – megmutatva így személyes-értékrendjük átformálódását, adva magát (mindenik) egy „hurrá-hazafiságnak, a vak hatalmi önérzettúltengésnek” és- mert „Zsibongj föl újból, szép zsiványtanya, / Ékes kövekbe fölburkolt Hazugság...” (!)
Vicsorgó fogakkal a kényszer
Ó, mit is beszélek?
Vak vagyok s velem szalad minden... (?)
Álmot alszunk s választani kellett
Ezért is élek emléknek --(szőke)
Ahogy Ady mondta volt: „És hogyha véget mondanál, hát – akkor sincs vége.”
„Nem kellenek a megálmodott álmok.
Új kínok, titkok, vágyak vizén járok...” (!)
2014. június 10.