Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Irgalom? - nincs.

Csoda? - sincs.

 

Elvek, eszmék olybá keverednek, hogy az embereket már nem is a nyomorúság ténye, mint az erkölcsi züllés képe izgatja...

 

...és a hatalomban minden fordítva (anarchikus valóságában), mert elementáris létük a nép függőségben tartása mellett- a szerzés teljes szabadsága, amiért kedvükre kihasználnak mindent... miközben keresztényi érzülettel szórja szét a morzsákat Orbán – Istenkém! - nekünk, a népnek ez maradt, így fogadjuk tisztelettel.

Most már csak egy kérdést kell taglalniuk: szabadjára hagyják-e az emberi szellemet, hogy „vezetés és ellenőrzés nélkül, a képzelet korlátlan birodalmában tévelyegjen”, vagy csak akkora teret kaphat, amekkorát léthelyzetünk megenged- így lehetne arányossá tenni „tervszerű” beosztásra az értelmet. Ha tájékozatlan a nép, és az orbáni „józan ész” szavát meghallgatva – azt magáévá is tette - már felfedezhetők lennének a jólét csírái?

 

Kételkedésre okot ad a tapasztalat (!)

 

„A kutató fő megállapítása, hogy a kormánynak semmiféle elképzelése nincs a szegényekről. Olyannyira, hogy még neki is fejtörést okozott megállapítani, mit akarhat a kormány a szociálpolitika területén, annyira ellentmondóak az intézkedések. Szerinte egyetlen egy markáns irány létezik, ez pedig a szegények büntetése.”

 

Ahogy Szikra fogalmaz: „Európában példátlan dolog, hogy semmiféle szociálpolitikai kísérlet nem történt a kormány részéről, hogy a válság hatását azoknál mérsékelje, akiket a leginkább sújtott. Amit a kormány tud, az csak annyi, hogy még jobban leépíti az amúgy is romokban heverő szegényellátást, és még a családokra is úgy tekint, hogy vannak gazdag családok és szegény családok...”

A tájékoztatás csak a jóról szól, mit különböző „jellemek” adnak közre, hitelükben is megrendülten, mégis próbálják, hogy valami értékhez vezessen... a tehetetlenség már megfogható és mert nincs ellensúly – tehetnek, amit akarnak maguk felé.

… és most vegyem mea-culpának? Ahogy: "Nem méltó a létezésre az a társadalom, mely biológiai értelemben nem képes önmagát fenntartani" - mondta Orbán Viktor...

Csendben- nagyon halkan kérdem és képes a társadalom önmagát fenntartani (miután Orbán kimondta, hogyha az uniós pénzek nem volnának, már a gazdaság összedőlt volna)? - és mégis kimondva a verdikt, hogy nem méltó létezésre, ja- hogy magukat nem értik bele!?

 

Nincs ellenzék, így már elvek sem, sem eszmék nem léteznek- impotens-valójában mégis összetartásra szólít fel mindegyik (az ellenzék is és a hatalom is, mert ne gondoljuk, hogy a hatalom a faszagyerek, a hatalom is impotens), miként mindenki önmagának célja- a másokra való vonatkozás által az általánosság formáját adja magának és „kielégül”, immár összekevert állapotában...

Hazugságok sorából (nevezhetjük szépítésnek is) ki sem látszanak, átírják a statisztikákat, hogy elfogadható képet mutasson a gazdaság. Orbán védi a nyugdíjakat, de a fényezés már csak furcsaságában adja az érzést, és vele a valóságot- hogy nincs rendben valami (ha csak magamat nézem – és miért ne tenném – évek óta gyógyszerre sem telik), azután vegyük a családok megsegítését - lakonikus tömörséggel csak nyomorúságot látni, lehet rossz helyeken keresem a változásokra utaló jeleket, de az éhezés, a húshiányából a nélkülözés- igencsak megrendítő valóságában rajtunk. Sorolhatnám a gyerekvállalási kedvet is akár – no- itt sem másként – a nyomorban kiakar gyereket? Senki, akkor mit hadoválnak a kedvekről? Az aktusra megvan a hajlam, de a következmények nem vállalhatók...

Kövessük csak az érzelmi menetét, mintegy feltételezett születésbe, fogantatásba belehelyezve. Mi lett belőle, egy alkalmi vigasz, majd a keserűség rá (létállapotok miatt) és a dezillúzió után már ott az ocsúdás. Már lassan egy tiszta gondolatot sem szülhetünk. Ennyi.

„Minden »izmus« vége az, hogy önmaga paródiájába fordul, és erőszakoskodni kezd /.../

Aki teheti, óvakodjon tőle."

Egy valami nagyon jó sikerült: a megfélemlítés. Az a kevés is veszhet, ha kinyitod a szád- és így már mindenhol a jelen „szépsége” mutatkozik. Azzal, hogy már Orbán személyesen magyaráz meg mindent, az a bizalmatlanság egyik jele - talán, társaiban sem bízik? Vagy annyira csak-magában, hogy mindent magára vállal?

Lám az orbáni-tett, ily céltudatos tevékenységgel adja meg ráhatás-formáját, ahogy az eszmei-kép kiváltódott és ránk- materializálódik, mint cél (szubjektíve) már összeköti egymással résztvevőit, immáron szükségletté vált benne... ám a munkamegosztás- mit elvárna ezek után, már meghatározott funkcióként hordozza magában azt a meghatározott minőséget- mely ellentmondásában, visszahatásaiban s elidegenülésével kapcsolódik a szociális összefüggésekhez... vagy nem voltam érthető? Pedig pont olyan, mint az orbáni valóság. Tessenek egy villába képzelni magukat, hagyják el a szegényes vályog-falakat és máris belelátnak a szavak rejtekébe...

Tehát: ez a lét úgy szar, ahogy van (ezért nézd a „lét”!).

Immár a kölcsönös-bizalmatlanság állandósulása mellett, így lett „eszményi” a keresztény-demokrata- szellemiségű néppárti kormányzás, amellyel az ítéletalkotás útján az „értelmet” értékké alakítja át! Ám mélyreható logikai analízis nincs, következésképpen az egység megoldhatatlan feladat lett. Fetisizálva sem tölti be funkcióját- vallási szükségleteit. Mármost a két oldal (jobb- bal) egyensúlyban soha nem lesz...

Az önmagában való erő-fitogtatás, meg csak erőszakot szülhet, de az ellentmond a keresztényi érzületnek! A nép meg nem nyáj... bár az éhségkorbácsával könnyen terelhető.

 

Szép káromlással koszorúzott a jelen,

hol a gyermek is felnő kínra-

némán- konokon egy darab múlttal ölelten,

hol nincs már gyerekkor

csak meggyötört ember,

mert nem lelhet magára -

csak eleven- holtan.

Ha könnyezek, nem vigaszért esengek...

már nem- szívem már nem tud lángra kapni -

csak nyöszörg' ott, csak füstölög aszottan,

mégis, így is- meztelen rohanok versenyt a veszéllyel,

hogy e kor megcsúfolt- ott vagyok én és a remény,

mert semmi sincs a helyén, érzem -

hogy a rémülettől bár gyomrom remeg,

látom az embert,

látom a szegény ripacsokat -

másult-kellékeivel a bárgyú szerepeket!

Bizalmat, hűséget ott mutatni, hol minden befejezett?

Kemény lett a világ, kegyetlen és szemérmetlen,

„az egymás ellen sodróan törekvő ágaskodás”

hozhat-e még oldódó enyheséget?–(szőke)

 

 

2014. 10. 02.





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 343
Tegnapi: 215
Heti: 558
Havi: 7 564
Össz.: 251 758

Látogatottság növelés
Oldal: Irgalom? - nincs. Csoda? - sincs.
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2017 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: út szélén sok szegény van - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »