Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

„Foglyok ők, saját démonaik foglyai”

Kicsinyt hepehupán összevissza lelkületből innen-onnan úszva és evezve a gondolat – amely a most „vízi-városaiban” szélesedik időre, ahogy elébb terét feszíti szét – gátat szab (mely előtte sok-sok kérdő-mondattal lett emelt), hogy mindent vigyen a részletezés-hömpölygésivel s záró-részeivel tegye egyre drámaiabbá a végkifejletet! Tájék már minden szó, vessző, lényegre törő indázó díszítőkedv itt, midőn, olyankor, ott feledhetetlen az egyszerűség – melynek „pompája” mintha azért született volna, hogy feltegye magunkban- magunknak a kérdést: „miért élünk”? Nincs gyöngéd rész és mégis az egység élteti a korszakhoz kanyarulataiban, hogy a gondolati-képek öblein megállva… velünk felrajzolja a szellemi érdeklődés teljes térképét vágyra inkább, mint ténnyé azt.

"Mélyen elkeserítő és felháborító az, hogy mit lehet ma Magyarországon kihozni egy teljesen ártalmatlan videofelvételből, amit a Debreceni Csokonai Színház évadzáró ülésére küldtem. Elkeserítő, hogy a tények, a valóság semmit sem számít, csak az előítélet, az elfogultság, a gyűlölet, a homofóbia. Látható, hogy mindazok, akik félremagyarázzák a szavaimat, ezekkel a démonokkal küzdenek. Foglyok ők, saját démonaik foglyai. Itt már csak az orvos segíthet" - írta Kósa polgármester.

Bizony lehet is keseregni, különösen, ha egy-egy nagy kaliberű ember a hatalomból már eleven kétértelműen nyilatkozik… Kósa vegye magára - csak magának köszönheti a következményeket!

Hogy gyűlölet van? – igen én soha nem rejtettem véka alá, hogy a Fideszt szívből gyűlölöm, ha tehetném a földbolygóról is lekergetném őket! Empátiás készségük nulla, munkájuk meg duplán is… hatalmaskodásaikkal semmire nem megyünk, hazudnak éjjel- és nappal (igaz nem mondják ki), és ez nem erény, ha valaki orvosi eset, hát ők bizonyosan azok.

Játszunk a szavakkal (miközben mindent visz a víz!)

Kósa Lajos videó-üzenetét játszották le a résztvevők előtt, melynek végén Debrecen polgármestere az alábbi mondattal búcsúzott a direktortól: „Kedves Attila, ha Budapesten túlságosan meleg lenne a helyzet, várunk vissza!"

A haon.hu beszámolója szerint, Kósa utolsó, „kétségtelenül kétértelmű" mondatát kacajok és kuncogások fogadták.

Mint arról korábban beszámoltunk, Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott nemrég egy, a Belvárosi Szalonban megesett beszélgetésen ezt mondta: „...én a magam részéről nagyon bízom abban, hogy Vidnyánszky úr meg fogja tenni, amit megkövetel tőle a haza. (...) meg fogja csinálni a Nemzeti Színházat, ami ugyanúgy sikeres lesz, mint az Alföldié, csak nem a buzikról fog szólni, hanem a szerelemről meg a barátságról meg a hűségről."

Azt, hogy „meleg a helyzet”, azt szokták mondani, és kalap. Ne- má, hogy  a mocskolódó liberálék ezt is be akarják tiltani!  Ha pedig ezen a társulati ülés közönsége hangosan kacag, egy véletlen egybeesésen, az nekik magánügyük. Ha ő arra gondolt volna, hogy buzi a helyzet, azt mondta volna. Minthogy nem ezt mondta, nincs miről beszélni, ugyebár. Tényleg nincs, Kósa Lajos a bárdolatlan tahó epizódszerepében újfent meggyőzőt alakított. A tahón azt értem, hogy tahó. Mármint aki közszereplő létére ilyen egyértelmű kétértelműséget megenged magának. És, bár ez legyen az urak baja, akkor is maga, illetve kormánypártja alatt vágja a fát, ha ez a fa momentán az égig látszik nőni.” (party)

 

Kifaragott tegnapokból csak a magány kong,
horpaszain fellobog a fájdalom.
A jelen színekben fakított:
játszik, hogy vagyok!
Belém szó-szeget üt-
Így maradok hoppon,
már magamat pirulom a fanyar vigyorokon-- (szőke)
 

Az elkövetkező időkben lesz itt haddelhadd csak igazán – hallhatunk majd mindenfélét, sárdobálást, ígéretet, vádakat és cáfolatokat szövetkezést és azok felbomlását, miközben már sem a célt sem a közbenső dolgaikat sem láthatják a fordulókban az érintettek. Lám az árvíz összehozta az embereket, vészhelyzetben még létezik a demokrácia – nem számít, hogy ki vezet… egy biztos, ha ennek vége lesz újfent a diktatúra kapja a fő- szerepet. A fordulatokban majd kapkodhatjuk fejünket, mert (kár lenne tagadni), hogy a vezető hatalmat akar és újabb tíz évet, hogy az ígért egymillió munkahelyet megteremthesse (valamiféle bátorítást nyert az árvízből?!), egyszerű a képlet, ha megértettük mi mozgatja a játéktér szereplőit! Ha a választók elég nagy része alkotja a támogatókat, akkor az általános jólétet és közérzetet javító politikára – jó kormányzásra – van szükség. Nem, nem osztogatásra és rezsicsökkentésre. Ahhoz magas adók szükségesek, azt meg a választók nem szeretik. Ezért is már a kezdetén célszerű néhány alapkérdéssel tisztába kerülni, hogy a hullámzó felszín alatt felismerhessük az áramlatokat… Választásokkal nem lehet fordulatot elérni, hiszen a rendszer maga kis- vagy nagykoalícióra épül. Jöhetnek az EBESZ megfigyelők a Helsinki Bizottsággal a sarkukban, csak azt tudják ellenőrizni, hogy mindenki, aki akar, bejuthat-e a választófülkébe, meg hogy korrekten számolják-e össze a szavazatait. Azt, hogy hány képviselő kell a győzelemhez, kire szavazhatunk egyáltalán, hogyan alakul ki a választhatók listája már jóval előbb eldönti maga a választási rendszer.

Nekünk dicsőséges álmok kellenek, gyönyörűen sminkelt múlt, hős vezérek, trombitaszó, lobogók csattogása, kard ki kard, önáltatás, önsajnálat és a realitások messze-hessegetése - vagy, ha az éppen nem jut, akkor meg kell merítkeztünk a bánat és bú feneketlen mély kútjában, balsorssal, mely régen tép, melyben nekünk semmi részünk nincs, ránk a sors az áldozat szerepét osztotta, gyászfátyollal, könnyel, árvalányhajas temetővel. Na, ez utóbbihoz remek díszlet Trianon, melyen lehet bánatosan sajnálkozni, dühödten verni az asztalt, bosszút forralni, bús nótákat énekelni, mint például a nemzetiségi problémák iránti mély fogékonyságról tanúskodó dalt, hogy aszongya: „Egy régi mániám, tankkal végigmenni Románián”, ugye? Meg, hogy elmondjuk északi szomszédjainknak a versikét: Sztrapacska nem étel, tótocska nem ember, és mégsem szeret bennünket valamiért… Majd bánatosan nézünk poharunkba, szittyósra isszuk magunkat, és értetlenkedünk, hogy a sok buta, primitív oláh miért is nem szeret minket (!)

Hát, ezt bizony megszívtuk, ha a kárpát-medencei magyar szupremáciából indulunk ki. Akkor is megszívtuk, ha az elszakított területek egyes részein egy tömbben élő magyarok számából indulunk ki. Ha viszont a nemzetek önrendelkezési jogát tekintjük irányadónak, akkor csak a demarkációs hibákat – ne- adj- isten egyes nemzetek mohóságából eredő igazságtalanságokat róhatjuk fel az első világháborút lezáró békeszerződés megalkotóinak. Nem egyszerű ezeket a dolgokat megérteni, hiszen a mai magyar állam és a Magyar Királyság úgy viszonyul egymáshoz, mint Julcsa az ötödik gyermekéhez, mely kissé ütődötten született, semmit nem akar megérteni az őt körülvevő világból, állandóan hisztériázik és toporzékol, mindenkibe beleköt és a nevetségességig elégedett önmagával.

A nép pedig vagy nacionalista kortes-bódulatban örül a „nemzeti kormány” szabadságharcos tirádáinak, vagy hallgat és robotol, hogy megéljen, vagy „kitántorog” – csak most nem Amerikába, hanem Nyugat-Európába. Eközben az ország megállíthatatlanul halad a katasztrófa felé.

Látszólag az egész egy dicsőséges diadalmenet: jól pofán vágtuk Ferencjóskát a véderő-vitában, vagy éppen kiosztottuk a kokikat és sallereket az EU-korifeusoknak. Azzal hivatalosan senki sem törődik, hogy nagyüzemi méretekben termelődik az elégedetlenség: akkor a nemzetiségek és a szegényparasztság, ma pedig a négymillió szegény, a hat-hétszázezer roma és a némi jó-ízléssel és racionalitással még rendelkező, a demokrácia és a valódi szabadság hasznáról legalább valami hozzávetőleges fogalommal bíró kétmillió (?) - emberük körében… és ahogy annak idején nem segített ezen a millennium már-már hisztérikus megünneplése, úgy ma sem fog segíteni a rezsicsökkentés…

Abban is hasonló a helyzet, hogy az akkori és a mai uralmi elitünk sem ismeri és nem is ismeri fel reálisan a nemzetközi erőviszonyokat. Túlértékeli önmagát és önmaga lehetőségeit – illetve: a valóban meglévő lehetőségekkel nem törődik, ehelyett valami rövidlátó, a saját belső pozícióinak az ország érdekeit alárendelő külpolitikát folytat. Mintha akkor és ma is az lenne a cél, hogy mind  a közvetlen szomszédokkal (akik akkor még az ország határain belül élő nemzetiségieket jelentették leginkább, ma pedig legtöbbjük EU-s partnerállamunk), mind pedig azokkal, akik most és a jövőben is a lapokat osztják Európában, minél rosszabb legyen a viszonyunk, minél jobban megsértsük őket, mindenféle valóságos ok és haszon nélkül.

Komolyan: mi van ezzel a néppel, hogy újra és újra megfutja a rossz kört, egy-egy önző, hazug, a közérdek képviseletére alkalmatlan elit által vezetve?  – és utána, ha meglesz mindennek a szomorú, ám szükségszerű következménye, akkor nem a valóságos következtetést vonja le („…Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon!”), hanem fogja magát és elhazudja az egészet, okokat, felelősséget, mindent… a naivul odaajándékozott kétharmad birtokában maga a hatalom szabja meg, hogy meddig akar a nyakunkon maradni…

Persze mindez nagyon nehéz lesz – de higgyétek el: sokkal nehezebb lenne megélni azt, amit ez a mostani hatalom hagyna ránk örökségül, ha egyszer belebukik a saját hülyeségébe! „Selmeczi Gabriella szerint az ellenzéki erők célja a békétlenség szítása, a megosztás és a hamis látszat keltése, eszközük pedig a "Bajnai-gárda katonáinak erőszakos cselekményei". A Gyurcsány-Bajnai kormányzat idején egyszer sem emelték a pedagógusok bérét, de szétverték az egész oktatási rendszert, és sokakat elbocsátottak - mondta a Fidesz szóvivője.” Ellentmondok ennek a nőnek… békétlenség az ő sajátja, a megosztás az Orbáné, a hamis látszat a kétharmadé… tovább is van, mondjam még? Még semmit nem tettek csak romboltak, megalázó mit adtak (szóban az is) - hogy ki mit vert szét ne taglaljuk, ebből nem jönne ki jól a Fidesz! Szánalmas. Azt hittem, Selmeczi Gabriellát nehéz lesz jobbról-balról előzni a Bajnai-Gyurcsány fóbia és a zsigeri butaság tekintetében, de Zsigó Róbert személyében méltó partnert talált arra, hogy hétvégéinket megtöltse a Fidesz kormány világraszóló sikereinek vég nélküli ecsetelésével, amelyet az elmúlt nyolc év kitartó lejáratási kísérlete emel négyzetre. Mélységes és reménytelen, meg gödör és magukról a dicshimnusz, meg a bizalom és a kivezetés Fidesz részről – és nem unják meg!

Orbán engedélyezi az állami kisajátítást? „a település lakossága életminőségének javítása céljából a település klimatikus és ökológiai viszonyainak megőrzése, javítása, védelme, a levegőszennyezettség és a zajterhelés csökkentése” érdekében. Ez lényegében azt jelenté, hogy a zajos vagy büdös ingatlanokról is kitehetnék a cégeket, magánszemélyeket. Képzeljük csak el! Ha a település urainak nem tetszik egy autószerelő üzem, egy esténként zajos kocsma, netán egy gyár, akkor kezdeményezhetik az állami kisajátítást a környezetvédelemre hivatkozva.

Immár jó székelyem szidalma is ül rajta –

                               „Ó te hideg szájú daru haramia,
                                 Firtos alatt főnőtt kajla tehen bornya,
                                 Szidom az anyádot,
                                 Teringötte lelködöt.”

                                 

Nézzük a múltat megint – hát nézzük egy kinti szemmel, hátha megokosodik valaki, mert az út mint régen is volt az utálat lészen! Volt harminc évünk, amikor hallgattunk Trianonról, és akkor viselkedtünk helyesen. Ha valaki ránéz a Teleki Pál féle etnikai térképre, akkor csodálkozva tapasztalhatja, hogy a mai államhatárok és az etnikai határok nagyrészt egybeesnek, pedig ez a térkép nem mai darab, 1910-ben készítette a kommunistának nemigen mondható gróf, aki szerencsétlenségére beleártotta magát a politikába. Ha egy ugyanilyen mai térképet megnézünk, még markánsabban mutatkozik meg a helyzet – ki lettünk népesedve hajdani területeinkről.

Mikor harcok dúltak Koszovóért és a magyar jobboldal buzgón drukkolt az albánoknak, akkor tulajdonképpen azt szemlélhette közelnézetből a szerbeket tanulmányozva, hogy mi történt velünk Erdélyben, de persze ezt nem vette észre a sok nagyeszű. Pedig a szerb nemzet bölcsője hajdan valahol Koszovóban ringott, és nekik ugyanolyan szívükhöz nőtt terület ez, mint nekünk Erdély.

Talán a sok könnyhullatás meg tizenötmillió magyarozás helyett meg lehetne tanítani a mai fiataloknak, hogy a Magyar Királyság nem volt nemzetállam. A Zrínyi család, a Frangepánok horvátok, de magyar főurak voltak, csakúgy, mint a bizonytalan származású Hunyadi János, akiről talán csak az biztos, hogy nem volt magyar nemzetiségű. A Magyar Királyság területén sok nép élt, saját nyelvvel, kultúrával, hagyományokkal, akiket egyetlen dolog, az uralkodó személye kötött össze, ha akarták, ha nem.

Persze a XIX. században megerősödő nemzeti törekvések ezeket a népcsoportokat törvényszerűen elválasztották egymástól, elválasztották a magyarságtól is. Nem kellett volna ettől még az országot szétszabdalni, de a magyar uralkodó osztály annyira sikeresen utáltatta meg magát és magával együtt a magyarságot is, hogy amikor először reális esély kínálkozott saját nemzetállamuk megalapítására, eszük ágában sem volt semmiféle államszövetségre lépni velünk, hanyatt-homlok menekültek az őket emberszámba sem igen vevő magyar állam kötelékéből az önállóság felé.

És hát innen a többi dolog már szinte törvényszerűen következett be, az új államoknak meg kellett határozniuk saját magukat, ezt valakikkel szemben szokták tenni és erre ugyan ki lett volna alkalmasabb, mint a magyarok? Mi innentől kezdve nem vagyunk magyarok, mi oláhok, szerbek, horvátok, tótok vagyunk, és érünk mi is annyit, ha nem többet, mint volt elnyomóink, a magyarok.

A nemzeti törekvésekre aztán mi rendre rossz válaszokat adtunk és adunk mind a mai napig, többnyire kocsmai, hőbörgős stílusban…

Észre kellene venni már, hogy a Fideszt legyőzni nem lehet, kizárólag, ha önként adják a lehetőséget, de ez valószínűtlen (elképzelhetetlen) – Horthy iránya belékövült a rendszerbe, átnevezésekkel átépítésekkel már gyakorlata… és a prezidenciális rendszer elképzelésről se feledkezzünk el, mert (s ez látszik ki az eddigi munkájukból is) egy ember kezében kell összefutni a szálaknak, hogy marionett-figuraként lehessen igazgatni az államot! Orbán, Horthy után szabadon kormányzóként lép elő, őt csak belülről lehet megpuccsolni, viszont erre sem elképzelés sem arra vállalkozó személy sincs. A szuverenitás hangoztatása sem véletlen – külföld Magyarország életébe nem avatkozhat bele (még az EU sem), legfeljebb ajánlások szintjén, pláne hogy az „eljárással” elengedték a gyeplőt! Nincs ellenfele Orbánnak és a Fidesz jól zár (KDNP nem létezik, azok beleolvadtak a Fideszbe – legfeljebb, mint hazugságaikat igazoló vallási tagozatként létezhet) - a Jobbik is az elképzeléseiket támogatja, ez a nemzet „elkapált” hosszú-hosszú időre!

Ahogy jó székelyem szokta volt mondani:”Azok megérkeztek, s kűdték előre a szógáikot, hogy azt a hitvány Ádám-maradékot eszemorzsolják.”

Az ellenzéknek egy „normális” útja létezik: az a bojkott! Sajnálom!  Értékelésébe nem mennék bele, írtam már elégszer. A Fidesz a jelenlegi választási-törvénnyel mindenképpen nyer… engem senki ne befolyásoljon arra, hogy demokratikus úton (választással) igazoljam Orbánék tekintélyuralmi rendszerét (diktatórikus egyszemélyi irányításából adódott illegitim voltát!) Szuverén ide vagy oda… „igazolásuk” után már sehol nem támadhatók meg! S ez az, amit személyes presztízsből az ellenzék sem ért, azaz úgy tesz mintha... (legalább a parlamentbe kerülés lehetőségét adják meg maguknak, ez motiválja mindeniket – ezért sem szavazhatok – nekem nem ilyen politikusokra van szükségem… (!)).

Formák ívein vergődik a jelen, terében dúl az érzelem,
időre gyaláz a hatalom és végítéletén foltoz feltételesen
bűnt- bűnre halmoz fel, próbáinak adja kedvemet- 
itt tévelyegtem el.
Magyar a beszéd mégsem értem, 
         mást tájol a tartalom, mást dühömmel…
hogy jelenről a múltba épít a szándék, és a jövőn
képeinek sora maszatoltan lelt- mosódik el indoktalan, 
         csak rosszabbul, véletlenül sem szebben- 
idegen lett tőlem- 
rossz példával él ki senyved, még rosszabbal, kié az élvezet-
         történelemből a hatalom hol idézget, több veszély felől 
eseményeinek vágyait festi fel, így készül a kereszt mart sebekkel,
          hová látszat-érdemekkel feszít meg—(szőke)
 

A nép persze – hacsak nem hergelik másik nép ellen – remekül elél más nemzetiségű szomszédjával, normális időkben együtt kvaterkáznak, keresztbe-kasul házasodnak, gyerekeket csinálnak, beszélgetnek, barátkoznak vagy ellenségeskednek, de nem etnikai alapon, hanem csak úgy, a hétköznapi ellenszenv vagy rokonszenv alapján. Ha a politika békén hagyja őket…

Ha nem, akkor időnként meghülyülnek, olyankor dorongokkal ütik egymást, szelíd emberek szemét kiverik, és hülyeségeket óbégatnak. Mikor lehetőségünk támadt csatlakozni Európához, az optimista idealisták azt képzelték, hogy itt a lehetőség átlépni Trianon problémáján, hiszen Európa egységes lesz területileg a régiók Európája, gazdaságilag egységes piac, melyet a kultúrák sokszínűsége fog csodálatossá tenni – de tévedtek. Mindig jönnek idióták, akik azt képzelik, hogy vissza lehet és kell forgatni a történelem kerekét, és ezért a turulban-születettek – akik egyébként svábok, kunok, bunyevácok, turmixok meg cigányok – mindent meg is tesznek.

Ebbe emberek százezrei szoktak belehalni.

Kár lenne értünk… (huppa)

2013.06. 09.

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 368
Tegnapi: 215
Heti: 583
Havi: 7 589
Össz.: 251 783

Látogatottság növelés
Oldal: "Foglyok ők, saját démonaik foglyai"
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2017 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: út szélén sok szegény van - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »