Döntés...
Döntött az MSZP a főpolgármester-jelöltjükről: ennek értelmében – akárcsak az Együtt–PM és a Gyurcsány-párt is dr. Falus Ferencet támogatják az őszi önkormányzati választáson...
A budapesti MSZP „nagy, nehéz, de bölcs és felelős döntést hozott”. Jaj!
A nehézségekkel való megbirkózásra „képtelensége” miatt kényszerült az MSZP a „megalkuvásra”?
Buktak – sajna mind – ugyanis a nyugtalan magatartásuk, az április 6-a utáni nyilatkozatok alapján, valahogy hiteltelenné teszi az együttműködést, amikor is munkához fognak a választás érdekében (a hatalomért), hangsúlyozottan nem felelősen... egyébként ki az a Falus? Akit még sohasem próbáltak ki eddig, az nem okozhat nehézséget – hiszen az MSZP-s bölcselet hibáit sem ismeri még!
Jobb lett volna külön indulniuk – most a több név több esélyt adott volna... a bukta garantált. A „bölcs” döntés már nem is olyan bölcs – és hogy mit akarnak, azt is csak egy-irányba mérték: a hatalmat! - amiként e döntés már nem is olyan felelősségteljes.
Persze a bírálat is bajban van, mert a fordítottját látni sem üdítő. Talán a buzgalom a „lelkesedésben” (ami bizony álca csak) – és a csalóka reménykedés, ahogy tág teret kap a képzelődésben, ahol nem vagy alig kell ellenszegüléssel számolni élénk szellemre sem vall. Állhatatosan kitartó figyelemre meg nem is lehet számítani, mert a szembeállítás mindig adott az ellenzéknél – az egyesítés egymástól eltérő képességeikben rejtezik a csapda. Egyszóval a bojkotthoz mindig gyáva ellenzék megalkuszik önnönmagával is, mellyel ellenszenvet kelt és fáraszt mindent, minek birtokában van! Nálam a hülyítés ideje lejárt végleg – többé nem szavazok!
Méltó-
jó-híremhez magamat már száműzettem.
Északról óvó,
s délnek ered,
esedezve felkever
e hírrel-mért érzet,
hol balsorsát zengi el a jelen.
S ez- az életem? Felelj és szánj meg.-- (szőke)
Mivel a társadalmi célok érdekében végzett munka, csak társadalmi eszközökkel valósítható meg, ott értelemnek kell az értelemmel szövetkeznie. Az elmék egységének létrehozása, mely egyedül vezethet ahhoz a „jóhoz”, amit akarunk, időt igényel. S amit még Orbán sem tanult meg: türelemmel többet érünk el, mint erővel. Hibák beismerése egyik oldalon sem történt meg, a tükörbe valahogy senki nem kíván nézni! A tapasztalat szöges ellentétben van az elképzelésekkel... és a gyakorlattal – ez a helyzet siralmas. Az elméleti rendszerben (mint az már előtte is látható volt eddig is) várhatóan minden „új” fejlemény csak a felszínen fog a végcélnak megfelelni! Sajnos a szélsőséges akarat győzedelmeskedik megint!
2014. 08. 08.