Quo vadis? (hová mégy?) Orbán…

 

„Qui bene distinguit bone docet” (aki jól tud megkülönböztetni, az jól is tanít?)

 

Ellentmondásaiban is (a vezetés uralkodó gyakorlatában) - hamis nézetek vannak… nincs egy valamilyen formája a mának - nincs foka, hol a meggyőződés vihetne előbbre – meggyőzés sem, hogy ez a gazdaság szar, érezzük - és szar itt minden, mégis benne vakon vagyunk. Nem akarunk látni. Megosztott társadalmunkban önző nagy-arcok vezénylik a létet, helytelenségében a gazdaság stagnál a politikai vezetés szerepe lett a terhelés – kényszerrel a jelen terheit a népre rakni. Ez minden mit tudnak… (?) – nos, ehhez valóban elég egy érettségizett miniszter – vagy bármily magas iskolával rendelkező személy, ha benne csak a rosszindulat munkál. De mondhatnám butaságát is! Valamikor, valaki - jókor volt jó helyen és Orbánéknál ez már elég! Lám- csak a vak-következmény a tudománytalan hozzáállás, az önző elképzelés eredményeként egy csomó hiábavaló munka ment a szemétbe megint.

Pocsék a kormányzás, mert pocsék-munkával ötletelés szinten ment és megy a sarc! Még mindig… (!) „Az Államadósság Kezelő Központ legfrissebb adataiból az derül ki, hogy finoman szólva sem túl sikeres az államadósság elleni harc. A központi költségvetés bruttó adóssága ugyanis 22,238 milliárd forintra kúszott fel…” Ez egyben azt is jelenti, hogy cirka 3 ezermilliárddal több az államadósság, mint amennyi a kormányváltáskor volt. Összehasonlításul: a magánnyugdíj-pénztárak államosításával szintén háromezer milliárd forintnyi pénz került az államhoz. De úgy tűnik, sem az einstand, sem az egyre újabb sarcok nem hozták meg a várt eredményt…

 „A megugró államadósság-ráta azt mutatja, hogy a tartósan fenntartható pályához nem elegendő a költségvetési hiányt alacsony szintre vinni, a gazdasági növekedés, az árfolyam (és a kamatszint) is jelentős hatással van a dinamikára.”

Igencsak alapos önvizsgálat szükségeltetik a vezetőknél (elsősorban is Orbán és Matolcsy nézzen a tükörbe). Nincs párbeszéd (!) – a levelezés, az időnkénti rádió-beszéd nem az! Orbán cáfol és állít – leginkább mellémagyaráz, bizonyítani igyekszik a hazugságból kierőszakolt látszatharmónia képtelenségeit, tarthatatlanságát. Szembenézés nincs… megoldás pedig, addig nem is lesz (sem béke) – „amíg kínok feszítik a még jajsötét szíveket”! Megérte gyerekek? Az ország felét a fel nem mért lehetőségek miatt nyomorba döntöttétek… és - ha a társadalom életében a lehetőség valóra váltása jelentősen függ a szubjektív tényezők szerepétől (mert a megoldás lehetőségét ezért is rosszul mértétek fel Viktorom!) – az emberek gondolatait, érzelmeit, akaratát és tetteit (mert válasz mindenre volt) - is - figyelembe kellett volna vennetek. De az elgondolásotok fényévnyire voltak a valóságtól, most eredményeit velünk nyeltetitek megint? A reális lehetőséget az un- ortodox időhúzó-gazdasággal figyelembe sem vették az érintett vezetők… a formális lehetőség voltából, a szükséges feltételek hiányából meghatározó időn belül nem valósulhatott meg a cél – így jártunk immár és egy turbó-csavarral, ahol még fellelhető valamiféle realitás, már az is formálissá vált. Mint a gumit húzogatjuk vezetőink tudatilag torz gondolatait (erőlködünk és beszarunk) és a negatív-kölcsönhatások mégsem lesznek kioltva, csak egy-ember uralma alá hajtva egyszemélyi uralommá lép elő – az új és a régi minőség szakadásával itt (egymáshoz való viszonyokban) máris élveztetik velünk annak kényszer-elemeit! Ezen pénzügyi ostobaságok következménye már nyomasztólag hat a társadalomra… már csak azért is, mert a felelősséget is el- és áthárítja a vezetés: az Orbán és Matolcsy tandem – lelkiismeretről sem beszélhetünk (pedig jó volna, ha az üresen maradt „bírói széket” az foglalná el!) – a kényszer innentől csak nagyobb bajokat fog szülni…

Van azonban tevékenységüknek egy másik köre: az egyénnel szembeállított társadalom! Egyéni életünk befolyásolja magatartásunkat, ehhez ott a Rendőrség! – a TEK – a Honvédség, mint rendőrállam részeivel - tartatják fönn – józan társadalmi beleegyezés nélkül, a rendet. Ez pedig a diktatórikus önkény felé vitte el a nemzetet! Lehet sikoltozni (!) – az egyénre való hatása, másokra is hatás és hatással is vannak – aztán a munkahelyek hiánya, adókkal kivetett sarc, megalázó munkák, munkaórák fizetés-nélküli kikényszerítésén át, a szabadságok megvonása mellett… a szociális érzékenység nem léte miatt is magába zárja már a lelkiismeret egész világát, a gondolkodás és érzés szabadságát, az érzelmek és vélemények szabadságát emígy korlátozva…

Így a vezetés viselkedése ízléstelen, ostoba, ferde és helytelen korlátai miatt is lelkiismeretlen, a cél elérése egy prezidenciális-rendszer irányába hat, már-ahogy kényszer révén félrevezetéssel az történik! Általánosságban növekvő hajlamot láthatunk az állam hatalmának jogtalan kiterjesztésére (lám a választás előtti olcsó állam ígérete mivé is lett – a világban is a legdrágább valóságában… a vezetés dúskál a javakban, a nép meg éhezik!) – egyén és a közösségeik gyengítésére a törvényhozás segítségével is túlkapásra ad alkalmat visszásságain (amit hittünk: hogy elmúlik egyszer, de már egyre ijesztőbb méretűvé válik!), ami erkölcsiekben is pincemélyeken tart az országvezetésben!

A törvény - azon keresztül Orbán beleavatkozik a magánéletünkbe: immár az erkölcsi elnyomás gépezetével kérlelhetetlenül őrli fel az eltéréseket. Az egyéniséget érintőket még inkább, mint a társadalmat érintőket! Az erkölcs alakításában a tényező: a vallás… amit - épp Orbán hierarchikus becsvágya emel magasba, hogy ezzel az emberi viselkedés teljességét hajtsa hatalma alá. Egy „új” társadalom zsarnokságát (persze- hogy másként magyarázza) kívánja megteremteni az egyén felett. Az ésszerűség - az orbáni-elméletekben - már alapjaiban vész homályba mára, elkorcsosodva elsikkad a lényeg és mi emberi benne (!) - jellemre és viselkedésre formális hitvallássá válik, mint a gazdaság is (az un- ortodoxia!) – nem ösztönöz semmi jóra (a lélek béklyóban – de honnan is tudná ezeket egy „forradalmár”?) – hogy akár az értelem, akár a személyes tapasztalat hatására bármilyen új és szívből jövő meggyőződés kialakuljon benne.

 

Diszharmóniám …

 

Zavarában a zaj:

Cáfol és állít…

Disszonáns kételyein

Valami fölszakad,

És csöndre int

Átszíneződött képzetein —(szőke)

 

 

2013.07.24.

 

Oldal: Quo vadis? (hová mégy?) Orbán?
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2025 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat