Kinek dagadhat a melle...

 

… e haza kincsét miért rejtik

szemem elől el

miért hogy mások veszik

észre-

hogy termeidben csupa drágakő minden? - (szőke)

 

Szégyen! - és illúziótlan, létkáromló lesajnálás mindenütt. Kegyetlenségig illúziótlan ez a lét!

Új szólam nincs, így nem is tárulhat elénk más mint a drámaiság... a pusztulás leverő tudata. Érthető a düh, a félelem... nincs béke és nincs cél sem, minek érdekében törhetne előre „seregünk”! Egy nép szeméből indul útra a kósza-lét – határozatlan és bolyongva ki benne él... ám himnuszt énekel a száj, mely gyászdallá lett már, valami átláthatatlan mélységben zárójelezve biológiai- anatómiai szövevényét - így szemfényvesztő varázslatában, ahol a kozmikussá fokozott érzelemremek helyett, a kipányvázott idegek végérvényéből már léte sűrűjébe kapott a látható valóság. Ekként vont megrendülés ad rá, egy egy-emberi társulásában „gnómikus” lezárást. Végünk, ha így marad! Jézus „vérző-magányát” nem játszathatják el e prózai szürkeségben, ahol „a holnap rabságot ígér a népnek, pusztulást az egyénnek”!

A jövendő és a „hej te bunkócska...” nem a béke vízióját hozza el. Lehet-e még bízni? - ha egy ember időleges torzító hatalmaskodásai rajtunk – itt a hitt csak gyengeség és nem erő!

Mondjátok emberek – mondjátok meg nekem, miért nincsenek visszhangos szavaink, amikkel kifejezhetnénk, hogy nincs győztes és nincs legyőzött sem? - logikai- földönjáró érvek kellenek és nem a Menny dicsősége az Égben (!) - hisz pokol csak itt a földön, miként a menny is földönjáró akaratból épülhet ki...!

Akkor miért a gyűlölet?

 

Szőke Emil:

kedvemtelen

 

Élvezhetném az életet

az idő állja a végtelent -

hogy bennem a jobb már kitörlődött

„...s háborog Illion és Róma közt...”

állok csak érzésben is megkopasztva

állok magamban mint kinek többé nincs hatalma

mert „...nyomorúság veszteség megverettetés...”

---------------------------------------------------------

...bennem az érzés

...bennem „ily kín képes teremni még” –

Gáncstalan lehetne a lét -

fényében

ha már nem leszek én

...csak virtusában a mában

hogy bizalmát is belém-verte -

erőmet veszi – visz így végveszélybe

kergültébe kerülve

ám nem hálás lélekkel

mar belém az érzelem az évekkel

...hol csak a Rák-csillagzat nézi sorsomat

ki égnek untan mutat utat

...hogy végzetem nem fogta vissza

ma - már magam nézek magamra

és oda – vissza

miért is „körkapcsolásos kutatás az űrbe”

dolgom - már megroggyant testre – szívre! – (szőke)

 

2017. 11. 09.

 

 

Oldal: Kinek dagadhat a melle...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2025 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat