Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Népámító-rongykomédia…

 

 

A Die Zeit című német liberális hetilap a magyar gazdaság helyzetéről: Magyarország az államcsődöt kockáztatja című írásban kiemelték: "Orbán Viktor kormányának takarékoskodnia kellene és reformokat kellene végrehajtania", ehelyett azonban "a populizmusra és a külföldi konszernek megadóztatására épít".

Gyökeréig reakciós a szerkezete, még látszat-reformok sincsenek – csak felszín és hazugság – így elemezni képtelenség e hibákkal, bűnökkel teli orbáni-korszakot, mint ahogy - már egy végzetes történelmi tévedés felé haladó munkásságukat.

Orbán nem is akarja észrevenni, hogy mit kockáztat… Ő van, és mindenkinél jobban tudja, hogy – ahogy a figyelő-értelemhez beszél, azok képzettársításokban hintázva bódulnak – hiszen beszédei ünnepélyességet és pátoszt is sugalmaznak – egyszeri jelenségtől az elvontig ívelő periódusba foglalja azokat… duma az van! Ehhez nagyon ért! No - és Kövérrel együtt visszahozták Tisza idejét is, mert a tüntető ellenzéket megbünteti vagy kidobatja rendőreivel az országgyűlésből. Becstelen és korlátolt uralommal reakciósan konokulnak… közvetetten is rajtunk! Adynak volt és van igaza most is (nem szószerint): ahogy a hatalom az úri-zsoldosokat parancsra mozgatja (a dróton rángatott bábuk Paprika Jancsijai), úgy lett álszent és hazug a „törvényesdi”!

Hangsúlyozta az újságíró,, hogy: az állam és a magánszektor összesített adósságállománya a hazai össztermék (GDP) több mint 120 százalékát teszi ki… a gazdaság bővülésének üteme pedig nem elég az adósság növekedésének megállításához. "Tartósan alacsony gazdasági növekedés és növekvő adósság - ez Magyarország problémája"!

Egy elemzőt idézve hozzátették: hogy „az ország könnyen államcsődbe sodródhat, ha gondok támadnak a nemzetközi pénzügyi piacokon.”

Sokakat gyanakvóvá tesz, hogy bizonyításra sosem kerül sor – talán mert nem is kell, hiszen a bőrünkön érezzük – eleven rítus erejével – működik, mint egy fordított napraforgó – lásd: vaskövetkeztetéssel mozog, saját sorsán keresztül méri a lemérhetetlent (na - ja! – ha mindegyikünk családjában 500 milliárdra rúgna a vagyon, mi is másként érzékelnénk és összegeznénk.) Kakasviadalnak nevezett emberi komédia mit művel Orbán… nem lehet félreérteni, öntörvényű: értékítélete ezért is zavarodott össze. Bennem is és még sokakban már meztelenre vetkezett az indulat – látszatra minden rendben és egyenesbe megy, bár kétséges a tálalás mely a belsőrothadásra figyelmeztet, ám az egyéniség, észleli és magába gyűjti „jelzéseit” megkülönböztetésre, amit mindenki jól ért, megért! Ezért is az érzet, hogy fordítva lovagol…

Így boncolgatva a helyzetet már nem is olyan fényes (még kirakatában sem, bár annak rendezésében igencsak elöl-jár Orbán, mert abban tényleg jobban teljesít!)… az érzelmi gondolatsor, ahogy válaszút elé kerül az ember, és öröméért is mára már káromkodással kiált harmóniát!

„Ellenzéki összefogás nélkül nincs győzelem a 2014-es választásokon, de egy akármilyen összefogás nem vezet feltétlenül győzelemhez” – jelentette ki Bajnai Gordon… nem a baloldal küzdelme zajlik majd a jobboldal ellen, hanem „a normális Magyarország küzdelme zajlik majd Orbánország pénze, propagandája és zsoldoshadserege ellen”. Hogy el ne felejtsem, Gyurcsány nélkül nincs győzelem – és még így sem biztos, hiszen a kifejezések csak burkolják az akaratot (nem árnyalják, hanem rejtik. Mindegy, hosszú…), hogy „majd” és „akármilyen” szétbontásban sem- nem lesz összefogás… nem csak a név számít itt, hanem hogy ellenzéki – az egyesülés bárkit is kivet, kitaszít vagy megkülönböztet, semmivel sem jobb Orbántól! És ez az MSZP önzésére is érvényes!

„Kónya hangsúlyozta: el kell érni azt a minimális célt, hogy a demokratikus ellenzéki erőknek minden választási körzetben csak egy jelöltje legyen: „Ha ez nem sikerül, akkor vele együtt menjen mindenki a lecsóba”! Hát (!) –  az orbáni mocskos titkainkból, eltitkolásokból, titkosításokból, melyek okoztak már elég keserűséget (az orbáni lét pont ilyen!), a csalás feltételezett születésében kissé tán túl-precíz Kónya „pontoskodásával” a látó szemlélet - „nyűgösségén” át vezető út, hogy érzékeltet valamit – valami lemondásfélét is! Bár egyszerűen és odacsapottan vezet az igény-szava győzelemhez, terhét még elrejti a vágy, hogy talán vagy mégis a konfliktusban sem mindent-akaró a pillanat, de a konfliktus áthidalható, ha legalább a minimális cél elérhető vele. A tartalmi disszonanciák alatt kristályosodott e gondolatra, hogy- ahogy ott a „lecsó” (!) - vajon méltán csatlakozik e kor jegyét hordozva a közérzet kényszere alatt gyanakvó előadásmód kedvéért egy közös akarathoz? Csoda nincs, csak a rossz szervezés okozhat még hangsúlyos „csodákat”, ne ürügyet keressünk, hanem a célhoz az irányt… de az sem azért, hogy az ember beszélhessen róluk. Inkább lelkesedjenek, hogy változást akarnak, és győzelem esetén – erre irányuló munkával - hoznak is, de tehetetlenségükkel - ha már „vezetésre” adták a fejüket – ne hozakodjanak elő! Soha!

 

…emlékezzünk, hol volt jobb,
megkeseredett jelenünk terhe vállainkon,
             e kor hamis nekünk, 
             elképzelt léttel lett kínos…
felbőszült arccal itt puffad a hatalom, 
             ha rajta kap,
hogy mégsem vagyok vakon-- (szőke)



A kormány és a kommunikáció lényege, ha talpig-„valaki” igazgat rajta… mára bizonyosság és nem puszta sejtetés, és párviadalában a kétség: hol vesznek az emberi értékek, a kultúra eredményei, a szónak jövendőmondó ereje stb., az erők értelmetlen összecsapása láttatja: hogy a feketénél már nincs sötétebb. Lám a narancsszín mivé változott… benne Orbán és a Fidesz, hűlő-porló formáikban öncélú-játékaikkal- formázott látványműveikkel (mit szeretnék már hajdaninak tudni) – és a látóhatár félkörében a szájáttátó nép (képzelt látvány)… de sajátossága mégis rávilágít (minden esztétikai elemzésnél pontosabban) a valóságra! Kommunikálva megnyugvást (bele- helyesebb itt) túlzó-erő vagy átfűtöttség vak-merése- megnyilvánulásában láthatjuk a Mestert és tanítványát így (ők az elsőszámú politikai elit!):

Komolyra fordítva a szót: „az, hogy egy ilyen arrogáns kis pöcs a kormánypárt kommunikációs igazgatója, nagyjából minden elmond ennek az országnak az úgynevezett politikai elitjéről. És mi azért írhatunk le ilyet, mert ez a saját véleményünk, és a saját pénzünkön szórakozunk, ha ez a stílus esetleg nem tetszik az olvasóinknak. Ráadásul nem is képviselünk önmagunkon kívül senkit, ahogy munkaidőnket sem közpénzből finanszírozzák. Ellentétben Kocsis Mátéval, akinek bármekkora is az arca, végeredményben mégis egy aprócska hivatalnok, ha elveszti a fejét, ha nem. És ebből a szempontból teljességgel lényegtelen, hogy ezeket a bejegyzéseket ő követte-e el, vagy csupán a stílusát másoló, hangyaszorgalmú epigonokból álló kommunikációs stábja.

Doktor Kocsis ma számos közéleti funkciója mellett a Fidesz első számú kommunikációs smasszere, ami ilyen előélet után úgyszólván természetes, mi több, kijárt neki a poszt, hiszen e tisztségében sem kell nagyon más csinálnia, mint eddig: fröcsögni, csúsztatni, bunkózni, puttóskodni, seggfejkedni. És ez megy neki. Alighanem ebben a legjobb.”

Betud, felró, ráfog (ahogy Orbánéknál már szokásban) – elméletben elvontan – örökkön-örökké talpig fegyverben (mindig „tűz”készen)! Halálig számításban, a valóság gyakorlatában testületileg is keresztbe tesz, efelől se legyen kétség… egész hatalmi-terjedelmében, a hitelesség okáért él a pillanatnak. Végtére, ha tetten ér valakit, azt ilyetén rendreutasítva (facebook oldalon is) visszahelyezi eredeti állapotába, mert az ilyen nagydologban még a szándék is elég, ha ellnkezést belelát. Így vág a dolog közepébe az erény… érdemileg természetesen, a legjobb módon a hitetlenek területén (már aki a szemének és fülének sem adna hitelt) nyomatékol ott és kiváltképp iskolák számára átalakított szöveggel szerkeszti meg elfogadhatatlannak hitt hozzáférhetetlenségét igazolásul, hogy vino veritás, mert nála az fellebbezhetetlen… így lett divattá már általa is hűséggel a szó lege artis értéke. Lapidáris megkövezéssel alanyi… úgy, hogy mindig másokról szól a mese!

Azt hiszem, nem kell professzionális absztrakciós készség annak felfedezéséhez, hogy ez a személy (Doktor Senki) „köteles”- Kövérrel súlyosbított Orbán-Matolcsy tandem őrjöngésének hű másolata!

„Hiába, na, Orbanisztánban, ahol a Nr. 1. Ápolt se áll még szoros orvosi ellenőrzés alatt – ugyan, kérem, hol akadna olyan orvos, aki beszámíthatatlannak minősítené - pedig látni rajta, hogy alig tudja visszafogni magát – mégis, mit várunk egy ilyen pitiáner nemzeti őrjöngőtől…?”

Olcsó népnemzeti paródiába ágyazott – állami idomítás viszonyai…

A nem lényegtelen részletkérdés pedig ez: mit tesz a választási vereség után a Fidesz, Orbán meg a harciasra edzett és agyonpénzelt civiljeik? (Feltéve természetesen, hogy addig nem tör ki össznépi lázadás a kormányzásuk ellen, amelyet Orbán – efelől senkinek ne legyen kétsége – Erdogan-módra intéztetne el. De lázadásra nem látok esélyt, szerencsére, mert még az Orbán-mentesítés sem érne meg egyetlen emberéletet sem. Mármint szerintem. A hatalommegtartás szempontjából ez nyilván másként látszik: hulljon a férgese, mármint a liberális, baloldali, vallásellenes, nemzetáruló, „megosztó” bagázs.)

Marad Orbán, mert övé az ország (kilóra megvett álmodó közönséggel), és- mert Cuius regio, eius religio (akié az ország, azé a vallás) Istentudattal (már nem hittel) - dicsérettel metamorfózisában!

Hirdeti majd, mint Caligula anno: Oderint, dum metuant (gyűlöljenek, csak féljenek!) – mert Odi profanum vulgus et arceo (gyűlölöm az avatatlan népet és távol tartom magamtól). /Horatius/

Göröngyös lesz útja! Remélem a jól-pénzelt- jósok elmondták neki… az apostolok lován kell járnia majd „leszállva” a földre – aki megéri, meglátja! – hogy mit, hol, mily eszközökkel, miért, hogyan, mikor lesz rabulista (jogferdítő, törvénycsavaró!)? Egy jó-tanács neki: bármit teszel is, mert bölcsen nem tudod (ahhoz még nőnöd kell) – jól fontold meg a végét… mert a kárát mindig a nép szenvedi meg, és az idő mindent visszaad…

 

2013.07.21.

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 386
Tegnapi: 241
Heti: 627
Havi: 8 106
Össz.: 1 095 485

Látogatottság növelés
Oldal: Népámító-rongykomédia...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »