Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Ország és a választás…

„A válaszadók 53,5 százaléka (3,871 millió fő) vallotta magát katolikusnak…” Istenem!

„Az Égből dühödt angyal dobolt

Riadót a szomoru földre…” - a csörtető senkikre, a meglapuló igazakra, a rabolni vadult kényes rablókra: azután mindenkire – az élt s volt világ fordulására, az emberiség legnagyobb általános értékeinek megromlására, mert sodródunk!

Igaz! – a mai világ sok tekintetben képmutató – befogadja a nyilvános bűnöket is. Álurakkal álúrhölgyek, ügyes forgolódásában a jelen… mert ugyan a kellemes társalgás művészei, ügyes forgolódás bűvészei… úgy egymás közt, de másokkal - szintekkel lejjebb már a gyűlöletét és undorát mutatja ki a gazdag! – de keresztény!

Főképp, ha magas állás, fényes kitüntetés, előkelő rang és nagy vagyon segít eltakarni a belső rothadást.

Viszont ugyanez a világ gyakran megveti, lenézi, sőt társaságából kitessékeli s száműzi azokat, akik minden tisztségük ellenére és erkölcsi érintetlenségük mellett, néhány – magában roppant jelentéktelen – külsőséget szem elől tévesztenek (amit az etikett és más viselkedésformák kirívónak tekintenek)! Jaj! – be kényesek, az Úr figyel, mert magasztosak céljaik?  Egy …! Életszentség, erény, illem, etikett majmokat és szalonhősöket teremtenek… hamar kiderül, bármily vitézi is a csiszoltság- elárulja magát, hogy álarcot visel és csúnya, torz, visszataszító, gyászos belsőt takar!  Az Úrhoz is közelebb állnak (hogy szólíthatná is egyeseket magához mihamarabb)!

 

„Gyávák gőgjéből

bátrak szegénységéből

tákolt össze az élet ez az istentelen kontár.

-----------------------------

Megmutattad sebeidet amikben a tövist bentfelejtetted.”

 

Hurrá-hazafiság, vak hatalmi önérzettúltengés embertelen vállalkozásaiban „a haláltól már nem félek, de joggal az elöregedéstől, a koldusságtól, mely lelki is lesz…”, ha a hatalom így tart, tébolyog tovább.

Mert jöttek, láttak és győztek az Orbánisták: „És - akkor ugye jöttek mindenféle emberek a Bayer Zsolttól kezdve a Rockenbauerig. Senki sem akart mártír lenni, de úgy érezte, van egy lehetőség, ez egy reális lehetőség, igaz, hogy falakba fogunk ütközni, de a falak egy részét lebontjuk, a másik részét meg kijjebb fogjuk tolni. Aztán majd… összeomlik az egész, és időben félreugrunk alóla, és az építőanyagból építünk valami újat.”

Már sok helyütt ledőlt, amiből új sem lehet, hiszen épp Orbán mondta, hogy azt náluk sittnek mondják – abból építeni nem lehet! Alapokat sem rakja le belőle, az építményei alól kiporlik majd és haszna? – az mellett, hogy többtíz milliárdos kiadás: egy füvesített terület, köré stadion- lelátóival, rálátásra forgatva (!) - mi idő előtt összeomlik ismét – ez ám a „sportteljesítmény”! Módszer „Kőműves Kelemen”-i… mint politikája!

Választunk majd? És kikből tesszük, kik érdemesek most a bizalomra? Vagyunk még, de nem sokáig – a józan megítélés hiányzik, a bizalom meg hiánycikk (!) Nagyobb veszélyt rejt magában, ha választani megyünk és annak ellenére a Fidesz jelöltjei nyernek sorra (ami nem is kétséges), mert előre borítékolt a győzelem, mert tisztáztuk a most-hatalom vezetőit minden bűn alól és Európában is, hogy legitimizáltuk a választáson őket (teljesen mindegy ki, mit „ixel” be!) – ha két választást nyernek, ezzel a törvénytelenségeik is törvényesek lesznek - mint ha nem megyünk választani, akkor legalább a tükörbe nézhetünk lelkiismeretileg tisztán… vagy a jövőbe belefeketedünk – fájón egymástól is elhidegült-közösségben együtt a szenvedőkkel! Egyszóval ez a „tág” szabad forma teremtheti meg a tartalmat… ami visszaadhatja az életkedvet, merthogy a tartalom irányítja, telíti a formát! Önvédelemként lesz a másik fél sommás elítélésévé! Akarhatunk-e többet, mint törvényesnek lenni és bojkottálni a szavazást? - hogy lássa a világ: még él a magyar „virtus” és van becsület! MSZP-s üres beszédre nincs szükség, akik láttak (mondják) előtte is most is – csak épp az orrukig! A lényeglátás nincs meg bennük, de a „sajt” magukénak tudva mégis… köszönöm én ebből nem kérnék – persze nyerni semmiképp sem fognak sem így sem úgy! Ellenzékből senki sem nyer, mert nem együtt, hanem külön-külön „izmolnak”! Összefogásra remény sincs, csak látszata van… az nem elég!

Oly nehéz érteni, ami érthető? Vagy a vádak, ellenérvek „háborújában”- mégis a fülke magányában egy behúzott „ixel” adni magunknak „nyugalmat”? Gyengék leszünk és jogfosztottak? Mert nem kétséges már utána a „kormányzói”- akarat! Ruhád már utána hiába tépkeded a melleden, hiába a mea culpázás! Hát döntse el mindenki maga (!) - nyers tényein a mondanivalóval s elvonatkoztatva a zártságnak, a kimértségnek, a formai gépiességnek ettől a máig is virágzó, ősi és tetszetős veszélyétől.

 

„Szónokolj csak barátom

és átkozódj szabadon

minden hódolatra szükség van

minden ellentmondás aranyat ér

s te mind a kettőt tele tüdővel fújni tudod

kemény agyagba öntve

egyazon pózba.

--------------------------------------

Miért is ne hagynál el

se Pasifal

se Rinaldo Rinaldini

csak egyszerű kucséber vagyok.”

 

Csak próbálkozom, és hiszem, sokan gondolkodunk egyként… háromféle szükséglete van az emberi természetnek: 1. létfenntartáshoz tartozók (fizikai szükségletek). 2. kényelmi eszközök utáni vágy (és az érzéki élvezetek) – más-más perspektívát tár fel. 3. az a vélemény, mely mindkettőt képes maga alá „gyűrni”! (köztiszteleten túl a közmegbecsülés és a dicsőségvágy…

Régen is ma is, ha sikerül olyan közvéleményt kialakítani, ahol nem pénz súlyával mértek- mérnek mindent (mert persze hogy kell – de eszköz!), akkor nem törvények, hanem szokások, nem erőszak, hanem az erkölcs veszi át az erényre késztető közhatalom szerepét! Ezt kell látnunk és átérezve, megértve a mondanivaló lényegét már mást látunk – kilábalást a nyomorból, munkával megteremtett pénz-eszközt, munkahelyeket… ezt kell számon- kérni minden hatalomra törekvő párttól - ha nem, marad a nyomor, mert ígérnek majd égi-mannát és malasztot, de jóllakni nem fogunk vele! Mégis „jóllakatnak” négy évre megint… szolgai rögzítésül, hol a zord-parasztnak „pénzgondokra veszve lelke”! Meseországunk varázstükrében így a láttatás: jó-termés, bőség, és a hatalom ragyogása – csak a lélekről nem oszlik a köd? Menekülő léleknek csábítóbb a kül…

Vélemények a világból a tudós társadalomtól: Vannak felhívások és cikkek, tiltakozó határozatok és levelek, pódiumviták és dokumentumfilmek Magyarország módszeres fasizálódásáról és az ellen, de idáig minden akció hiábavalónak bizonyult. A demokratikus polgári társadalom megszokott tiltakozási formáival már nem lehet semmit sem elérni Magyarországon, illetve Magyarország ellen. Az Orbán-kabinet zavartalanul jobboldali rezsimmé alakítja át az államot. A politikailag intézményesedett Európa pedig mindezt csak tétlenül nézi. Az értelmiségiek megmagyarázhatatlan okokból hallgatnak. Akcióik legfeljebb csak a saját lelkiismeretük megnyugtatására szolgálnak. Legfőbb ideje, hogy a földrész értelmiségijei véget vessenek tétlenségüknek és önfeladásuknak és közbeavatkozzanak Magyarországon, amely a kontinens rothadó gócává válik.”

Orbán már nem tudja, mit csinál? Rendőreit diákokra küldi és lakásukban családjukkal együtt félemlíti meg (közvetve már az országot is és demokráciáról beszél)… előzetes értesítés nélkül viszik kihallgatni az embereket? Részeseivé tesz bennünket most egy ugyanolyan élménynek, és érzésnek, amivel- ahogyan megidézi Rákosi AVH-ját , módszereit! A közjó meg az éhségkonyha, ami a Horthy időket idézi, lásd: kígyózó sorait! „Államosítási – szavalmányai” meg Kádári időkre hajaznak. Méltó az izgalom, mert valósága már egy „katyvasz” – se eleje, se vége, se alakja csak alaktalansága, de „forradalmi”- lelkesedése folytán szerzett pozíciója már háborúságának jeleit avatja (mint turul-madár karmai közt a kard) – mondanivalóban már mindenki ellen – így valóban ázsiai lélekben a semmi és a tétlenség és az elhúzódás! – minduntalan efféle szavak tolulnak az ember elé, ha jellemezni akarja!

Un- ortodox politika időhúzásra játszik… a baj, hogy káosza érezhető csak, egy-forrongásban éledt és tapasztalatainknak számbavétele nem történt meg. Látszólag kapkodásra van hajlam - a gazdaságban és a politikában is, mert lét-játékain szánkig mocsokban, kényszerből - hellyel-közzel állatian – már árulóivá lettünk önmagunknak is!

Áltatás megy az ellenzék részéről. Miért is? Mert- mint mondják, Európához tartozunk, egy kapitalista nyugati típusú társadalmat építünk, és bevezetjük az eurót, az unió segítségével piacot teremtünk stb… no- ez az áltatás és a hazug hozzáállás, mert mindegyikük tudja, hogy az euró bedől, már lehet idén – a lehívható pénzek befagyasztva lesznek (nem tudjuk lehívni!). Mesterházy ettől még tovább ment, győznek – mondják – akkor jön a tőke, munkahelyeket teremt és így egy felmenő spirálba kerülünk. Gondolkodni nem szoktak (úgy néz ki, mindig mástól várják a csodateremtést)! Bajnai is nagyszerűen elmondja a gazdasági „képleteit” (igazsága van ugyan, de a „helyzet” csak fokozódik!) - új fejezete, egy hegymenet, majd egyszer lesz is valami… és nem számol ő sem a mával. Az EU szét fog hullani!

Itt lenne igaza Orbánnak! A többlábraállás fontossága jön a képbe! De nem jól kommunikálja (mindamellett nem is jól csinálja, mert a gazdaság „romokban”)… miért nem mondja meg, hogy: Emberek, Európa bajban van, szét fog hullani darabjaira – együtt nem megy, mert külön-külön mindegyik a saját kis „győzelmének” örül, s aki részt vesz ebben a játékban – az- az öncsalásban vesz részt! Emlékszünk még milyen legörbült szájjal jött ki Berlusconitól anno – még az elején tett látogatáskor? Lehet, azóta tudja, bajok vannak Európában? Azután jött a kapkodás (Egyiptom- Mubarak- Kína… ’szigetek, India, arabok, majd Orosz, Ukrajna), bárhová szalad körömfeketényi az eredménye, mert – mint látjuk és tapasztalhatjuk is, mindenhol baj van! Szóval, ha a fiúk a kormányban és főleg Orbán őszinte volna – talán volna remény, de így az eredmény nálunk is – csak idő kérdése – egy társadalmi robbanás lesz! Sajnos! – ezen a pápai felszentelés sem segíthet – minthogy Kormányzóként jelöltetve magát lép elénk, ahol Szijjártó lesz a kormányfő (legjobb úton halad), mert mint látjuk, egy fenomén - ki mindent tud, funkciói a tízes számot „verik” (IQ-ról beszélni sem merek!)… mely kihívás – és félig-meddig már lezárása az ifjúságának – beérett – megérett (!) – lejt vagy emelkedik, munkájával országunk- az már nem ide tartozik!

Tehát szarban Európa! Reményünk? Ilyen vezetéssel (ellenzéket is idesorolom) nincs… legfeljebb valamiféle költői-képeket használhatok (a költészet direktnyelvét) – de értelem-tényei hiányosan, a megfogható tények mellett érzések vannak, amire egy-egy jól eltalált kapcsolat nyithat még távlatokat! Várom is „szomorúan, kíváncsian és mindent tudóan” változásra a változtathatatlant: „még egyre porosabb lesz minden. Mindétig szürkébb a világ. Mintegy ridegség elönti majd a dolgok leg-lényegét, lehatol s a por is itt fenn mindegyre elhatalmasodik…”

 

„Ki áldozna ma egy fillért is

ilyen szerencsejátékra.

S ha valaki mégis

az haraggal közeledik felém

és készen arra,

hogy víz alá nyomjon…”

 

2013.03.30.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 325
Tegnapi: 241
Heti: 566
Havi: 8 045
Össz.: 1 095 424

Látogatottság növelés
Oldal: Ország és a választás...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »