Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Korszakváltás…

Az Orbáni politika hallatlan felsülés előtt áll… elég már az öntelt diadalcsaholásból, amellyel Orbánt is elvitték a „sűrűbe” – el is hiszi magáról, hogy őt valamiféle felsőbb hatalom jelölte a posztra és nélküle semmi nem is működik, mert kizárólagos hatalmából adódóan ő az egyedüli „megmentő”.

 A gusztustalan, hogy a helyzetet ők maguk teremtették meg – hősöknek hitetvén el magukat a néppel, hogy a megmentés is rájuk hárul a jelenben! Valami csodahitbe menekszenek, legyőzik az ellent – pedig a valóság, hogy éppen ez a gyengesége Orbánnak – képzeletben varázsolta tovább a létet és a léthelyzetet – mit teremtett - már csak rombolja, tétlenül égig magasztalván a jövőt (elképzelni azt csak velük lehet) – ezáltal elvesztette minden képességét a jelen megértésére.

Ami a jövőben rá vár (én nem várnám meg), azokat a tetteket meddig viseljük el (?) - és amit még nem is tudunk (képzeletünk sem ér el odáig) – amit még tarsolyában hordoz, ámde még nem akar előállni vele!

Összekészíthetné inkább batyuját, már előlegként besöpörték a babérkoszorújukat, most mégis azzal foglalkoznak (Orbán és csapata), hogy leszámítolja a demokráciát, mert az náluk, mint szó még létezik, de immár tartalomnélküli!

Ha nyer (és várható, sőt biztos is, egy ilyen ellenzék ellenében nem is csoda!), nem derült égből jövő…

Mert a nép, mely oly kishitű, mint az ellenzék és birka is, a kishitű kedvetlenség korszakában (most) szívesen veszi, ha belső félelmét a leghangosabban kiabálók túlharsogják – talán mert meggyőződtek arról, hogy elmúltak azok az idők, amikor „a libák gágogása megmenthette a Capitoliumot.”

Az alkotmány semmit nem mond, hiszen szájízre alakítható – ember csinálta, ember meg is változtathatja azt (mondta egy nagy ember!) – és a nép elfogadja inkább egy kalandor Orbán hatalmát, mint egy tötyörgő ellenzék sirámait – áldozva a politikai neveknek (mint Orbán a kormányzó, a prezident, a fejedelem vagy király – mindegy is) és a szellemi előkelőségeknek (akik e jelenben „honvédők”), mert a hamisságot nem látja, helyesebben nem akarja látni. Lármás zavarában a nép és mégis tévúton árulja becsületét, viszonyai között egy fortélyos szellemnek áldozva, mert hiszi - hogy ezzel megszabadul a „modern” konfliktusoktól (és lám, egyre jobban belegyalogol). Tévhit egy tévúton, de mert a szabály e modern jelenben és alkotmányos is: hogy a társadalom új erőinek jó működéséhez csak az szükséges, hogy új emberek legyenek úrrá rajtunk (bár így ez önmagában kevés) - a politikai függőség alapja és iránya annak a folyamatnak, hogy egy nép elnyomorodjék és elkorcsosodjék. Nincs összetartás, mindenki félt valamit, kinek semmije sincsen az életét – ezért a ciklusokban mindig visszaesünk régi hibáinkba, nem mérlegelve a gyakorlatot és elméletét… választunk… (!) A vaskos tudatlanság mindig többet nyom a latba.

Gyurcsány felnőtt, igen – most nőtt föl a feladathoz – nem mis-másol – azt mondja, ami nyomja szívűnk és befogadó politikai iránya mindegyikétől emberibb (!) Ki kell válniuk a szövetségből – ami nem megy, azt nem kellene erőltetni. Tények: a Milla Gyurcsánnyal nem tárgyal, Bajnai függ a Millától és befolyásolja Mesterházyt. Mesterházy meg az orráig nem lát, mindig valamilyen érdeket szolgált ki! A pártérdek meg mindig elvitte – annak iránya nem volt jó (a három-év megmutatta, egyébként szinte bizonyosan, a gazdasági és politikai harc erőinek szétforgácsolásához vezet, amúgyis ez az együttműködés)! Tehát Gyurcsánynak csak egy maradt: a különállás, ami lehet, többet hozhat neki, mint az „együttállás”!

Orbánék meg visszatértek a régi, rothadt idealizmushoz… (Horthy). A Jobbikkal és vallás-tagozatával jól elvannak! És maradnak a helyükön! Sajnos… addig is a dolga, hogy gyűlölködést szítson, hogy erre terelje az emberek figyelmét a valóban fontos és lényeges gazdasági és politikai kérdésekről…

Bajnai nem mérlegel, tenné dolgát, neki a cél a lényeg és eléri, ha átgázolva is az akadályokon – nagyon nem érdekli, hogy az holt-tárgy vagy élő-anyag. Megszólalt: és elhitte, hogy nagyot mondott! – miszerint, ha nincs munkája valakinek, addig fizeti a tízezer forintját (az adóságba) és két-év szünet után folytatja a törlesztéseket. Jaj! – ha nincs jövedelem annak a tízezer is kivéreztetés… tehát dolgozzon még elgondolásain. Ebből korszakváltás nem lesz és még csak egynél tartok… a felsorolásban! Vele a reakciós politika marad, de lehet, hogy holnap már másként nyilvánul meg (pláne, ha a sajtot Mesterházy nem adja) – és ravaszabb újításokhoz folyamodik!

Mesterházy meg tudás és tapasztalat nélkül mondja frázisait – ha úgy védené az embereket, ahogy adta annak gyakorlatát maga-felé az ATV-s műsorban, talán volna remény, de a valósága inkább tűnik gyávaságnak, mint bátor helytállásnak. Ne akarjon engem vezetni… udvariaskodjon, nyaljon (mondhatnám diplomáciai érzéknek is akár) - vakon és süketen- a parlamentbe még bementhetik hívei! Addig is feledve harcos múltjukat, nyugodtan és állhatatosan, no – és türelmesen, óvakodva a konfliktusoktól Orbánékkal is egyetértve hellyel-közzel – vállalja a szolidaritást is a korszakváltókkal…

Korszakváltás?  Azzal a szabadsággal, ami van – az adóság béklyóiból kiút nincs csak újabb adóság, ami az emberek elnyomásának és kizsákmányolásának új rendszere volna (lehetne?)? - csak átmenetileg hozhat egy lélegzetnyi szünetet… és a folytatás: marad a régi! Korszakváltás nem rendszerváltás – a szó hamisan csengő, egykettőre felerősödnek újból a régi-hangok, az elnyomás kapcsán tükröződései, és mint tiltakozás is egyben a korszakváltók ellen hat majd… (!)

Ábrándokat lehet szőni, a reményt is fenn kell tartani, hogy egyszer lehet jobb is. De a korszakváltó pártoknak csak egyszer kelljen bevezetni egy erősebb megszorítást (ennek az esélye mindig megvan) máris a saját csapdájukba estek!

A politikában az emberek mindig az ámítás és az önámítás együgyű áldozatai voltak és azok is maradnak, amíg meg nem tanulják, hogy bármely erkölcsi, vallási, politikai, szociális frázis, nyilatkozat, ígéret mögött fel kell fedniük egyik vagy másik hatalmi elit érdekeit! Orbánék rászedik a korszakváltókat így is, úgy is – rászedik a reformok és javítgatások híveit, amíg meg nem értik, hogy minden régi intézmény, bármely használhatatlan és rothadt is, egyik vagy másik hatalmi-elit erejére támaszkodik… hogy az ellenállást megtörjék, annak csak egy módja van: magában a társadalomban kell megtalálniuk, fel kell világosítani (és harcra szervezni – ehhez már kevés az idő! Úgy Bajnainak, mint Mesterházynak is!) - azokat az erőket, amelyek képesek lehetnek (tehát nem spontán) – és társadalmi helyzetüknél fogva képesek is kellenek, legyenek - arra, hogy félresöpörjék Orbánékat és megteremtsék az újat. Korszakváltás másként csak toldozgatás… foltozgatás – nem szabadság ez, ami van, hanem béklyó rajtunk a demokrácia pedig a legkeményebb diktatúra, mely derékba tőr minden újat! Naiv a hozzáállás és frázisok puffogtatása minden oldalon. Nem nyerhetnek! Így nem!

A kényszerűség sem a legjobb út, aki erre téved - és ennek okán akar változtatni, annak már az elején veszik minden esélye. Mi a jelenleg nyomorgó és épp lecsúszó fél-ország, a gazdasági bajok kitettjei – ma minden-elnyomás tárgyai lettünk. A politikai elnyomásnak úgy, mint a társadalmi megalázottságnak, eldurvultan és eltompultan mindenféle formáit viselve, már „harcra” is gyenge…

Ám a végtelen magunkra-hagyatottság kiválthat még egy társadalmi robbanást, hogy megszabaduljunk a nyomortól, a munkanélküliségtől (a ma jellemző hamis statisztikáktól: mert ha egyik nap keményet szarok, a másik nap fosok – átlagban jó a székletem – és hogy mi törvényszerű és mi jogszerű és mi együtt… ebben ez is az is nagyjából felmérve!) Mégis szívszorongató a felelőtlen nagyszavak használatától várt haszon. Engem elkedvetlenít és reménytelenné tesz! Egyre inkább azt látom, hogy bízni egyik félben sem lehet – viszonyok és előítéletek borítanak mindent!

Ahogy jó székelyem mondja: „Pilátusra vicsorodól! vaj: minnyát letekeredel!”

Megadom magamat felemelt kézzel a sorsnak.
A láng kihunyt, 
A mű romjaiban. Megriadt
Lét magába buggyant- pórázzal álmatag 
Közönyébe zárt a tapasztalat.
Határaim el-eltolódnak, 
Hol meg összefolynak,
Sajátosan fogad magába, 
Hogy jobb és bal, már nem talál utat (!) – (szőke)

 

 

2013.06.19.

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 120
Tegnapi: 321
Heti: 803
Havi: 5 630
Össz.: 267 068

Látogatottság növelés
Oldal: Korszakváltás...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2017 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »