Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

A maflás…

 

Eltévedtek Orbánék és az a sok keresztény-érzetű képviselő, akik önmagukon kívül senkit soha nem is képviseltek. Eltévedtek a kapitalizmus útvesztőiben… igaz – hogy a kizsákmányoló társadalmakban kell, legyen gazdag és szegény, igaz – hogy- ahol e rend mindig is volt, ott természetes képlet. De- hogy volt egy jobb rendszer – úgy hívták szocializmus – egyenlőség (viszonylag) és minden embernek joga a munkához, alap-feltételek biztosítva voltak – nem volt faji, etnikai megkülönböztetés, ott a kapitalizmus ilyetén való átalakítása és főleg ilyen erőszakos megkülönböztetésre - hogy vannak gazdagok és szegények – egyáltalán nem megszokott! Már árgus szemekkel és sandán figyelnek is (tagadni lehet, ettől még igaz) bennünket, nehogy má’ akarjunk valamit, ha osztályrészül ránk a nyomor szabatott. Így vagyunk most! Nem is csodálom, hogy, ahogy Kövér mondta lebontjuk a múltat (a szocializmust), úgy – hogy csak Budapest neve marad meg… (!)  Tehát vagyok (még), létezem és gondolkodok is (furcsa mi?) – ez a mostani társadalom, aljas és ostoba, gátlástalan arroganciával megszabja mára, mitől féljünk, és minek örüljünk – mit gondoljunk, milyen legyen ízlésünk, erkölcsünk – vágyak, érzelmek, indulatok nem számítanak, eszköz lettünk nem intellektus – és nem vehetjük észre magunkat a világban sem önkonstatálásból, sem önreflexióból… magasabb-rendű gondolkodásra joga is csak a hatalmasoknak van! Állati sorban és sorsban állatként kezel a hatalom már négymillió embert… Orbán nem várta meg a természetes folyamatokat, hogy önmagától álljon össze a rend – elkapkodva TEK-re és a rendőrségre bízza (megalázó módon), hogy félelmet keltsenek (természetesen azt is értünk) – mert az ember fél - és tudják, hogy tudja az ember magáról, önmagáról való tudását egészen a tébolyig! Orbán magyaráz - és rögtön ellenérveket keresgél, és mert csak önmagára figyel, soha megérteni nem is fog semmit!

Diktatúra van – tagadás hiába való, az ellenzéki szerep is leosztva – figyeljünk csak (!) – „megfontolják” a hatalom elképzeléseit (mint most az ombudsmannál: "Az ombudsman, magyar nevén országgyűlési biztos, olyan saját hivatallal rendelkező, a parlamentek által megválasztott köztisztviselő, aki tevékenységében más állami szervektől független, és csak az őt megválasztó országgyűlésnek tartozik felelősséggel. Az ombudsman feladata elsősorban a közigazgatásban, de az igazságszolgáltatás kivételével valamennyi állami szervnél, panasz alapján vizsgálat indítása, a jogsértőnek talált gyakorlatról a szerv értesítése és a panaszos jogainak képviselete. Az ombudsman nem hozhat kötelező intézkedéseket, nem alkalmazhat jogi szankciókat.”), holott tudják, az már tény (tenni ellene a 2/3 okán sem tudnak, de minden esetben gusztustalan módón eljátsszák fontosságukat), ezért is az érzet, hogy a hatalom kilóra megvett emberei lettek (tokkal és vonóval)!

Szerepjáték van csak… óriási pénzek úsznak el és nem a népért. Demokrácia lebontva minden részében, a hatalom most tanulja kiszipkázni az ellenkezőket, a véleményezőket (azokat vagy lecsukatja egy kitalált eljárással, vagy eltávolítja), egység már nincs, a szakszervezetek is maguknak (önző vezetőivel), kacsingatnak a kapitalista „kultúra” felé! S mert a jövő a jelen méhében formálódik ki, elgondolkozhatunk azon is, hogy merre keressük az egykori jövő magasabb rendű tudatállapotának csíráit. A tudat még álmodik – képszerű valami - a víziói által egy játék lett… életellenes és népellenes tetteivel a hatalom (nem túlzás) halálra ítélte a népet! A Teremtő keveri már a kártyát – a sorsokat – egyidejűleg ezer és ezer végzet működik közre. Ám önteltség ide, pimaszság oda – bizony mélyszólamú a hang, hogy a népnek éhen kell halnia (legalább is egy-részének!) – a hatalomnak célja, épp hatalmi meggyőződésből ered… stagnál a gazdaság, eltartó ereje véges, sok a nyugdíjas (jobb, ha a végzet siettetve beavatkozik a beteljesítésbe)!

Lám csak – már egymást sem tudjuk elfogadni. Mivé lett az ország Orbánék kezében? Semmivé, hogy senkik uralják…

A valóság már eltorzítva, hamis a tükör – nem felel meg semminek, belül még (vagy már?) -belsőnkben - dúl bennünk a forradalom –így előítéleteink, az axiomatizált elvek, mind alapvető akadályai a megismerésnek… a felismerésének, képtelensége- hogy tettekig vigye az akaratot. Orbánék produkciója a saját jó közérzetük megteremtésére irányul… képes arra, hogy tönkretegye más emberek életét, ezáltal már az ember képtelen a szociális beilleszkedésre, és jönnek a rendfenntartók! Munkahelyek lehazudozva egy számjáték csupán. Van felvétel, igaz – több, akinek felmondanak, és még több az ellátásból kiesett ember. A lét üres lett – értelmetlenségével pusztító és önpusztító törekvések, drog, alkohol, öngyilkosságok sora… mert menekül az ember. Kénytelenségében az árnyékgazdaság értékelődik fel, a feketemunka… megint.

Mik az árnyékgazdaságban való részvételre ösztönző tényezők?

„Megtakarítás: szoros ok-okozati összefüggés létezik az ország adóterhelése és az árnyékgazdaság mérete között, ami válság idején különösen felerősödik.

A bűntudat hiánya: a társadalom természetes részének tekinti az árnyékgazdaságot. Különösen azokra az országokra igaz ez, ahol az állami intézményrendszer és az általa nyújtott szolgáltatás alacsony szintű, valamint az állam iránti bizalom megrendült.

Alacsony kockázat: bár az árnyékgazdaságban való részvétel illegális, minél kisebb az esélye a lebukásnak és minél alacsonyabbak a büntetések, annál többen ítélik kifizetődőnek a részvétel kockázatát.

Könnyű részvétel: a készpénz használata megkönnyíti a részvételt, hiszen a készpénzes fizetések nem követhetőek nyomon.

Az árnyékgazdaság azokat az üzleti tevékenységeket öleli fel, amelyek a hatóságok látókörén kívül esnek. Európában ezek jellemzően két kategóriába sorolhatók. Az egyik a be nem jelentett munka, ami az árnyékgazdaság mintegy kétharmadát teszi ki és általában azt a kifizetett munkabért jelenti, amelyet a vállalatok az adóhivatal felé nem vallanak be. A másik nagy csoport - ami az árnyékgazdaság mintegy egyharmadát teszi ki - a bevételek eltitkolása - ez általában a készpénz-domináns üzleti tevékenységet folytató vállalkozásokra jellemző (pl. kisboltok, bárok, taxik) és abban ölt testet, hogy a cégek az adóteher csökkentése érdekében kevesebb bevételt vallanak be…”

Pótolhatatlan ember nincs, pótolhatatlan fontosságom kérdőjelesen – és mindegy is miként cselekszem – rávisz a kényszer… itt a tízparancsolat sem segít – semmit nem mond arról, hogy miért ne lopj, miért ne ölj, miért ne paráználkodj? 

Ahogy József Attila mondta: Miért legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Íme, a lelki-nyavalyánkon is csak úrrá úgy lehetünk, ha nevén nevezzük a dolgokat, mert elviselhetetlenül fáj… az élet is fáj már. Rajtam nem könnyít a felsorolás, a miért (?) - mert már a kérdés is hazug – igazság meg nincs, nevén nevezve csak súlyosbodik a baj, ezért lehetetlen nevén nevezni is, mert – ha Orbánt hallgatom, ami igaz ma, holnapra mássá lesz és így tovább… csak megriadva, csak felszínesen s mégis a test veszi az „adást” és tartásában görnyed, mert az embere lám! – csak kiüresedett.

Ha még nem is totális az orbáni diktatúra, de iránya afelé hat – természete, hogy mindig az egyén rovására uniformizál, hol az egyén csak szám – egy létszámmá zsugorított valaki, mert állandóan ütközik (ütköztetik) a közösség érdekével, mert mint egyénnek rosszul megy a sora, ahol elveszti önbecsülését, erkölcsi tartását – ami belső talajvesztéssel jár, mert az érzések és élményei szorongással járnak – pszichésen deformálja. Orbán állandóan bizonyít valamit… bizonyítási kényszer munkál benne, ily módón „gilisztás” testében a kényszer – nem szeretem őt – ezért nem szeretem, mert bizonyítani a bizonytalant kell – ne azért legyen hivatalba (ha egyébként embertelen is a „tett” magával szemben is), hogy szakmájából adódó helyzeti fölény segítségével tartsa egyensúlyban remegő és riadt személyiségét! Kurvára rossz, ha valaki világnézeti meggyőződését, hitét (esetleg vallását) arra használja, hogy belső biztonságra tegyen szert az éppen általa zavaros és ingoványos világban (amit sziklaszilárd alapúnak mond!).  Ő bizony használja az embereket… kihasználja, és ezzel elpiszkolja a dolgokat, így köti gúzsba – egyben – az emberi érzelmi és szellemi szabadságát. Szorongunk és félünk, mert nincs holnap – van viszont egy múlt, Horthy múltja, ami egy gyilkos-múlt… nincs időrendi végiggondolása a történetnek. Nem számol a köztesekkel, a változókkal, a már mássá tett és mássá is vált világgal, ami egyszer már kijött a dzsungelből, most megint visszavezet oda, és épp a keresztényinek hangoztatott és a katolikus gondolatvilág egyes elemeinek reneszánsza kapcsán - nem lett korszerű, mert a természet és a gondolatvilág tudományos iránya mond ellent érdeklődésével és érintettségével. Nincs szintézis a keresztényi oldalon (egyik oldalon sem, mert míg a misztikum ott, a másik részen meg a tudomány mond ellent!), dogmái meg elfogadhatatlanok, illetve egyéniesített, amit nem lehet mindenkire ráerőltetni, mert külső és belső konfliktusokhoz vezet… a módszer és a lehetőség kinek-kinek az érdeklődéséből torzul vagy mond valamit. Mindenképp mindenkinek saját és belső ügye, nem társadalmi kérdés! Igaz önfegyelem szükséges minkét oldalon elviselni a másikat (másságát akár) - a probléma nem az erőtlenségében van, hanem a lelki-szellemi erők szétszórtságában – és benne Orbán a népmesék legkisebb királyfia elindul a „három-próbán”, hogy átvergődjön az üveghegyen – de sajna boldogságát nem találja így sem (az un- ortodox mesék világában), mert az idő túlhaladt fölötte! A fiatalok - és épp a legnemesebbje - hagyja el e hazát, mert aktivitásuk erőfecsérlő időtöltésekbe omlik szét… elvesztek kreativitási lehetőségeik Orbánnal (Rogánról, Lázárról, Kósáról már nem is beszélek. Juj, meg jaj!) – és mert a fiataloknak óriási erőtartalékaik vannak, ezért belső feszítő erő kényszeríti őket, hogy keressék az önmegvalósítás szubjektíve vonzóbb (legvonzóbb) lehetőségeit. Pá- pá haza… majd jövök, ha következetes politika lesz Magyarországon… amit nem ért Orbán, de Mesterházy és Bajnai sem – Mert nincs „énerő”, mert nincs önfegyelem, csak hatalmi vágy – ami a hogyan kérdését erősíti, beilleszkedésre meg nincs predesztinálva – ezért is vergődésre ítélt minden általuk. A szelídség nem léte a szigorúság felerősítése nehéz „műfaj” (mikor, mit és hogyan alkalmazunk), mert- ami kellene az – a világnézeti beágyazottságába burkolva kell, legyen objektív voltában is szubjektíve művelve: önmagunk szelíd elfogadásán belül adja a szigorú törekvést, hogy változtassunk azon, amin érdemes változtatni! De míg minden fájó, kedvezőtlen, nem egyszer undorító tulajdonságokkal kivetített és gyakorolt is… addig szorongunk, félünk és hisztériázunk a politikában is. Ezek (ők) - az előbb felsorolt politikusaink – még mindig és kényszerűen megtorpannak a hogyan (?) - kérdése előtt. Torzult arccal nem lehet politizálni, hiányzik az elkötelezettség (a KDNP-ről itt már beszélni sem tudok!) –sunyít és érdekének él… a megszállottság és a fanatizmus (magyarázni lehet másként?) – itt és így is a nem elég! De mert útitársa a Fidesz- segíti őket útjukon, értelmezni így is képtelenek – nem is értik az átélteket – (szenilitásuk okán) a szó valódi értelmében kísérő funkciót bírhatnak magukénak, mellyel elérték a lélek alvilágát… ez nem más, mint élőben egy pokoljárás! Modern arroganciával fűszerezve… amivel életörömre képtelen, impotens és belső-kényszerek miatt irányított tudat-visszafejlődés által szabott átélésre is képtelen minőségek végpontjai lettek! Győzött a szent európai gondolkodás? A legnagyobb baj, hogy eltértek az eredeti tiszta gondolattól, mely szerint: nem ítélkezésre, hanem megértésre szövetkeztek. A kettősség ellentétpárjain vesztettek: lét és tudat, anyag és szellem… állam és egyház, egyén és közösség - hol a jóból rossz lett, hol az okosból buta, az igazból meg hamis – így veszett el az üdvösségük és vele jön a kárhozat - azért is, merthogy az érdeknek élnek… mára!

 

 Vajon bírod-e még füttyel kedvemet?
Ínség, mint érdem- kiosztva nekem,
A fájdalom lüktetésében
Akár táncra is perdülhetek…        
De emlékezni képes hittel- már nem egyszer
Bitangul lettem kijátszva zenéddel! – (szőke)
 

2013.08.10.

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 146
Tegnapi: 321
Heti: 829
Havi: 5 656
Össz.: 267 094

Látogatottság növelés
Oldal: A maflás...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2017 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »