Kongresszus utózöngéi:

(persze- hogy magamnak emlékeztetőül)

 

- öröm szívemben nincsen

már bú szorítja

és nem is szelíden

ily hontalanul ragyogva – (szőke)

 

Gulyás Gergely szerint

Magyarország egy biztonságos, stabil és fejlődő sziget egy válságokkal teli világban. „Ahhoz, hogy ezt megőrizzük, egy út áll előttünk: magabiztos győzelem tavasszal, példa nélkül állóan, harmadszor, megszakítás nélkül” – mondta Gulyás, hozzátéve, hogy a migrációs válság mutatta meg azt, hogy Magyarország ma Európa lelkiismerete.

Semjén Zsolt egészen egyszerű módon közelítette meg a választás problematikáját:

„ha mi darabokban vagyunk, ők pedig egységesek, vesztünk, ha mi egyben vagyunk, ők pedig darabokban, akkor nyerünk.” De aztán szerencsére összeszedte magát, és kreatív hasonlattal festette le a baloldalt, bár előtte elidőzött egy kicsit azon, hogy milyen remek fiúk vannak a Fidesz–KDNP-ben, amely egy „nagy gyűjtőpárt és egy világnézeti párt szövetsége, amihez a politikai belátáson és filozófiai alapon túl még valami kell, az emberi minőség. Ez náluk megvan, ez egy értékrendi alapokon nyugvó, kipróbált bajtársi közösség, míg a baloldal olyan, mint egy tál skorpió”.

Vicces, hogy pont Schmitt Pál szentelt néhány szót a lelkiismeretesen elvégzett munkának, amiben rendületlenül kell hinnünk, de Kövér László sem hagyta otthon hülyeségdobozát, mert azt mondta, hogy ő még 1994-ben sem hitte volna el, hogy „a kommunizmus bukása után fenyegethet minket egy még aberráltabb rendszer, amely az ember társadalmi meghatározottsága után már annak biológiai meghatározottságát is vitathatóvá teszi”. Ahogyan azt sem, hogy „a nyugati média (…) az egypárti sajtónál összehasonlíthatatlanul hatékonyabban manipulálja a társadalmat”.(MTI)

--------------

Egyszerűen a magyar közélet, beleértve politikusokat és újságírókat is, olyan nyelven fogalmaz és beszél a másikról, ami nem pusztán vita, hanem annál egy sokkal lesújtóbb és sokkal hevesebb emberi érzelmeket kiváltó dolog. Navracsics

-------------

Egy elképzelés!

A magyarnak jól mehetne a dolga...

Képzeljük el, milyen lenne, ha reformeri szerepünket töltenénk be a világban.

Ehhez pedig fel kell vállalni azt a sok találmányt amire képesek vagyunk. Lehet, hogy adóbevétel kiesést okozna, ha mindenki fele költséggel fűtene és magának termelné a villanyáramot, ha a gépkocsik egyharmad gázolaj és kétharmad vízzel működnének (már rég létezik), ha alkalmaznánk a nyári-téli hőtárolót, stb., viszont fejlett iparunk lenne, mindenkinek lenne munkahelye, stb. Ez a mi utunk.

Továbbá jó még a turizmus, jó a mezőgazdaság, hiszen páratlan helyen élünk, csak ésszerűen kellene használni...

Hogy egy ilyen idilli helyzetbe, mikor reformerek lehetünk, eljutunk-e valaha? Az a mi döntésünkön múlik. Nyilván egy széteső világban, egy válságban sok a lehetőség. Ha megértjük, hogy nem válság van, hanem lehetőség, azaz egy kényszer az élet részéről a másként gondolkodásra, és ezt fel is tudjuk vállalni, akkor lehetünk mi a világ reformerei, ami karmikus kötelességünk.

Mikor valaki a karmája szerint él, akkor minden megy, mindent a kezébe ad a létezés. Mikor nem a karmája szerint él, akkor mindenki és minden szembe jön…

Hiába vesszük át mi a német törvényeket, sőt még szigorítunk is rajta a megfelelési kényszertől hajtva, azok sosem fognak úgy érvényesülni nálunk, mint náluk, mert kizárt. Ki lehet mondani például, hogy alapelv legyen a Tízparancsolat, ezt minden nemzet maga alkalmazza a saját törvényeivel a saját országára, hasonló esetben hasonló büntetéséket kell kiszabni. De nem lehet ugyanazt a törvényt alkalmazni betűről-betűre minden nemzetre, mert mindenhol más és más a jelentése.

Meg kell tanulni bízni egymásban, megérteni a másikat és elfogadni azt.

Ha mindez meg tudna valósulni, egy végtelenül kiegyensúlyozott szövetség lehetne az EU, nem lenne párja a világon, hiszen szinte az összes karakter képviselve lenne és nem csak egy a sokból.

Orbán ezt még nem érti – nem is akarja érteni!

Általában elmondható, hogy tudásunk legnagyobb korlátja a magunk építette fal, melyen nem tudunk és akarunk átlátni!

 

fárasztón a fénypont-vonta lét

türelmetlen harcra kész

még csak-mosolygón

a keresztények istenségét demonstrálják

de hiába a nemes cél

(éghet az magas fokon)

ha istenként fitog rá a „naiv természet”

hol felséges-maga cimkéz a napon

és mint király

felfesti baljós színét - így szép a Fő -

hogy fel ne dúlják rejtekét

tartja untnak szólamaival hallgatóját

így feledtetve a bánatot

hogy minden moccanást jármába fogott - ő

meg az idő – (szőke)

 

2017. 11. 15.

 

Oldal: Kongresszus utózöngéi...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2025 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat