...és annál is lejjebb...

 

Lassan mindentől elmegy a kedv... osztják az észt, a véletleneket is tudásnak bírják és változatain a feltételeket is kihagyják az érdekharcban... a gazdasági függőségek okán már zagyvasággal is leplezni kész Orbánunk, annak frázisaiban érlelt tartalmát.

„A demokrácia, a szólás szabadsága biztosan nem merül fel többé. Azt pedig senki nem gondolhatja komolyan, hogy a mégoly lomha, hibákkal terhes Unió is megtűri tovább ezt az országot a soraiban. Nem fogja. Rend lesz, fegyelem. És csend.”

A káosz is áthangolt már – a párt belső hangjaival a lényeg (Pokorni józansága, Kövér hülyeségei, Szájer európaisága és hozzászólásaik példának), de útvesztői a részletekben sem a megtörésről csak szituációkkal bírja összképre az eseményeket, ilyetén sohasem lesz magával-ragadó (még ily áthangoltan sem) csak útszéliségén átfutó – valamiféle mértéktartás gyanánt és nem is helyes elhatárolással, mégis a kellő vegyítés művészetét adja Orbánnak.

Ha nem is mondanám iskolázottabbnak és kiegyensúlyozottabbnak a mindenkori szöveget, ami magyarázatot ad valamire- és az nem a lényeg – csak szelete egy érzésnek – legalább simább és kifejezésének ereje is „szelídebb”. Ám így is zavart... belső kényszerének engedelmeskedve (ahogy már megszokott) a módszer, amit és ahogy alkalmazni akar- valahogy nem forma-hű, de kritikai áttekintésre alkalmas, mert bemutatót tart a saját diktatórikus szabályaiból... „akiket elismerés illet, azok a választópolgárok, akik 2010-ben és 2014-ben hatalmas "közbizalmat és felhatalmazást" adtak a kormánynak...”

„Nincsenek szürke hétköznapok, minden nap új baromságokat bugyog a felszínre. Nem kell kávé, sem más stimuláns, elég bekapcsolni valamelyik zajládát, vagy felkapaszkodni a világhálóra. A mégoly alacsony vérnyomás is az egekbe szökik egy pillanat alatt.”

Vajon mennyire hozható már egybe az élményazonosság, ilyetén képpel megalkotva?

Sehogy – egy elbeszélt tragédiát láttat velünk a már-már jósdai-kategórián át. A saját rébuszain átívelő világ középkori sajátosságait hozza gyakorlatba, (majd az „ellen” leküzdéséhez felhasználhatja a „libák” gágogását is, hogy várát megvédje... mint a római Capitólium elleni támadáskor, ahogy oly védelmezőn a múltban már megtörtént.)

...vajon meddig bírja leromló szervezete a megpróbáltatásokat? Bírja még – vagány a „rosszfiú”, a lázadás vérében van, fittyet hány minden tilalomnak és konvenciónak, és mindig van annyi esze, életkedve és rugalmassága, hogy csak óvatosan bánik el a földi-hatalmasságokkal és csak akkor enged ösztöneinek és a szenvedélynek, ha úgy- ahogy biztonságban van s veszély nélkül játszhat a tűzzel.

Ámbár egyre ingatagabb talajon áll, és félő- véges az idő, ameddig játszhat, mert kontrollálni már- bizony alig-alig tudja szavait!

Alvilági szenvedély vette lelkét hatalmába... nem pedáns és nem is igényes célzásai „tudákos” paródiája saját lényének, ez magyarázza bonyolult „zamatát” a körülményekben...

Az okságot irgalomba bújtatni az okok szubjektív megismeréséből következnék – ez sajátos látomással bír – mert a szükségszerűség a véletleneket keverte benne és- így a térbeli helyváltoztatáson kívül a saját (egyénesedett) erő-hatása már minőségi sokféleségében, aktivitást romboló közeggé vált a belső harc és feszültségének levezetéséhez... olyan „bolond lyukból, bolond szél fúj”!

 

Régen csak legyintettem,

ha sorsomról szavaltak, mára-holt szavak.

Nem értjük egymást!

Megdermedt az idő,

évszázadok árkaiban

az éretlen gondolat is felszakadt...

 

Felsértődött terén a kín,

minden létezést tagad,

tompul a hallás, a szem vaksin tapogat

s az érzelem élet-gondjaira tapad,

hogy szabályos a szabálytalan

és a kis geometriának nagy káoszában

már botcsinálta-hősök rabolják

„csontvázaimat”! -- (szőke)

 

2015. 01. 18.

 

 

Oldal: ...és annál is lejjebb...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2025 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat