Orbán évet értékelt...

 

 Véleményem a mai „értékelőről”, a teljesség igénye nélkül!

Bár ne tette volna, hogy értékel... az valamilyen minőséget jelent, de itt minősíthetetlen volta kapott csak helyet... lényeg, a semmibe veszett, vagy épp a semmi lenne az?

A nagy szar is valami, ez meg nulla volt.

Fényes csillagként ragyog, míg tetteinek "bűze" beteríti a világot!

Vagyunk és érthetetlenek (mondom én), sokat kell dolgoznunk, nem lehet egy perc nyugtunk sem (ezt mondta Orbán) – ez olyan beteges, teszem még hozzá!

Nekem Babits jutott az eszembe, ahogy az ősz és tavasz között veszi sorra természeti-képeivel, a megújulás és a pusztulás közötti teret, amiben Orbán a szavaival - e térben - mint „esőverte agyagos domb lúdbőrző bőre”- csak a lét pusztulására gyönyörködtet, szavai úgy rothadtak puha sárrá tartalmával a hallgatósága előtt, mint- aki tartalmával egyedüli példányban– példaként ott "ad"a teljes megsemmisülésnek.

Ahogy a költő mondja: „Olvad a hó, tavasz akar lenni”- ennek értem minden betűjét...

ám az érzet egésze Orbánnál- az elmúlás gondolatával átszőtt.

A hanyatló évhez kötött megújulási vágy ismerős párhuzamából a valóság, már- most - mintegy fogyó, tűnő- tételeként vetítődik szemünk elé... mint a Magyar Polgári Egyesülés felragyogó csillaga - mondva, ám a mennybolt leszakadó robajával gyakorlata, ami lesz ezután!

Orbán képzetet szabadító különbsége, olyan átütően „én” érdekű volt, ahogy ott egy-érzésben, a mondandón figurázott - ahelyett, hogy másra-másként és mássá tette volna az előadást - és az „izgalmas” tartalomra vonta volna a figyelmet...

ám annak hitelességében valami elrejtődött (most már tudom – a vége után, hogy minden elrejtődött)– nem volt bravúros csak sejtelmes az ismétlésekben (mert amit mondott azt hallottuk már, bár kísérletett tett némi színesítésre, de az nem jött be), amiben a szavak üressége olyként volt megkapó, ahogy szürke eminenciásként volt "pofátlan", s ilyen pofátlanul fogalmazhatta üresen-kongó szavait semmit-mondó mondatokká.

Ahogy: „Aknáit rejti egy ily árva szörny, egy – ember!”

Öncsalóan mámoros érzést kelt, amikor megfogalmazza, hogy: a magyar a jövőben él!

Nekem ezzel azt mondta, a kormány már a jövőt éli föl.

Az átváltozás végső zárját is ránk csukta Orbán- bennünk marad a vívódás a tartalommal, majd a léttel is...

Titkaiból semmi nem került felszínre, így nekünk, személye kisugárzásából a sötét aurára kellett csak figyelnünk, és a maga-magára helyezett fénykorona átható sugarát élveznünk,

amit megint - mint mindig is - csak parasztvakításra használt...

Amint azt az előzetesen az „egy évértékelő margójára” írtam, az lett- csak az jött be szinte szó szerint. Igen szó szerint rövid tőmondataival a semmi, de az terjengősen. Tehát hazudunk tovább ugyebár, és harcolunk meg védünk!

Ezzel akár be is fejezhetném.

De, ha- már neki-fogtam, azért valamit rittyentek én is... tudjuk, látjuk mi- miként és hogyan, a semmi kapott teret (mindent betöltően), ami nem lett mássá – ahogy a mást sem teszi másként mint a keményen dolgozókat megvédi a hajcsár.

Már- hogy megvédi azoktól, akik vissza-akarnak élni erőfölényükkel, akkor megkérdezem (csöndben) miért nem teszi? Miért nem mond le?

Hiszen már ötödik éve csak az erőfölényből él a Fidesz és a kormány is, kiszipolyozták már ezt az országot rendesen, korrupciókkal, adókkal, hamisságaikkal már az MNB tartalékait éljük fel, de4 a gazdaság szárnyal így is, a meghamisított statisztikák hátán stb. - és éppen ezek jaj-zeneiségét élvezzük!

Az évértékelő, mintegy felmentő magyarázat volna rá, hogy ez a helyes út, így helyes, ahogy teszik?

Irány marad, a szegénység és a nyomor növekszik!

Én pirultam, Orbánunk nem!

Folytatja inkább, akik nyerészkedni akarnak a népen, azoktól megvédi a népet. Megint csak ők vannak az első helyen, igen a Fidesz-KDNP érdekszövetség, akik minden mozdulatukkal az erőt hangsúlyozzák és csakis nyerészkedésre rendezkedtek be.

Akkor itt a drámai tetőpont és ezzel vége is... a többit már ismerjük, pávatánccal fénylik kelet csillaga, alkony borítja be nyugat-részét, bár követelünk mindent, hogy mit tegyenek sürgetőleg, energia terén, az öko- akármi terén, a béke és harc és védelem és NATO, és a rokonság fél-ázsiai módja eredeti frissességében újulva, de minek is? Hogy ellentmondjon (leginkább magának), ám a rossz fordításra magyarázva (mert a magyar egy furcsa nyelv, érti aki érti), és mindent letagad!

Tehát Orbán olyan országot akar, „olyat, ahol mindenki sikeres, mondja, aki szerint a következő éveknek a keményen dolgozó emberekről kell szólniuk, akik sokat dolgoznak, de még nem értek el az életükben áttörést.

Az ő felemelkedésükért akar mindent megtenni a kormány. Nélkülük Orbán szerint az ország nem juthat soha semmire.” Jó duma!

Amiként a szolgaság nálunk, a pofátlan gazdagodás meg náluk, mint friss források fakadásának időszaka, minek izgalma most mindenkire rá fog feszülni... és majd jönnek egyszer mások is - „az élet tegnapi, mai és holnapi szerelmesei”, megízlelik a hatalom mámorát és folytatódunk ugyanúgy tovább, tovább, tovább... lehet unokáink ezt már nem fogják látni?

Vajh' kinek üzen majd hadat Orbánunk?

 

illem?

 

Ím' a „jó”- modor, ha ráfügged a szem,

inkvizíciós-valója remegtet szíveket.

Ilyen a becsület?

- sok más mellett -

méreg,

hogy szemöldököt emel, jó akinek...

és a mai illem!

- „ne szólj szám, nem fáj fejem” -

próbát vesz rajtam „szolgai ütemben”? – (szőke)

 

 

2015. 02. 27.

 

 

 

 

Oldal: Orbán évet értékelt...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2025 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat