Kényszer vagy fenyegetés... (?)

 

Vagyunk, ahogy vagyunk... szarul mindenképp. A gondolatok, érzések, szabályok, mint érték veszett – elvesztek. A kiforgatott értelmek a társadalmi élet világára árnyékot vetnek. Nem mindegy, hogy benne az egyes ember milyen, hová tartozik, milyen tartalommal bír az igazság és erkölcs viszonyaiban, a testi- és lelki alapok tekintetében, az emberi törekvésekben...

Orbánnál nincs ideológia (tagadja- mert botladozik benne), nincs eszme (szintén tagadva), talán már kultúrája sincs- történeti jelentősége meg silány!

Érzés: minden negatív.

Érthetetlen, hogy ami az emberi-kapcsolatokban mozgatórugóként lehetne meghatározó, amelyekben van valami értelem, valami gondolat, valami érzés, akarat vagy törekvés, az elszürkült, ránk szürkült.

A hatalom meg önmagában érzéketlen... érzéketlenül áll a társadalom és a történeti világgal szemben, mindent tagad s tagadva szemléli az ember küszködését, amiért az ember annyi könnyet ejt, az a hatalmat meg nem hatja...

pediglen (számukra megfontolandó „tétel”) - a lelki élet a testi életen épül fel és nem fordítva! Test nélkül lelket, legalábbis a tudomány világában nem vehetünk tekintetbe, ám az is igaz, hogy lélek nélkül (lelki folyamatok nélkül) szellemi tartalmakat sem lehet figyelembe venni... de a gondolkodás és a szellemi tartalom között nagy különbség van... a logika (ami Orbánéknál hiányzik), a gondolkozás folyamatának van lelki úgynevezett pszichológiai törvényszerűsége, de már a gondolat törvényszerűsége teljesen független a pszichológia törvényeitől. A gondolat igazsága teljesen független a gondolkodástól...

E kitérőt, azért tettem, mert Orbán a fordított ember, aki közömbös arra, hogy az emberek mit gondolnak – ebben is csak neki lehet szabadsága, nekünk a végrehajtás a feladat!

Törvényei mindenekfölött és mégis, hogy értéket (használati-) alig hordoz (valami van ugyan, így hogy valami tévedést nem tesz igazzá az, hogy esetleg sokan igazságnak hiszik, mint ahogyan egy értéket egy erkölcsi értéket nem foszt meg igazságától az, hogy senki nem követi).

Lehetséges az, persze hogy- hogy mely érték nem valósul meg, de azért, mint érték fennáll. Na ja- a keresztény etikában van ilyen parancs: „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” - vagy, „ha valaki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel!” - de ezek sohasem valósulnak meg, mégis örök emberi igazságok, amelyre törekedni kell.

De kérdem, hol van ettől Orbán? A különbségekben elveszett, mert a filozófiát is utálja (minek ide filozófus), ám ha van érték és vallja, akkor foglalkoznia kellene a megismerhetővel, vagyis azokkal, ami a megismerés tárgya lehet. No ezt kutatja a filozófia! - és lehet, hogy a jogfilozófia is „smafu” (neki), amiként meg is látszik dolgaikban!

Milyen jó volna, ha Orbán minden rezdülése elismeréssel kezdődne, ilyetén volna, hogy mint tényleges hatalom-gyakorló az elismertetést is magának tudja... teszi, de csak fordítva... előtérbe magát nyomja, mert ugye a szuverenitás szó ott kattog a fejében – de feledte (hiányozhatott az óráról, mikor leadták az anyagot), hogy minden jog végső sorban a nemzetközi jogban gyökerezik.

Valahová csatlakoztunk, valahová szerződtünk, valahová elköteleztük magunkat.

Vannak szabályok, amit kötelező betartani – az állami akarat a külső befolyásoktól nem mentes!

A jogalkalmazónak valahol meg kell állnia és valamely tekintélyt, mint legfőbbet el kell ismernie, amelyeknek parancsait minden további jogalapra való visszavezetés nélkül feltétlen érvényes jogszabálynak kell elfogadnia.

Orbánnak ez nem megy, lásd- Amerikai konfliktus, a NATO költségek ráháruló megfizetésének elhúzása – ugyanakkor az „ellenséggel” lepaktál (!) - szuverén állam vagyunk, nekünk nem parancsolhatnak, majd mi eldöntjük mit és hogyan stb. és passz! De nem is mondta senki, hogy a magyar nem szuverén...

A nemzetközi-joghoz a renitens állami vezetés nem passzol, nem illeszthető be a folyamatokba...

Normák – tények – szakadékok, és a következményeket már egy nép bánja!

Tények világába való átlépés egy „metabasis eis allo genos”-nak a jog világából adott út megtörténte... a normák betartása mellett a „közvetlen jogszabályok” fogalmából mint végállomás az elméleti jogi-vizsgálódás folyamatának végét jelenti, mégis a szakadék óriási.

A jogszabály és a fizikai hatalom két teljesen különböző dolog, persze a motívumok árnyaltak, ám a jog mögött álló legerősebb hatalom és a fizikai hatalmak között elsősorban fokozati különbség áll fönn és itt kapcsolódik hozzá hídként az erkölcs!

A tények tükrében, milyen vonalnak folytatója (egyik mint másik is) – sem az erkölcs (iránya) nem befolyásolja, sem- nem humanista, emberméltósággal sem teljes, feltétlen értelemtisztelő magatartást nem mutat egyik sem! Akkor megáll a többesszám? - merthogy „gecik”!

Így van ez, mikor a fogalmak a köztudatban összekuszálódnak, és az erkölcsi kategóriák, köztük az ember méltósága, értelmüket vesztik... de minek hivatkozzam bármilyen szabályra itt és így (értelmetlenség a bunkókkal szemben), itt az ember - aki még ember - menthetetlenül alul marad...

vagy ilyetén pajtás már mindenki, aki hasonló helyzetben van?

Ha nincs együttműködés, akkor baj van a kötelességgel is - ha alanyi - a megkövetelteknek előírva, mint magatartásban, mint cselekvésben nem tesz eleget „norma agendi”, az már jogellenes, melyre ott a szankció: a kényszer vagy fenyegetés – azt nem tudom, hogy az alanyi jog ad-e felmentést bármire

csak- mert sem megparancsolva, sem megtiltva nincsen valami, aminek véghezvitele nem jogi kötelesség, de nem is jogellenes: persze a jog szempontjából megengedett lehet...

Hát (mint látjuk- igaz- „háttal” mondatot sem kezdünk!) a jogi utak sem tiszták mindig, mindenre adhat felhatalmazást, de kibúvót is biztosíthat, mert hol tömör a „fala”, hol hézagos... a Tudorok ezt most jól ki is használják!

 

Hazai dolgaink...

 

„Simicska sokat tud, és ennek a miniszterelnök cseppet sem örül. Az üzletember arról beszélt, hogy ebben a küzdelemben egyikük elbukik.”

Kibújik a szög a zsákból, de miért a nagy félelem- hiszen a barátból éltek évekig, most, hogy véleményt is fogalmaz – a csöndes háttért elhagyva - már problémaként kezelendő a mondandó és a személy is?

Pedig: egy az alom, egy a bűn itt!

Tudjuk, hogy kedvezményezték egymást, de az várható volt, hogy a mellőzést nem viseli el, aki eddig mindent elnyert és vitt... borul a bili, mert az ellobbanó pillanat a létezését kérdőjelezte meg!

Egymásközt voltak szavak- tartalmak, ami nem lenne jó, ha napfényre kerülnének, a valóságelemei nagyon is kényesek lehetnek... mára-hangoltan, a váratlan élménytől fölgyúló erős érzelmi visszahatásokat jelezné? Bizony...

Mint azt a gyakorlat is sejteti:

„Ha most a Hír TV is irányt vált, az még inkább lenyomhatja Orbán támogatottságát. A jelek szerint a kormánypárton belül kiszámíthatatlan a helyzet.”

Simicska dikciói felkiáltójelesek, imigyen a jelzői tömörsége (mint „geci”), és a személyek iránya- már visszhangot vernek...

Orbánnál proponálásra egy más áramlat lett soron és a rokonság mint célzott „terület” összefűző kapcsolatával súlyozottan.

Meseországunkban a tündéri meglepetések sora most!

De- hogy maradjunk Simicskánál, azért csak furcsa – még ha utalásként is – hogy személyével kapcsolatban bármi megtörténhet: elüti egy autó, lelőhetik stb. - feltételezhet-e a kijelentés egy megelőző eseményt is (akár), ami lehet talán politikai megrendelésre már egy visszautaló történést takarna? Vagy csak a valóság-elemei kerülnek közelibb kapcsolatba az események hatására? Persze, ezek csak találgatások, de... a képzeletet így is megmozgatják- ilyetén a figyelő-értelemhez „beszélnek”! Nem semmi! - az embertelenség szociológiája már felépítette törvényét? - gyengére nincs szükség, annak el kell bukni... (!)

Amiként is előrevetítve, hogy ebben a küzdelemben egyikük elbukik!

Summa summárum: „...már nem lehet tagadni, nyílt és egyértelmű hatalmi harc van a kormánypárt politikai centruma, és a gazdasági centruma között.”

S Orbán a „Büszke magyar, büszke keresztény, büszke európai, büszke demokrata", meg én is büszke, Te is büszke... leginkább a semmire! És akkor a mindig-dics, rá az öndics még... de hol itt a jó-ízlés, a lelki emelkedettség, az emberi méltóságtudat?

Hát így vagyunk... (!)

 

 

...még dalol a lét,

sietve vív, szorít és ígér,

majd csontot oszt-

a szabadság bajt okoz,

s nem pazarolta idejét,

csúfot űzve véget ért — (szőke)

 

 

2015. 02. 12.

Oldal: Kényszer vagy fenyegetés?
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat