Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Quo vadis? (hová mégy?) Orbán…

 

„Qui bene distinguit bone docet” (aki jól tud megkülönböztetni, az jól is tanít?)

 

Ellentmondásaiban is (a vezetés uralkodó gyakorlatában) - hamis nézetek vannak… nincs egy valamilyen formája a mának - nincs foka, hol a meggyőződés vihetne előbbre – meggyőzés sem, hogy ez a gazdaság szar, érezzük - és szar itt minden, mégis benne vakon vagyunk. Nem akarunk látni. Megosztott társadalmunkban önző nagy-arcok vezénylik a létet, helytelenségében a gazdaság stagnál a politikai vezetés szerepe lett a terhelés – kényszerrel a jelen terheit a népre rakni. Ez minden mit tudnak… (?) – nos, ehhez valóban elég egy érettségizett miniszter – vagy bármily magas iskolával rendelkező személy, ha benne csak a rosszindulat munkál. De mondhatnám butaságát is! Valamikor, valaki - jókor volt jó helyen és Orbánéknál ez már elég! Lám- csak a vak-következmény a tudománytalan hozzáállás, az önző elképzelés eredményeként egy csomó hiábavaló munka ment a szemétbe megint.

Pocsék a kormányzás, mert pocsék-munkával ötletelés szinten ment és megy a sarc! Még mindig… (!) „Az Államadósság Kezelő Központ legfrissebb adataiból az derül ki, hogy finoman szólva sem túl sikeres az államadósság elleni harc. A központi költségvetés bruttó adóssága ugyanis 22,238 milliárd forintra kúszott fel…” Ez egyben azt is jelenti, hogy cirka 3 ezermilliárddal több az államadósság, mint amennyi a kormányváltáskor volt. Összehasonlításul: a magánnyugdíj-pénztárak államosításával szintén háromezer milliárd forintnyi pénz került az államhoz. De úgy tűnik, sem az einstand, sem az egyre újabb sarcok nem hozták meg a várt eredményt…

 „A megugró államadósság-ráta azt mutatja, hogy a tartósan fenntartható pályához nem elegendő a költségvetési hiányt alacsony szintre vinni, a gazdasági növekedés, az árfolyam (és a kamatszint) is jelentős hatással van a dinamikára.”

Igencsak alapos önvizsgálat szükségeltetik a vezetőknél (elsősorban is Orbán és Matolcsy nézzen a tükörbe). Nincs párbeszéd (!) – a levelezés, az időnkénti rádió-beszéd nem az! Orbán cáfol és állít – leginkább mellémagyaráz, bizonyítani igyekszik a hazugságból kierőszakolt látszatharmónia képtelenségeit, tarthatatlanságát. Szembenézés nincs… megoldás pedig, addig nem is lesz (sem béke) – „amíg kínok feszítik a még jajsötét szíveket”! Megérte gyerekek? Az ország felét a fel nem mért lehetőségek miatt nyomorba döntöttétek… és - ha a társadalom életében a lehetőség valóra váltása jelentősen függ a szubjektív tényezők szerepétől (mert a megoldás lehetőségét ezért is rosszul mértétek fel Viktorom!) – az emberek gondolatait, érzelmeit, akaratát és tetteit (mert válasz mindenre volt) - is - figyelembe kellett volna vennetek. De az elgondolásotok fényévnyire voltak a valóságtól, most eredményeit velünk nyeltetitek megint? A reális lehetőséget az un- ortodox időhúzó-gazdasággal figyelembe sem vették az érintett vezetők… a formális lehetőség voltából, a szükséges feltételek hiányából meghatározó időn belül nem valósulhatott meg a cél – így jártunk immár és egy turbó-csavarral, ahol még fellelhető valamiféle realitás, már az is formálissá vált. Mint a gumit húzogatjuk vezetőink tudatilag torz gondolatait (erőlködünk és beszarunk) és a negatív-kölcsönhatások mégsem lesznek kioltva, csak egy-ember uralma alá hajtva egyszemélyi uralommá lép elő – az új és a régi minőség szakadásával itt (egymáshoz való viszonyokban) máris élveztetik velünk annak kényszer-elemeit! Ezen pénzügyi ostobaságok következménye már nyomasztólag hat a társadalomra… már csak azért is, mert a felelősséget is el- és áthárítja a vezetés: az Orbán és Matolcsy tandem – lelkiismeretről sem beszélhetünk (pedig jó volna, ha az üresen maradt „bírói széket” az foglalná el!) – a kényszer innentől csak nagyobb bajokat fog szülni…

Van azonban tevékenységüknek egy másik köre: az egyénnel szembeállított társadalom! Egyéni életünk befolyásolja magatartásunkat, ehhez ott a Rendőrség! – a TEK – a Honvédség, mint rendőrállam részeivel - tartatják fönn – józan társadalmi beleegyezés nélkül, a rendet. Ez pedig a diktatórikus önkény felé vitte el a nemzetet! Lehet sikoltozni (!) – az egyénre való hatása, másokra is hatás és hatással is vannak – aztán a munkahelyek hiánya, adókkal kivetett sarc, megalázó munkák, munkaórák fizetés-nélküli kikényszerítésén át, a szabadságok megvonása mellett… a szociális érzékenység nem léte miatt is magába zárja már a lelkiismeret egész világát, a gondolkodás és érzés szabadságát, az érzelmek és vélemények szabadságát emígy korlátozva…

Így a vezetés viselkedése ízléstelen, ostoba, ferde és helytelen korlátai miatt is lelkiismeretlen, a cél elérése egy prezidenciális-rendszer irányába hat, már-ahogy kényszer révén félrevezetéssel az történik! Általánosságban növekvő hajlamot láthatunk az állam hatalmának jogtalan kiterjesztésére (lám a választás előtti olcsó állam ígérete mivé is lett – a világban is a legdrágább valóságában… a vezetés dúskál a javakban, a nép meg éhezik!) – egyén és a közösségeik gyengítésére a törvényhozás segítségével is túlkapásra ad alkalmat visszásságain (amit hittünk: hogy elmúlik egyszer, de már egyre ijesztőbb méretűvé válik!), ami erkölcsiekben is pincemélyeken tart az országvezetésben!

A törvény - azon keresztül Orbán beleavatkozik a magánéletünkbe: immár az erkölcsi elnyomás gépezetével kérlelhetetlenül őrli fel az eltéréseket. Az egyéniséget érintőket még inkább, mint a társadalmat érintőket! Az erkölcs alakításában a tényező: a vallás… amit - épp Orbán hierarchikus becsvágya emel magasba, hogy ezzel az emberi viselkedés teljességét hajtsa hatalma alá. Egy „új” társadalom zsarnokságát (persze- hogy másként magyarázza) kívánja megteremteni az egyén felett. Az ésszerűség - az orbáni-elméletekben - már alapjaiban vész homályba mára, elkorcsosodva elsikkad a lényeg és mi emberi benne (!) - jellemre és viselkedésre formális hitvallássá válik, mint a gazdaság is (az un- ortodoxia!) – nem ösztönöz semmi jóra (a lélek béklyóban – de honnan is tudná ezeket egy „forradalmár”?) – hogy akár az értelem, akár a személyes tapasztalat hatására bármilyen új és szívből jövő meggyőződés kialakuljon benne.

 

Diszharmóniám …

 

Zavarában a zaj:
Cáfol és állít…
Disszonáns kételyein
Valami fölszakad,
És csöndre int
Átszíneződött képzetein —(szőke)

 

 

2013.07.24.

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 540
Tegnapi: 619
Heti: 2 100
Havi: 10 002
Össz.: 296 071

Látogatottság növelés
Oldal: Quo vadis? (hová mégy?) Orbán?
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2017 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »