Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Cukkedli és pukkedli…

 

Utolsó írásaimat kicsit összecsaptam (elvitt a düh és az ellenérzés – tehát érzésből a vélemény) - lám, ha beleártom magamat a politikába, máris fuldoklom - szinte minden témában található a tárggyal kapcsolatos, azzal foglalkozó friss munka vagy akár beszámoló. Ám az „érintkezés” nem baráti megnyilatkozásokban, inkább változékony hangulatban, kevésbé hatékonyan jelenik meg. A gyakorlatban ez által, megalapozatlan hipotéziseken, személyes természetű megérzéseken, valamint kétes értékű módszereken és fogásokon alapszik.

Nézzük innen-onnan, hogy ne könnyezzük és mindenki „örüljön” rajta… konkrétan a Vár még várhat, álmodjon tovább Orbán, hogy méltó legyen a „végre”! Géniuszként vezeti népét, hogy irigykedik is Európa, bár ők nem tudják (kintről nem látszik), hogy a népét orránál fogva vezeti és mérgezi a levegőt (és környezetét), hogy a közmegegyezéssel hadilábon áll (vízen-járó „Istenként”), hogy csizmás szörnyként kapca- betyárkodik – és bárgyúmosollyal komplikál hozzáértést már mindenhez! Álmaiban pedig állandóan Európa urának képzeli magát, aki szerinte a kalandozásaival hőstetteket hajtott végre, de az álmot elővigyázatosan azért nem álmodja végig, mert akkor szembetalálkozna talán az Augsburgból kiszúrt szemmel, levágott orral és fülekkel, levágott kezekkel hazafelé botorkáló gyászmagyarokkal, az ilyen álmok pedig nekünk nem kellenek.

Egy kis történelmi ismeret… meg hitványkodó bűnpalástoló, hogy rend és igazság is legyen, ha nem másként- hát részben.

Volt harminc évünk, amikor hallgattunk Trianonról, és akkor viselkedtünk helyesen. Ha valaki ránéz a Teleki Pál féle etnikai térképre, akkor csodálkozva tapasztalhatja, hogy a mai államhatárok és az etnikai határok nagyrészt egybeesnek, pedig ez a térkép nem mai darab, 1910-ben készítette a kommunistának nemigen mondható gróf, aki szerencsétlenségére beleártotta magát a politikába. Ha egy ugyanilyen mai térképet megnézünk, még markánsabban mutatkozik meg a helyzet – ki lettünk népesedve hajdani területeinkről. Mikor harcok dúltak Koszovóért és a magyar jobboldal buzgón drukkolt az albánoknak, akkor tulajdonképpen azt szemlélhette közel-nézetből a szerbeket tanulmányozva, hogy mi történt velünk Erdélyben, de persze ezt nem vette észre a sok nagyeszű. Pedig a szerb nemzet bölcsője hajdan valahol Koszovóban ringott, és nekik ugyanolyan szívükhöz nőtt terület ez, mint nekünk Erdély. Dehogy a franciák, vagy a románok, vagy a csehek aljassága vezetett a kétharmados országterület-vesztéshez: azért lett vége az „ezeréves Magyarországnak” abban a formájában, mert nem volt képes élhető otthont, perspektívát adni, csupán egy szűk, önző hatalmi elitnek. Rajtuk kívül mindenki már a francba kívánta azt. És persze: amíg a cseh és román elit Párizsban, Londonban és Washingtonban lobbizott, addig a „magyar urak” a megyebálokon mulattak, vagy Bécsben igyekeztek „valóságos titkos tanácsosi” titulust kijárni, esetleg az Országház folyosóin próbáltak Tisza Kálmántól megkaparintani egy-egy jól-fizető állást – vagy épp panamázgattak valami vicinálisépítéssel. (…Akárcsak manapság a Szajol-püspökladányi szakasszal a Közgép…) Akkor, a XX. század elején elvezett a történelmi Magyar Királyság területének kétharmada. Ma, a XXI. század elején pedig elveszejti Magyarország nagy történelmi lehetőségét a „több mint kétharmad”, az a hatalom, amelyet ez a szerencsétlen, önmaga lehetőségeivel és valóságával annyira hadilábon álló, annyiszor vesztes és a vereségeitől egyre csak frusztrálódó, de azokból nem tanuló nép adott oda egy olyan uralmi elitnek, akiknek a felvállalt történelmi elődei csak az utóbbi évszázadban kétszer tették tönkre az országot. Magyarország feladata most nem az, hogy „lélekben” úgy tegyen, mintha még mindig Nagy-Magyarország lenne, hanem az, hogy modernizálódjon és így válhasson erőssé.

Erőssé ugyanis már hosszú ideje nem a terület nagysága, vagy a nép sokasága tesz, hanem a tudás, a technológia és a hatékonyság. Bárki, aki mást állít, csak azért teszi, mert ő maga nem a tudása, technológiai innovatívvitása és hatékonysága révén szeretne boldogulni, hanem vagy úgy, hogy kivételeztet magával, vagy pedig úgy, hogy mástól (most aktuálisan épp Orbán Viktortól) várja a mannát…

Akkor tehetünk az új Trianon ellen, ha mi magunk fogalmazzuk meg a közérdeket és nem hagyjuk ezt Orbánokra. Akkor tehetünk ellene, ha mi akarjuk felügyelni a közpénzeket és nem Simicskák mondják meg, hogy mire mennyit adjon  – nekik – az állam. Akkor tehetünk ez ellen, ha a hatalmat csak szigorú számonkérési szabályok mellett és csak rövid, kiszabott időkre adjuk oda bárkinek is…(huppa)

Ámbár az alapítók a keresztény magyar társadalom kiválóságai… ki is váltak – távolmaradással – anno (ez mára már nem számít) erkölcsi bátorsággal, morális alap nélkül! Mára lett vásári kókler bolondériáiból (egy kis „donkisottságból”) harcra hívta egész Európát (ezért is irigyelhetik) – no - egy kis érdeket is belekeverve az érzésbe, ahogy együttműködik páváskodó parkett-táncosként (mint régen volt szokásban: „Hopp Sári, sarokra… Fogd a semmit marokra!”) - már egymás „talpára” taposva növeszt szálka helyett „barackfát” (a téboly). És ez most a „Csonka-eszű- Magyarország” politikai láncszeme!

Jó székelyem meg is jegyezte: „Ezt a kicsit bizon tudom, hogy még elveszi.”

 

Sóhajokkal a lét, félelemmel telt az érzés…
Szívek jege marja kedvem, ekképp szóltam
      lázongva- 
áthágva minden törvényt, rendelését
magamnak nem tudva, 
       mert sürget a különbség
       a kivédhetetlen szégyen… rég.
Rab- és szolgasors, vele a cél-
a vegetáló jelen jobb-bal részein hol már az engesztelés?
A múlt szétmázolt lapjain homály van és reszkető szájszél,
szavak, fizetett-taps, melldöngetés- s lélektelen gerinctelenség—(szőke)
 

Orbán szerint: „az Európai Unió visszaél hatalmával, olyasmiket kér és vár el Magyarországtól, amiket nem lehetne kérnie, illetve másoktól nem vár el. Jelezte ugyanakkor, hogy az alkotmánymódosítás kérdése a Fideszen belül óriási vitát váltott ki (az igazság, hogy egy mukkanás sem volt!), mert a kormánypárton belül „nagyon sok rendíthetetlen, elkötelezett híve van a nemzeti szuverenitásnak". Ezért sok frakciótagot kellett meggyőznie, hogy bár tartalmilag igazuk van, az ország érdeke most mégis az alkotmány módosítása.” Tetszenek érteni?  Mossuk össze az alkotmányt a szuverenitással és az elkötelezettséget a vitával – a kutyulmány már adja magát!

No és gazdaságilag: a következő fél évben az unió is meg fogja változtatni az álláspontját, „hiszen nekünk rossz gazdasági évet jósoltak, közben Magyarország jól teljesít". A gazdasági fellendülés költségvetési mozgásteret is jelent, ami újabb gazdaságpolitikai döntéseket hozhat…” Ajvé! – hát így valahogy, mert a gránitszilárdság mindig „irigységgel” jár! Nem számit, hogy szarban vagyunk és már szánkig ér! A fél-ország meg nyomorban! Majd állítanak és döntenek… a hókuszpókuszra megvan a „varázslómester”! Jó székelyem es mondta vót: „Ha szeme vóna, vak sem vóna!”

2013. 06.14.

 

 

 

 

 

 

 

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 221
Tegnapi: 183
Heti: 1 410
Havi: 6 832
Össz.: 251 026

Látogatottság növelés
Oldal: Cukkedli és pukkedli...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2017 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: út szélén sok szegény van - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »