Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Halálparódia…?

                                     

Devizahitelek mocsarából már jól kijönni nem lehet – feltételezett az anyagi, ahol még fizetni tudnak és így lehetőség van a kilábalásra… de mert egyre többen veszítették el munkájukat, segélyeken élnek és fizetni nem tudnak (lehetőség semmi!), s még az unoka is szégyelleni fogja, milyen „buta” volt Nagypapája, hogy belement a bizonytalanba. És épp itt a probléma gyökere! – akkor mikor hitelt vett fel az ember, volt célja, a feltételeknek is megfelelt, mára nyomorogva (mindent elvesztve) jobb esetben albérletről albérletre éli az életet (nincs jövedelem csak kevéske nyugdíj, amiből is vonnak és vége a „dalnak”!)!

Arról is vannak szavaink, hogy a fentiek miatt emberi szóval már nagyon nehéz elmondani, hogy miről van szó – a „kibújósdin” hatalmi-megjegyzések sározzák a becsületet: melyek? – senki mögött nem álltak fegyverrel, hogy felvegye a hitelt! Ezek a legostobább emberek (akik ezt vallják), mert a mögöttest nem látják: amiért is a helyzet a sok-sok politikai kalandorság társadalmi következményéből adódott ilyenné, amilyen lett! Fizetésképtelen helyzeteket meg nem kigyúrt behajtókkal kellene megoldani… de mit is beszélek, a hatalom mindig is a pénzeseknek kedvezett – aki ma kiteszi magát ily módon a kirakatba, ne panaszkodjék, ha nézik (vagy beverik üvegét!)!

Okosságom sem terjedhet a hecsedli szedéséig – egy mert nem is biztos, hogy- amit mondanak igaz- az egészség is vele s a doktor se vakarja a fejét a hogyanért és a behajtó se üsse a fejem helyettem… No - most hogyan tovább? És még a hatalom meg is tetézi esze-tokjából rángatott ötleteivel, hogy pedig nincsen ingyen leves (!) – és az adóságot meg kell fizetni. Tessék! Vegyétek el az életemet! S ez az önvallomás is butaság!

Csillog-villog a butaság s egyre nagyobb körökben, amely pedig feketén és lomhán gunnyasztva még ott van az önök fejében is. Még nem jön elő vele, mert reménykedik? Mibe?- kérdem – amint hogy a feje, amit homokba dugott az is ülőkéje csupán? Becsület – ja, igen… nagy szó és kincs is – de megalázva már semmit sem ér. Leértékelődött, mint a forint… érzésben erősödik néha egy kicsit, de valójában már érzékeny hangjain gurgulázza múltját belém. Nos – kedves hatalom, lehet gondolkodni az adósok börtönén is… mert ha szabadon maradnak az adósok, ilyeténképpen csak komplikációt okoznak! S a nép „okos” része elítéli úgy is a „tartozót”, mert hajléktalanságát e hazában senki nem tolerálja… ha a világot az én eszem-járása szerint lehetne berendezni, belátom, képtelenség (!) – akkor azt csinálnám, amit kitalált Orbán - csak semmit nem csinált mást (mármint hogy kitalálta és paff), hogy kell még egymillió munkahely és fizetve is lenne minden (talán)! Számtan: négymillió szegény van ma Magyarországon – ha családnak veszem és négyen benne: elosztva pont egymillió, akiknek, mint családfenntartóknak munka kell! Persze ekkor sem tobzódik senki, mert arra kevés, hogy osztható legyen a jövedelem (így is csak egy rész lészen fizetőképes ezzel), de legalább enni lenne - a „jól-lét” érzésében!

S e lejtőről visszafordítani a lecsúszókat? – ki lenne annak embere? Talán Bajnai? Mert ígéri a hegymenetet? – és mikorra? Az MNB nekik, neki nem segít – s hitelből megint? – amibe már az egész ország fullad bele… munkahelyekre nem telik úgysem… egyebeket is ráfesthetnék e „képre” – valahogy zavaros és ostoba lenne, mint most gondolataimmal én! Szarügy, hogy létem végén e léttel lettem ily sorsra méltó s ilyen véggel (orromnál fogva is megvezetve), hogy e nemzet mérgezi és komplikálja tovább az amúgy is mérgezett levegőmet, amely talán közmegegyezéssel is nehezen lenne megtisztogatható és rendbe hozható, de teljességgel tisztogathatatlanná és rendezhetetlenné válik…

Mert az a valami adatott csak – ami ily dicsőn (a fentiek okán is) a miszerinti kérdéssel adja lehetőségét: hogy az elpiszkosodott fülekbe hogy dúdolhatom mégis mélabús (esetleg kuruc-labanc) de árpád-sávjaival körbefont már legitimista nótáimat? De hogyan is a mind- amellett is süketek és vakok ülnek felettem!?

Ez az erkölcs… disznóságaiban volna „polgári”? – de - és amelyről mindenki tudja amúgyis, hogy micsoda – ez az erkölcs nem is kerülhet válságba, hisz ez az erkölcs: maga az erkölcsi válság!

Egy kis magyarázat még: régen nem láttam ennyi- magát „gondolkodónak” tartó embert, aki ilyen komplikált szavakkal (de egyszerűségével) művelné a politikai-zsargont és mélyekbe ásta volna önmagát… merthogy (és nálam sem másként) a gondolatilag zagyva, de zagyvának is rosszul megfogalmazott semmi ad valami átlátszót – mert ilyen a világ? De nem semmi lelki összefüggést ábrázol és keni rám is e létben- léthelyzettel szerzett sarát… és mert „Nagyjaink” jóvoltából élvezhetem az önzés- mohó és az emberek viszonosságával nem törődő lélek immáron társadalmi-sajátosságait, és- hol már tudom a tényekből kifolyóan megismerést és megértést is hiába keresek – ugyanis a szándék is önkényesen eltorzított a felismerhetetlenségig. És jön a választás, valamiféle radikális-képpel más szellemiségnek ad majd hangot, ahol- akivel az ember – a magára maradt – igyekszik visszacsinálni azt a társadalmi rendet, amelyben ő újra ember lehet (Ó! Te szent Együgyűség!) – tekintet nélkül a „radikára”! – s ha az embernek szerencséje van, és a társadalmi rendet visszatudják (mások, más pártok) hozni – „srófolni”, akkor az ember, ki radikális azt hiszi, hogy az egész „tréfát” kezdheti elölről… ez a nagy- nagy tévedés! Ugyanis a „szúnyog” sokáig bírja ki saját vérszegénységét, de végül mégis csak el kell pusztulnia!

 

Futókaland az élet!
De festett a talár,
És rég
Ki-be fordított sorsán éli hírnevét,
Ügyelve ítél…
Mezején érik a szél s veti,
Mint ki vihart aratni is kész -
Kor-vizén könyörög sík partért és hányódással ígér-
Zeng az Úr hatalmában
S mindent megold mindig-hevén!—(szőke)

 

Varázspálca nincsen. Pedig az segítene, ha a gazdasági növekedés valamilyen csoda folytán beindulna. Lássuk csak… mint a mesében, mert gazdaságunk sincsen, ugyan mi indulhatna be? - van viszont egy istálló (Augenész -i) – kitakaríthatatlan és a mesék éltetik - a nemzet hálájából dicsőségre?  Vásárolhatnánk "saját" európai eszközöket, amivel növelnénk a pénzmennyiséget. „Ennek vannak korlátai,de a fő veszély most nem az infláció. A közös európai fizetőeszköz még mindig elég erős a dollárhoz képest. Ezek olyan tényezők, amelyek rövidtávon segíthetnek a növekedés beindításában.” De nem értik, és fel sem foghatom miért nem – talán hogy sokkal jobban kell majd a következő ciklusban elkölteni a kohéziós-pénzeket, mint korábban. „A hatékonyság, produktivitás és a versenyképesség növelése áll majd a célkeresztben.” Viszont ezért is szenvedni fog a nép – csavar benne: a megszorításokban rejlik… és ámulunk, a sok-sok semmin, mit két évtizede megszereztünk – tárgyalunk- tárgyalgatunk, felmondjuk a meséket – eljátsszuk az igazságost és nyomorába dönget minden képzelet ellenére is e hatalom, mert ez csak mit teremthet!

Hamis vágyak, hamis jegyzőkönyvek, meghamisított számok, infláció és mégis, ami „sokkal inkább kérdésekre ad okot, az a 2014-re várt nagy eltérés, mivel 2013-ról 2014-re az EB egy nagymértékű romlást vár mind a tényleges hiányban, mind a strukturális egyenlegben.”

Ami sok, az sokk! – és még mindig perverz kéjjel magyarkodik a hatalom, neki – ha kell – Európának, Brüsszelnek, Strasbourgnak, mert van nékünk szuverenitásunk és büszkeségünk is és frász-törős „Főnk”, hol minden valódi hasztalan, a mesterkéltnek meg zűrzavara ül arcra, anarchikus allűrök mögött radikalizmusa, mit el nem ismer magáról – mert kétségbevonhatatlan igazságbajnok és a porondon neki lehet csak igaza.

Mit számít a nép itt? E „Fő”-ből bárgyúságunk már-már lelkiismeretlen értékmérése folytán a nemzeti szabadság, demokrácia és a szociális igazság hőse lett: „Hihetetlen és mégis való, valótlan és mégis igaz, képtelen és mégsem kép, hanem realitás, álom, amit nem álmodunk, hanem élünk, élet, amit nem élünk, hanem álmodunk, s nem álom és nem élet, hanem a halálnak, a már halott halálnak túlvilági delíriuma…” Segítség!

 2013.04.11.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 435
Tegnapi: 241
Heti: 676
Havi: 8 155
Össz.: 1 095 534

Látogatottság növelés
Oldal: Halálparódia... (?)
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »