Szocialista értékek...
„Tóbiás Józsefet választotta elnökének az MSZP. Szili Katalin, az MSZP egykori elnökhelyettese, Tóbiás régi mentora aggódik egykori politikustársáért, nehogy rámenjen a pályája erre a kalandra.” (már ő is kalandnak nevezi a „vállalkozását"!) „Szerinte az a fő kérdés, hogy egy letűnt korszak utolsó embere, vagy egy új időszak első embere lesz-e Tóbiás. A pakliban ugyanis az is benne van, hogy az SZDSZ mintájára kimúlik a párt „Tóbiék” kezei között...”
Ma már minden összemosott (lehet nem is volt olyan a gyakorlatban, mint szocialista érték), nehéz is hinni a kapitalizmus valóságából, hogy olyan- mint az érték, mint emberség, mint empátia megjelenik a szocialistáknál ma - és hogy mindezek egy olyan erkölcsi rendszerben, ahol is egy politikai, társadalmi szemléletmódban jelenne meg, egyfajta gondolkodásban, amelyben az egyén állhat a középpontban, a saját magárahagyottságával és szabadságával. Ezt már maguk sem hiszik el... hiszen a gyakorlatuk inkább kapitalista és a magántulajdon magánérdekei felé hajaz. Akkor minek a kábítás a gyökereikkel? Pénz beszél, a karaván halad- itt is, náluk is. Kollektivizmus? Jaj!
- amely az egyedi- személyes szempontok rovására az emberi élet közösségi-társadalmi összetevőjét hangsúlyozza?
Ám ugyanakkor kollektivizmusnak nevezzük azt a politikai-uralmi gyakorlatot is, amely úgy hat az egyéni szempontok érvényesülése ellenében, hogy egyúttal kikezdi a ténylegesen működő közösségi formákat is: egy elképzelt, akár rémálomszerű "közösség" jegyében pusztulásveszélybe sodorja a közösségi értékeket hordozó valóságos kapcsolatokat. Akkor most mi is van? Horizontális vagy vertikális-e a kapcsolat?
Az értékrend (ami nem „táncrend”, mert szalonkodni nagyon tudnak... lásd: az elmúlt négy évet a parlamentben) szerint fontos egymás meghallgatása, a bocsánatkérés, amely független attól, hogy az adott szituációban épp ki volt a hibás, jelzi a bocsánatkérő fél elkötelezettségét a kapcsolat fenntartása iránt. Szélsőséges típusainál előfordulhatnak az idegen közösségekkel való ellenséges magatartásformák (pl. etnikai szeparatizmus)...
Tehát nézzük részletezve: a horizontális kollektivizmusban az egyének mellérendeltsége és ezen keresztül egymásrautaltsága a legfontosabb, a társadalmat felépítő elemek kölcsönös függőségén és a kollektíva egységén van a hangsúly.
A vertikális kollektivizmusnál a csoport szolgálata az elsődleges szempont, és mindent a társadalmi érdekek határoznak meg, így az egyéni érdekek még inkább háttérbe szorulnak.
Akkor most, melyik ismerszik fel? Döntsd el magad.... (jobb-esetben is összemosott hellyel-közzel).
Továbbá, magában foglal egy gazdasági programot – a termelési eszközök fölötti társadalmi ellenőrzés valamilyen formáját –, szociális követeléseket – társadalmi egyenlőséget, az anyagi javak igazságos elosztását – és politikai célokat – a demokrácia megvalósítását, kiszélesítését akár hagyományos parlamenti, vagy közvetlen formájában.
Így a legáltalánosabb értelemben szocialistának nevezhetünk minden olyan törekvést, amely a társadalmi berendezkedést a szociális igazságosság szemszögéből kísérli meg átalakítani, függetlenül attól, hogy eszmeileg a marxizmus, az anarchizmus, a szociáldemokrácia vagy a keresztényszocializmus áramlatát követi.
… szerintetek tudják egyáltalán a „szocialisták”, hogy mi az igazság, ha a folytatás is összemosott? - hiszen már az sem világos kik ők, ezért is, szinte már évenkénti a megújulás, az arculatfestés... stb.
Saját magukat sem ismerik fől és képtelenek is a társadalom egészébe helyezni „értékeiket”, valahogy minden hazug!
Kalandorok kíméljenek!
“Ám gyűlölj...” szennyes lettem...
...de mindinkább magam idebenn.
Önfeledten rohannék fénynek, sötétnek lombjain leltnek.
S lám, hogy földhöz ragadt a képzelet...
Új lendületet vett itt a csend,
elhallgatva telt-
az elviselt rákorhadt jelenben nézi a messzeségeket:
sűrűsödő szürkesége lett süket--
2014. 07. 26.