Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Félelmük a tömjénfüsttől...

Igen a jelen „ördögéről” van szó, aki harcol és harcol, ha nincs is ellenség („öngyilkos küzdelem”). Marx most van vagy nincs? Nem tudom, hogy szobrát eltávolították-e már, de mindegy is, nem az én tudásom számít. Én csak „hangosan” gondolkodom... és mondom a magamét.
Mert a kérdés már bonyolult, ahogy Rétvári tálalja kuszált is – mert nagyobb mértékben érinti a hatalom érdekeit, mint bármely más kérdés. De...
E jelenben, az államról szóló tanítás arra szolgál, hogy igazolja a társadalmi kiváltságokat, igazolja a kizsákmányolás létét (bennünk, mert ők tagadják) – fátylat rá és ködszerű képével már kevésbé felismerhető az irány... „illiberális” önkényuralmi-”kapitalistákkal” a taglalás – ezért nagy hibát követnék el, ha általánosítanék és ekképp pártatlanságra számíthatnék, tételezésem szerint másként létezne a magyarázat, ha a tudományosságra is igényt tartó emberek - e kérdésben - a tiszta tudomány álláspontját tárnák fel (mondom úgy inkább, hogy tárhatnánk fel). Mert ami itt az állam kérdésében napvilágot lát azt megcsúfolják az államelméletben (az eddig szerzett ismeretekben), ahogy szerepe és jelentősége a napi gyakorlat megítélésében visszatükröződik, annak kifejezésében az egy-személyi tisztelet mellett csakis az egyszemélyi érdek jut megjelenítésre.
Vannak osztályok is: gazdag- szegény, ilyetén szemlélve- az állam nem más mint az emberek kényszerítésére szolgáló különös apparátus, ahol a gazdag és a Fő állandóan csak kisajátít – nincs fejlődése a folyamatnak (visszafejlődése annál inkább), sem törvényszerűsége, ne keressük szabályosságát sem... amolyan hűbéri birtoklói lettek az országnak. Családi és haveri alapon... „maffia” módszerekkel.
Ám a túlságosan rövid definíciók – bármely kényelmesek is – mert összegezik a legfontosabbakat, mégis elégtelenek, mihelyt külön le kell vezetni belőle a definiálandó jelenség igen lényeges vonásait. Hogy általában minden definíciónak feltételes és viszonylagos a jelentése (mert sohasem ölelheti fel a teljesen kifejlődött jelenség minden összefüggését), ennek a „katyvaznak” olyan definícióját kell adnunk, amelyben- benne szerepel az orbáni ismertető jel is, mint a számokkal való „játék”, a statisztika meghamisítása, az előirányzatok megmásítása- majd visszaállítása, ha érdeke úgy hozza, a földek szétosztása maguk között, egyéb mutyik, államosítások (amelyekkel összpontosítva vannak kezében a milliárdok, meg a milliárdok feletti rendelkezést bírja, amelyek az ország tőkéinek és jövedelmeinek nagy részét alkotják). És még így sem teljes, de még a legkirívóbb megnyilvánulási forma sem... ezek csak a befolyásos övezetek. Az oligarchák uralmi törekvése még rátesz egy-két lapáttal!
Várhatjuk a „fekélytől” való megszabadulást, de ellenzék nélkül lehetetlen a megoldás, ilyetén a megoldások felé adott magyarázat sem lehet egyéb üres és hazug frázisnál! Az ellenzék leírta magát, hellyel-közzel összefonódott a hatalommal, a többiek szétzüllőben, halódó állapotukban képtelenségüket mutatja a tehetetlenség mellett. A civil szféra meg megfélemlítve... mert a demokrácia – ami diktatúra – fölött törvények vannak, amit ők hoztak, azok akik hatalomban vannak (és ezek, amik mindenkire vonatkoznak). Kérdéseink ez ügyben is harmadrangúnak minősítve, ilyetén veszít politikai jelentőségéből, amely hiába is érintené a jelenkori politikai és társadalmi rend alapvonásait- a hatalom javára eldőlt az „igazság”, s nyugtázva az átható erőszakkal.
És akkor vissza Marxhoz, akit a történelem (a magyar) épp leírni (kidobni) kíván... mert materialista filozófus volt s nem idealista síkon adott magyarázatot az ideológiában, de a dialektika melletti elméleti és gyakorlati megismerések mellett törekedett a lét megértetésére...
„Azok közül néhányan, akik a kései modernség szellemét meghatározzák – Kant, Marx, Nietzsche és nagy követőjük, Max Weber – , németek. Alapvetően tragikus szellemek mind (akár más útmutatóink: Rousseau, Dosztojevszkij, Freud, Wittgenstein).” (TGM)
Nélkülük nincs tudományos alap... (furcsa, nem?) - és mert az idealizmus ellentéte volna, hát ki vele, a szemétdombra. Lesz majd Horthynak ott szobra? - torzított ideológiával és mostani régi-gyakorlatával? Ellentmondásos viszonyok között az irányítás, a mód apológiája és kettős természete: egyrészről az elidegeníthetetlen irányítás, másrészről a hatalom a munka felett, mint realizáló eszköz... megjelenítve, ahogy „a munka értéke, illetve ára” más kifejezéshez jut, egy részt látszatokban- másrészt, amiben a meg nem fizetett vagy többletmunka alkotja az alapot!
Nehogy má' Marxból tanuljunk!
Gratulálok az újkori „halottidézésekhez”, az ideális alapokon nyugvó „katyvazhoz”- szenvedélyeket romboló és illúziókat tápláló célokhoz! A gyenge jellem, mert gyenge mint mindig is volt- egy csodahitbe menekül, harcolva képzeletben elvarázsolja a híveket (amelyben megjelenik Krisztus és megkezdődik az „ezeréves” birodalom építése) – tétlenül magasztalják fel a jövőt, ahogy dogmáikkal rögeszméssé lett rajtunk az irányítás. Élhetetlen- égből jövő villámként rajtunk a hatás... immár a világ szeme láttára csinálja meg végrendeletét e rend, mert a kettősség: a kettős beszéd sokáig nem tartja magát, az hazug és gyávaság inkább, ám a levét mi fogjuk meginni mind-ennek, mi- a Nép már, akinek nevében és megvédésünk érdekében tevékenykedik a hatalom!
Még „unortodox” illúzióin vigyorog, bírja még a naiv rácsodálkozást, de már esetlenül tartják kezükbe azt, ami incselkedik ugyan mint dolog velük és ami társadalmi viszonyként rögzül, ám értéke veszik mindenképp... a gazdaság és a hatalom szédületes növekedése hazugsággá lett, ezt mondatja velünk az érzet is. Sok millióan már másképpen gondolkodunk- a szerencsekívánat csak egy disszonáns hang... meg kellene hallaniuk a tényeket is, hogy az ország fele „ínséges táplálékadagon” sínylődik! S a baj ott kezdődik, ahol abbamarad Orbán harca, mert megrémül egyszer a saját fösvénységétől, melyben nem volt és még nincs is előrelátás, hanem csak egy „elv” győzedelme itt, ami csak a Fideszé... a szolgaság nem lehet létforma, a társadalmi nyomorúság sem lehet cél, a szellemi elkorcsosulás miatti alávetettség sem szövetség és sorolhatnám tovább... a sokat emlegetett igazságosság, erkölcs vele már nem szolgál minden ember iránti magatartás alapjául...
ahogy Clinton is mondta: a hataloméhség és a pénzéhség határoz meg mindent nálunk (!) – teszem hozzá: és ahogy ésszerűtlen és látszólag vagy valós, alkalmazását- tüneti mozgásait magyarázgatjuk... (valóságos tendenciáit még félünk megmagyarázni).

Remegnek az inak,
erőlködik a Nép...
intelemmel a szabadkozásnak
adta fejét...
Kín még, s száz-szóval a felkiáltó ék:
még, még (!) - a baj -
már tűz-tüdejével közén-
foszló alakzatban...
rá a háttér-fordulat ég
ártón- érdektelenségét sokszorozva
színjátszón: a szeszély--(szőke)

2014. 09. 20.

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 545
Tegnapi: 241
Heti: 786
Havi: 8 265
Össz.: 1 095 644

Látogatottság növelés
Oldal: Félelmük a tömjénfüsttől...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »