Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Tabu…

               

Nem veszem észre, hogy e hazában lenne valami érzelmi áthangolódás bármely irányban is… fenntartás és távoltartások inkább. Összefüggéseit nem értem és gondolom mások sem, mert- ami motiválhat bárkit, az csak az érdek – ez jön át az eseményeken. Visszatekintve pedig mást vártam volna: felismerést, keserűség terhében egyfajta békesség-igényt… de nem- nincs engesztelődési vágy! Gyűlölet és egymás ellen és minden csak ezért tartva fenn… épp új és legújabb szervezeteivel lesz az emberi cselekedetekben disszonáns az érzet! A magánkörülményeim vizsgálatában nincs már kapaszkodó, hitem semmibe veszett a mások kesergéseivel nem tudom magamat motiválni – míg élek ébren tudom tartani emlékeimet… a lét kopár, olyan „orbáni” lett! Választás kérdéseivel eleget foglalkoztam – nincs esély a változtatásra, mert nincs robbanó feszültség, az ellentétek összeszikrázása, nem vesszük észre helyzetünk bebetonozásának törvényként elfogadó szemléletét a hatalom logikátlan szerkezetében – nincs számadás és változtatásra értelem…

Kire is adhatnám szavazatomat, ha a világgal sincs összhang, a bizonyító- érvelő erő igencsak gyengécske!

Munkát és Kenyeret! – hol van program ezért, kinél? – hogy látnám a népet sem mellőzi ki vezetni akar? Aki, akik nem így kezdik programjukat, arra nem adhatok voksot… aki, akik nem erre építik fel gazdaságukat, addig illúziótlan enyhülettel az idill hangjait szólaltatja meg… semmit nem ért a lét mélyebb rétegéből! Káromló intellektualizmus és érzelmi hullámzás és hová jutunk, ha nincs tárgyilagosság? Elég volna a pillanat? – valami váratlan „örömet” várni? Vagy fricskának szánni egy kétes győzelmet az ellenzéknek? Viselhetetlen a kép! Több az árny, mint a fény! Lehet e így cáfolat az előd munkájára? Hol a figyelő-értelem, amikor csak tényt közölnek… a képzelet meg semmit nem mond, a lélekben visszhangot sem vernek – a remény nem önmagáért való – érzelmi visszahatásokat is kellene teremtenie…

A részleteket-láttató- élet szemléltetése mindig elmaradt! Arra korlátozódik, hogy olyasmit magyaráznak, ami azonnal – természetes módon – nyilvánvaló, de ez csak a pillanatnak szól – nem rekonstruálja a tudattalant, amely meghatározhatná szabad asszociációit az embernek, hogy magának példázza a megoldatlan problémáival kapcsolatos véleménykülönbségeket! Áttételében az a határsáv, ami egyben a reális élet metszete – emlékeztet és szembesít! A tömegekben meggyengült az „én” – és a felettes-„én” követelései ellen hathat, mert a lelkiismeret, mint jelzőrendszer benne erősebben szólal meg (!) - nincs ellen, az is mi vagyunk – együtt tehetünk csak eleget a lelkiismeret követelésének, nem megosztva a magyarságot és bennünk kell megíródni annak a szerződésnek, mit társadalminak hívhatunk majd!

Vagy ábrándozhatunk, álmodozhatunk - elfojthatjuk érzéseinket, ily módon visszaszorítva az ellenállást! Magunkat is becsapva? Ember és ember közötti párbeszéd és ellenállás kapcsolatában az áttételek sarokköveitől, hogy legyen - váljon mássá… kialakítására való késztetésen át a meghatározások mégiscsak korlátozottak, éppen a léthelyzetekből nem kívánható meg a feltétel nélküli elfogadás… tehát „Munkát és kenyeret”! – minden csak az után! Minden más csak megvezetés és abba beledöglünk mind!

Így hát sok mindent megtanultam – bizonyos tapasztalatok viszont megráztak, majd kijózanítottak… a kényszer egyoldalúságában hisztérikussá lett a hatalom, „egyes”- dolgaiból túlbecsüli a realitást. A felmerülő nehézségekben a „Fő” (Orbán) már egy tragikus történet része… lásd: az EU viszonyában, vagy saját népe kapcsolatában, hol gyűlölettel megoszt (persze mindig jóságáról prédikálva!). Sok a szenvedés- nehézségeit meg nem látja, kettős beszéddel oldja feszültség-gócait, páva- táncol képzeletének szülötteivel – tiszteletet nem kiérdemli, hanem kiköveteli… családias? – olyan apaszerű irányítással. Nagy különbség van azonban a személyes gyötrődés és az őrültség között!

Olyan Freudi (többértelműségében egyértelmű a benne keletkező ellentétes értelem s viszonyában saját vágya) – mondhatná is talán magáénak nyíltan is: „érzelmi életemtől mindig is elválaszthatatlan volt, hogy legyen egy közeli barátom és egy gyűlölt ellenségem – mindig megszerzem mindkettőt, és nem ment ritkaságszámba, ha a barát és az ellenség egy és ugyanazon személy volt”! Gondolatai és közlései akadálytalanul áramlanak – és mert folyamat gyakorlatával is gátlástalan - a csodálkozás rá, hogy minden áttétel nélkül ellenállássá válik benne is és másokban meg ellenére a felismerés… nos – nem kell takarékoskodni az értelmezéssel, pláne- ha helyessége gyakorlatilag biztos – bár ezzel az egész határtalanul bonyolult lett! Kit választunk meg?!

 

S a „szolga” tűr „sziszegve”: van, aki tanítja „legalább jajdulásra.” Jaj, jaj, - „s fölbukik meztelen.” Ez egy modern kor? Akinek semmije sincsen, könnyen érzi magát… érzelmileg végeláthatatlan a „gyönyörködés” az élet képeiben! A mai hatalomnak van „képe” hozzá!

 

Hamlet monológban… létharc!

Vagy áldozat Bacchus oltárának…

 

Ki a legény mára?
Ittas-, közmunkatartásban…
Öröklét vígdala
Foszló-mindennapjára
Méltán méltatlan viadala-
Harc ez, s nyomába
„Lenni, vagy nem lenni?”
Már magában:
 
Bort veszek,
Áldozom az égnek.
Adom gondom is neked
Egy víg percre, hogy búcsút intsek (!)(szőke)

 

2013.04.22.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 431
Tegnapi: 241
Heti: 672
Havi: 8 151
Össz.: 1 095 530

Látogatottság növelés
Oldal: Tabu...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »