Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

„Csupakabra” Népfi!

 

Ahogy a most akarja: „büszke ívvel a nemzet gerince az is betört” – „Eltéved, kinek az út az irány és nem a cél: hová utat csinál.”

 

Szarban vagyunk, de nagyon, méltánylást kérve- hogy a köznek legyen mondva! Libafos ellenkezés a köznek érdekében csak zsengén zsong- önjelölt miniszterelnökeik az orrukig nem látnak – tényt sem közölnek- s érzelmeikkel a különbözőség.  Na - jó fellelhető valami akármi- egy árnyalatnyi valami, ami az egyént, ezt az önmagába-zárt egyedülálló „egészt”, a nagyobb-összesség- részévé teszi s a köznek némi értelemre módosítva a morális létének komplikációit: ajándékként-ajánlottan nyújtja felénk (magából magát), hogy a jövőnek (vegyük már észre ) kizárólagos letéteményesei, mert- majd láncainkat erodálja a következmény… hogy szabaddá váljunk a majd általuk hozott törvényeknek való engedelmesség révén. Sajnálom! Köz-bánatát, azt is valami érzelmi beállítottságból nyüvő közösségi érdeknek testálni immár (hogy a nép „megromlott”- elidegenítve – magától is, és egy közhatalmi érdeknek kiszolgálója lett – hívhatjuk akár egy-főhatalomnak is) - nem lehet! Mint a birkák, most terelve a nép - egyik oldalon úgy, mint a másikon… süketen és vakon, lehetőségeiket tudatosan (?) - elszalasztva… vajon milyen kormányzatot hozhatna életre magának választással. Hívők vannak és kettős állampolgárok, az „őshonos” nyomorában már technikai nehézség is. Ám Orbánnal köttetett (anno) egy társadalmi szerződés is (merthogy ők a nemzeti-összefogás kormánya) – ennek okán – bár a társadalomi szerződéssel minden egyes ember csak azt a részt idegenítheti el képességeiből, vagyonából, szabadságából, amelyek használata fontos a közösség számára – azonban el kell fogadni - hogy egyedül Orbán, az egy-fő- hatalom döntheti el, mi fontos a köz- számára!

Na – már most a trónfosztás, ennek tükrében lehetetlen… a szövetséget maguk az emberek kínálják fel, hogy elkerülje a szégyenletes bukást. Orbán innen már nem Lucifer, hanem maga az Isten! A nép igazolta múltját és igazolja jövőjét is – mindegy is a csalás (mert nem bizonyítható) méltánylást sem, érdemlő felvetésében sem. Ennek fényében a más állapotot képviselő ember nemcsak téved, hanem tévelyeg – gonosz princípiumok letéteményese – méltó a pusztulásra (immár - közakaratból), hogy nem tudott megfelelni saját istenített ideáljainak. Ám az eretneküldözések ismétlődő fellobbanása pszichológiailag is magyarázható a nárcizmuselméletek segítségével!

Önmaga „glorifikálása” átterjed arra az eszmére is, amelyhez csatlakozott. Lám (!) – az orbáni-önimádat! Az önimádattá fokozódott nárcizmusa soha nem tűri el a konfrontációt a valósággal (mivé lehet egy hajdan-volt- forradalmár!) – a szubjektív megélést mindig előnyben részesíti a tapasztalással szemben. Jelenleg, mint Istenített valaki még a pokol igazi borát issza, amitől oly könnyű megrészegedni (erkölcsi pusztulás), és egyre szomjasabb, belőle egyre többet kíván „szervezete”! Mégis - és mégis, hogy mindenki tudja, ezzel a hatalommal soha el nem jut sehova… pusztán katasztrófa-végre (!) – semmi újjászületés, de tudatállapot változásaiban a sorsok változatosságában csak logikai-bukfenceket hányhat e kicsiny nép (aki még azért létezik, mert nem lehet kiismerni így) – megint és ismét… másodrendű állampolgárai lettünk e hazának, ahol előnyt élvez kettősségével a külhoni és ahol turul-tojás ügyekben egy kultúrát bontakoztat ki, amiért élni és halni tudnak (bár ezt erősen kétlem!). Filozófia, etika, jogrend eszméit feladva… bűntudatban, egy törpe-rend valóságában közömbös-hatással a kibicek kénye-kedvére adva, mert a történelemhamisítás mindent felülír, ahogy a tojásfehérje elcsapódik sárgájától ismeretelméletileg zagyván (mégis magától értetődőn csapódik ki- és a szellem máris kiszabadul a palackból), mert a hazugság a hatalom lételeme lett! Hiszen kettős minden: kettősbeszéddel, kettős viselkedésben, kettős értelemben és érzetében stb., mert az ember egészéről szó sincsen.

A különbözőségek egységében az ember egy „pszichopuzzle”! Egy idő után banális, semmitmondó és unalmas- ilyen az igazságuk ma. Megteremtve az a dühök és őrjöngések létalapja a vallási-gyűlölettől a totális diktatúráig sodorva… persze- hogy másként tálalva mindez (a zsebből kikandikáló egy személyben kereszténység által!).

Megszokott utat feladtuk, ám változni akarunk, bár rossz az irány és túl nagy árat fizetünk, mégis bepróbálkoznak a törpék, mert rajtunk most ők a hatalmasok… nincs ellensúly, nincs egyensúly, már semmi nincs! Ez a társadalom nem marad fönn! És nem azért mert a megszokás veszélyezteti és elszürkülünk, hanem mert nincs törődés, ami van az látszat, hogy a hatalom fönnmaradhasson. A nép és a hatalom kapcsolata, ha lassan is, de kihűl! Az „Én” nem oldódhat fel a „Mi” élményében… a szabadság elvesztése mellett minden elveszik, mi emberi volt eddig (fény, melegség, öröm) – nincs ötvöző anyag – csak kínlódás.

Négymillió ember nyomora - jogához így jut a magyar… ebből 300 ezer közmunkás megalázó munkában (azt is egymás-közt megosztva és időt felosztva teng-leng hellyel-közzel éhbérre sem elegendő juttatással) – íme, „a csinált dolgok szférája”. Ehhez már- csak az hiányzik, hogy ráébredjen öntudatára, hogy ember - kinek szabadságában imígy, egy értelmes tevékenység adja az alapot a továbbjutáshoz. Orbánék elmeháborúja úgy magukban csak! Az egész társadalom, úgy- ahogy van (tokkal vonóval) nem normális- rendszerében. És-mert létezik egy külön körök és egyesek érdekei iránt - érzék nélkül - a vélekedéshez, az akaráshoz való hajlam (ami mára gyakorlat ugyan, de erőből leépítésre kerül) – ezáltal megszűnik lenni ellentétességében, de még így is egy veszedelmes előítélethez tartozik, ha magyar… idáig jutottunk! Ma egy „puszta” hatalom van és önkényútja, hol az érdekek látható vonalában elkülönülnek az egyedek, totalitásba „felvéve” kb: másfél-millióan – övék ma Orbán Magyarországa! A többi egyen-birka a nyomorban, kiközvetítésként szélsőségként, elszigetelve – ahol az ellentét is látszattá fokozódik le! Viszont és ha, ez az ellentét szubsztanciális volna, nemcsak a felszínt illetné… akkor az állam pusztulófélben volna (lassú rothadása, orbáni-aknák telepítésével már szükségszerűen egy rosszirányú változtatást jelent. Ehhez jön még, a dolog természeténél fogva, ha tárgyai nem is az államszervezet lényeges elemeit illetik, hanem speciálisabb és közömbösebb dolgokat érintenek, és bár szenvedéllyel fűződik a tartalomhoz, de pártoskodássá lett egy pusztán szubjektív érdekért – teszem a magasabb állami tisztségek megszerzéséért! Ezért, akik még gondolkodnak, látva az alkotmányt is (ami mindössze egy alaptörvény) - sem a közvetítés rendszere lett, csak méltatásul szolgál egy bunkó-hatalom érdekeinek. Igazságosságot hirdetett Orbán, de a legmélyétől a felszínig csak az igazságtalanságával szembesülhetek. Igazságát most az szolgáltatta, hogy arányaiban mindenki egyformán kivette a részét a közteherből? Egy nagy lópikulát! Ahol másfélmillió középszerű gazdag nyakára ül nyolc és fél- millió embernek, melyből négymillió szint alatt (szó-szerint nyomorban), a többi még lecsúszóban, ahol stagnál a gazdaság, ahol fejünk felett a csőd (ideje-órájában a bankóprés réme). Ahol hatalmi érdekből – mániásan - a múlt visszahozása történik időben (történelem kereke ugyan így sem fordul vissza, de adja a lehetőséget a tömegeknek, hogy kezébe vehesse a hatalmat – majd egyszer - újfent – mert már volt ilyen)- de mert a nép tudatára így sem ébred, ránk telepszik kormányzóságával egy szűk „elit” - és az önkény csekély játékára redukálódik Orbán vezényletével! Szép kilátásokkal kecsegtetve… (!) Irányt szabnak a népnek, EU-nak (intézményei alkalmasságát vitatva) – de már kritikával illetve az egész világ. Elmebaj a négyzeten… és ahogy 2010-ben indult, ami 2002-ben egyszer már befejeződött – csalással, fondorlattal, megtévesztéssel - ama kizárólagos irányával erőt fitogtatva - az mostanra már súlyosan sérti a népet! Nemzeti-együttműködés (felelősség áthárítás!), a társadalmi-szerződés (önként lemondva, a hatalom kezébe adtuk szabadságunkat!) – mára már mindenki számára érzékelhetően látszik (érezzük is) – hogy minden társulás és közösség kiváltságainak hatalmi-biztosítékául, szolgált (beleértve törvénykezéseit – amúgy a visszamenőlegest is… törvényeit és- akár a bíráskodást is!). És mert Orbánnak így tetszik (!) – már homályos részei is – hát még a világosak – a tűrhetetlenségig fokozzák az érzetet, mégis a kommunikációval megnyer magának mindent… egyenlőséget mond a közteherviselésben, a közjót méltatja irányában (annak hitéhez és egyáltalán- a vallást hívja mankónak – alátámasztásul)… így a szuverenitást semmi nem korlátozhatja – ami meg kényes, azt évtizedekre titkosítva teszi nem létezőnek. Urat emeltünk magunk fölé – ezért – ki magyar – most szégyellheti magát (!) – semmiből nem tanulunk? Lám az állam romokban hever, a gazdaság stagnál, a beruházók elhagyják az országot, vagy nem is jönnek már… ha tehát a nép feltétlen engedelmességet fogad (így is), ezzel a fogadalommal fel is oszlatta magát (ezt példázza a „Társadalmi-szerződés”!) – „mint nép nem létezik többé”!

Jönnek a választások – kiváltságok önjelölve ott, mi- terelődünk a fülkék felé (mert jogunk… és persze hogy csak ekkor) – mert a zűrzavar-módosított- felfogásában bonyolódik ránk… olyan akaratban, amelyet csupán végrehajtanak (lám: jog az van). Ez az igazsága a birkaságnak – apró különbsége az érdeknek – abban a félelemben, hogy egyszerre túl sokat, de így sem elegendőt mond dolgaink felől. Ármányt sző az érdek, amivel az összesség rovására szövetkezik egy nagyon szűk réteg… ez is igazság, aminek kivonása után az akarat soha nem lesz világos. Egy dolog csak mi kiviláglik itt, hogy az igazsággal nem lehet szerencsét csinálni… (!)

„Az anyagból gyúrt ember tragédiája…” Önkínzásig tűr. Összhangot úgy keres, hogy harmóniát rögtönöz oda is, ahová lehetetlen…

 

Országom eltűnésének látomása…

 

A mocskos-kezek hiénák csaholására rángnak.
A lélek cipeli a terheket… csak magának-
Mit árfolyamleplezéssel dicsérőleg kicsalt
Ám a tetszésnyilvánítás most is elmaradt…
Duna-táji- történések mulandóságában
Pusztulhat ki magyar —(szőke)

 

 

2013.07.31.

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 113
Tegnapi: 377
Heti: 705
Havi: 7 711
Össz.: 251 905

Látogatottság növelés
Oldal: "Csupakabra" Népfi!
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2017 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: út szélén sok szegény van - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »