Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Ugri-bugri…

Orbán „a miniszterelnökök egy új válfaját teremtette meg, bemutatva a gáti ugribugri című magánszámát.” Bűvészkedés az érzelmekkel, a nemzeti impotencia sült-galambjait hogy röpíti a tehetetlenségtől terhes magyar levegőbe már láttuk… (nem egyszer a parlamentben), most tetteivel „töri” az utat, hogy a bámész-magyar zsebéből, legyen hol elővarázsolni az újabb és újabb megszorításra valót! Adományok központosítása (mint - ahogy részre anno a Tiszai árvíznél is eltűnt, amint a vörös-iszap pénzeinek sincsen híre, legfeljebb hamva) vajh’ minek? Vagy a pénzügyi jólét végtelenében bonyolítva adja „szélhám”- tehetségét? No - majd az Eurós közös alapból lészen bőbeszédű! De mintha Áder azt mondta volna, hogy ott erre nincsenek felkészülve… (félreértettem volna?) Majd Horthy-propagandát csinál és birodalmát a Várba helyezi át, hol vízi- útját láttatja tengernagy-szemekkel s eszmei-ösztönnel ad egy harci propagandát – vagyis a hatalom erkölcstelenségében fürdik tovább, hogy létre tudta hozni - immár három éves munkával azt a csodát, amely „kihajtotta a legfölsőbb züllés virágfüzéreit”!

A bolondság az bolondság – a normálistól egy kicsinyt eltér, ezzel aztán a történelem morajában, a valóságtól elinimál az „elit”… miszerint Horthy egy isten és a nagy magyar csoda Orbán (már nem számít Siófok sem – a nádas eseményei – a sok öngyilkos, akik a szuronyt többször is saját hátukba vágták). Milyen ország ez, milyen országban élünk, ha nem szégyelljük magunkat azért, hogy apáink és nagyapáink az egyenlőségért harcoltak, hogy minden ember egyenlő (mindenben), ezért Lucifer is egy vörös- ördög az Isten sem egy kényúr (?) – csak áldassék, mert értékelni sincs jogod, csak elfogadhatod! Minthogy Orbán útja is - Horthy után szabadon - egy diadalmenet lehet a Várig! Mindenesetre az biztos, hogy az embereket teljességgel meghülyítette a média, és az - azt lassan egy évtizede aktívan és hatékonyan manipuláló Fidesz, mely időnként elő- előhúzott egy közgazdasági mutatót, mellyel – éppen elfoglalt kormányzati pozíciójától függően – igazolni akarta politikai ellenfelei teljes kormányzati alkalmatlanságát vagy saját gigászi eredményeit…

Így vagyunk most, kicsit gumicsizmásan, kicsit kapcásan, de hivatalból megítélve a világ, hogy ne felejtsük ki a legény a gáton – a magyar-ügyek- Európája csak követelhet, de fogcsikorlatában az elsőszámú legényünk védi a népet - ész csaknem teljesen kikapcsolva, a hivatalos magyar állam tovább csinálja az irredentát, azokkal az eszközökkel (nagyszabású szájjal), ami mindig rendelkezésre állnak. Ez az irredenta gyáván, alattomosan, bárgyún-magyar kitalálással van, mióta a „horthyság” ma magyarságot jelent! Lehet darutollat tűzni, zsidózni és kommunistázni, lehet szomszédjainkat ellenőrizni, dolgaikba beleszólni, mert szuverenitásunk ezt is megengedi – lehet cigányozni és elkülöníteni – megszabott, hogy kik szülhetnek, de mindig másként magyarázva a tény nem sziklaszilárd megfontolásokkal érvelésre adva. Ez az igazi magasra-növő gyávaság, élen a leggyávább „cebegővel”, aki kint s másként, itthon is máskén celebrál! Hogy mennyire egy „szakadmány”- ország voltunk – már naponta a szocik pofájába vágva („elmúlt-nyócévezéssel”), mára jól teljesít, sőt jobban Magyarország, mint egykor (legalább is a Horthy szintet meghaladóan!) - lásd: az éhen- konyhák előtt kígyózó sorokat, az élelmiszerárakat, a megélhetés 22800-ból vagy 47ezerből szöveggel – kinek– kinek szabadon-választott és a fél-ország nyomorát, mellyel adott e tény. „Mindenesetre ettől még nem innék gyufát, mint a hajdani cselédlányok, hiszen pontosan tudom, hogy egyetlen közgazdasági mutató nemigen mond semmit egy ország állapotáról, azt csak sok más mutatóval való viszonyában, azokkal együtt értékelve lehet hitelt érdemlően az ország állapotára vonatkoztatni. Aki egy közgazdasági mutatóra hivatkozva fújja a győzelmi harsonát, az bizony pofán- hazudja választóit, így kovácsolva politikai tőkét magának. Van viszont egy mutató, melyet politikusaink gondosan kerülnek, nem beszélnek róla, ha mégis, akkor sem szép, egyszerű és közérthető magyar szavakkal, ez a mutató pedig az életminőség. Nálunk az életminőség mérésének jószerivel még módszertana sincs, nem teszik közzé az erre vonatkozó adatokat – igaz, Európában sincs túl nagy hagyománya a dolognak, mindössze tán tíz éves múltra tekinthet vissza az, gondolom, ott sem élnek-halnak érte a politikusok. Merthogy az életminőség az- az egyetlen mutató, ami a kisember számára is tisztán és komplexen mutatja az ország állapotát, melyet az állampolgár a saját bőrén érez. Van olyan fontos, mint a GDP növekedése, sőt, szerintem fontosabb – már persze országukért felelősséget érző politikusok számára, mert azok számára, akik a hatalmat saját vagyonuk gyarapítására kívánják felhasználni, kimondottan terhes kötelesség lenne szembenézni az adatokkal. Nem is teszik, ami azt illeti. Merthogy ez egy szubjektívadat, mely azt fejezi ki, hogy az állam polgárai hogyan érzik magukat a bőrükben, saját országukban egy adott pillanatban, és ezt a véleményüket nagyon nehéz manipulálni. Persze van egy meglehetősen vékony zombi-réteg, aki még a saját csupasz csontjain is hajlandó elxilofonozni, hogy az a drága ember a mi jótevőnk, de talán még ők sem merik azt mondani, hogy jól érzik magukat 2013 Magyarországán. Az életminőség sok összetevőből alakul ki, ezek között vannak szubjektív és objektív elemek, de ha az ország állapotára akarunk következtetni, akkor makroszinten ennek nincs jelentősége, az ország attól, hogy Hát Izsák és Major Anna mikro-szinten elissza a segélyt, makroszinten nem lesz gazdagabb és boldogabb, ellenben mindketten lehet, hogy átmeneti boldogsághoz jutottak – ebből is látszik, hogy nem egyszerű ez a probléma. Hogy tovább markolva, szorongatva tökeink, a maszlagot dobja nekünk… az erkölcstan szerint is, a becstelenség non-plusz- ultrája. Birka nép birkatürelmével visszaélve, már hiénává lett a hatalom – vele szemben „botorság volna a lovagiasság és az őszinteség” (!) Gyűlölet van és hirdetve fennen – az országot is kettészakította már – hallgasd Selmeczit, Kósát akár és a többiek sem másként kommunikál – csakis gyűlölettel a beszéd: „ezt az országot már visszakorbácsolták oda, ahová Horthy tartott egykoron…”

És bár tudjuk, hogy ilyen hatalommal nem lehet élni, csak ők tudnak élni vele, és ezért is ők mindig kisiklanak a mi kezünkből, és mi mindig az ő kezükre kerülünk. „Mi nem fogjuk meg őket, noha bennük, a testükön túl, semmi sincsen: ők megfojtanak minket, noha tudják, hogy ami bennünk van, azt nem lehet megfojtani. De azért megpróbálják újra, meg újra… nagy-hatalom van a kezükben.  És itt az áradás és színes áradással mutatja az elsőszámút, bár mindent egy kicsit elkésve most toppon mégis magát mutatja, hogy fél-szíve helyén lám, egy egész lakozik: valószínűleg annyira elszégyellte magát a hó-helyzet impotens válságkezelése miatt Orbán Viktor, hogy úgy döntött, ezúttal nem veti be Pintér úr sablon-sms- üzenetét: “Jön a víz! Biztonsága érdekében menjen a hegyekbe! Belügyminisztérium.” Persze ilyen veszélyhelyzetekben nem illik meglepődni azon, ha egy politikus igyekszik látványosan politikus módjára viselkedni, és a köz- érdekében fáradságot nem kímélve áll a fotókamerák elé gumicsizmában, vizes zokniban, overallban; de vezetőnk még ezen a tradicionális szerepen is túllépett. Ahogy ott feszített Orbán Viktor a gátakon, mint egy nemzetét féltő hódember, az volt az ember érzése, hogy új szuperhős született Magyarországon, és remélhetőleg a Hihetetlen Hulk, meg Vasember, Pókember, Superman, Amerika Kapitány mellett később feltűnik majd, mint Hódember. (Andy Vajna spoiler veszély!) Csodafegyvere lehetne a homokzsák, ismertetőjegye a vizes zokni. Az egyik pillanatban ott feszeng kissé szűkös öltönyében az Európai Unió egyik toalettjén, a következőben már gumicsizmába öltözve ott áll a magyar gátakon, büszkén és magasztosan, akár egy Hódturul. Ne felejtsük el, mi állítólag egy olyan nemzet vagyunk, akiknek kell egy diktátor, aki pontosan megmondja mit, és hogyan tegyünk. Ha az árvízben lehet találni valami pozitívumot (nem lehet) akkor az- az, hogy minden erőszakos politikai retorika nélkül megmozdult mindenki, és ott segített ahol tudott.”

És ez nem Orbán és nem a Fidesz érdeme, nem is a kormányé a most-hatalomé (mit maguknak vindikálnak), hanem az önzetlen magyar emberé, aki - ha baj van (és volt) egy-legényként áll a gátakon! Hogy elégedettek vagy elégedetlenek lehetünk a létbiztonságunkkal, szociális helyzetünkkel, munkahelyünkkel, elégedettek lehetünk a politikai helyzettel, a kormányzás színvonalával, a kultúrához való hozzáférés lehetőségével, szinte már mindegy is –

Mert a vizsgálni kellene, lehetne a család helyzetét, gyermekeink iskoláztatási lehetőségeit, a társadalmi mobilitást, lehet vizsgálni a közbiztonságot, a jog vagy igazságszolgáltatás minőségét, a közbiztonságot, a különféle intézményekbe vetett bizalmat – ezer és ezer szempontot. Talán be kellene vezetni az évente megejtendő mérést, hátha segítene valamicskét rajtunk, mert jelenleg az a helyzet, hogy győzelmi fanfárok hangja mellett döglik éhen az ország fele. Egyébként Orbán Viktor harcot folytat az Unió ellen, a pénzpiac ellen, most újabban a Duna ellen, a katasztrófavédelem homokzsákjai és a katasztrófavédelmi szabályok, egyáltalán az egész katasztrófavédelem ellen -jut eszembe a békemenet mikor indul neki tüntetni a Duna egyre növekvő befolyása ellen? A Hódember időnként megjelenik, időnként eltűnik, ezért kell neki egy hívójel, mint Batmannek a denevér: hogy Télapó ne keverje össze, legyen a kitett zokni vizes!

 

Keletről „támad” a Nap (!)

Emlékeztető!

„Emlékezetem szerint a választások előtt viszonylag keveset foglalkozott a keleti nyitás gondolatával a biztos befutónak számító Fidesz, és annak vezére. Sokkal inkább hangsúlyozták, hogy Magyarországnak vissza kell szereznie (a szoclibsik által) elveszejtett nemzetközi tekintélyét, de hogy ezt a tekintélyt a Közel- és Közép-Kelet fél- vagy egészen diktatórikus berendezkedésű országival való stratégiai együttműködés révén kívánjuk megszerezni, arról nem nagyon esett szó. Azt gondolom Orbán nem is gondolt erre akkoriban. Ő azt képzelte, hogy a valódi szövetségeseink alig várják már, hogy a korrupt posztkommunista rezsim után jöjjön el végre az Európában erős többségben lévő néppártcsaládhoz tartozó Fidesz-országlás az elvitathatatlan tehetségű Orbán Viktorral az élen, akinek olyan hívei vannak az Unióban, mint pl. Martens.

A Fidesz vezére egyáltalán nem érzékelte, hogy már uralomra jutása előtt is fogyóban volt körülötte a levegő szerte a szabad világban, különösen az USA-ban, Angliában, Franciaországban. Pedig elég látványosan nem jött neki kampányolni szinte senki a néppártcsaládból, és nem azért, mert azt gondolták, hogy úgyis sima lesz a győzelem. Az is lett, valóságos “fülkeforradalom” történt, a Fidesz megkapta az összes szavazópolgár egyharmadának (!) voksát, így hát élvezheti a parlamentben a kétharmados – azaz teljhatalmat biztosító – többséget. No, több se kellett a mi győzedelmes Viktorunknak, menten fejébe szállt a dicsőség. (Meg a jófajta magyar gyümölcspálinka, amit az-óta már házilag is lehet párolni – adómentesen.)

Viktor vezér miután ki- és fölkente magát, üstöllést meglátogatta az Unió főbiztosát Barrosot, hogy elérje nála egy itthon olyan jól működő röpke ráhatással, hogy egyelőre ne ragaszkodjanak már ahhoz a három százalékos hiánycélhoz, mert a Gyurcsány-Bajnai kormányok egy romhalmazt hagytak maguk után, legyen, az a hiány mondjuk úgy 6-7 százalék, mindjárt nagyobb lenne a mozgástér (mármint az övé – teszem hozzá.) No, erre a biztos úr, gondolkodás nélkül beintett neki, hogy hátrább az agarakkal Viktorka, itt (még) nem te szabod a játékszabályokat, annyira nyújtózzatok, amekkora a takarótok. Ez volt az a pont, amikor Orbánnak elborult az agya, legalább annyira, mint amikor 2002-ben, meg ’06-ban megbukott a választásokon. Vérig sértődött, és akkor elhatározta, hogy majd ő megmutatja. Azóta mutatja, ahogy csak bírja. És elég jól bírja.

Még az is lehet, hogy ezt az eszement önkényuralmis játékot – ami persze nagyon nem játék – is ennek köszönhetjük részben, de a beteges Európa-ellenességet, a permanens szabadságharcot biztosan. Ha olyan megértők lettek volna, illetve lennének az európai testületek, kvázi idomulnának hozzá, akkor talán eszébe se jutott volna a keleti nyitás gondolata. Másként fogalmazva: neki csak az olyan Unió fogadható el, amely őt a legmesszebbmenőkig tolerálja. Habitusából adódóan nem tűri az ellentmondást. Nem olyan családból származik – mondhatnánk Bendegúz szavaival a Bakterházból.

Egyébként Amerikára már régen megorrolt a magyar nemzet szeretett, kedves vezetője. Még úgy 2002-ben, amikor minden igyekezete kevésnek bizonyult, hogy az inkább konzervatív-jobboldali Busch legalább egy fotózás erejéig találkozzék vele. Tudhatta az okát: nem volt hajlandó elhatárolódni miniszterelnökként Csurka vérfagyasztó szavaitól, miszerint Amerika azt kapta a tornyok lerombolásával, és mintegy 3500 ember halálával, amit megérdemelt. Most éppen Merkel kancellár asszonnyal készül összeveszni, amikor direkt félreérti a szavait, és óva inti legfontosabb kereskedelmi partnerünket, amely nélkül összeomlanánk, hogy a náci Németország mintáját követve tankokat küldjenek ránk.

Hiába na, önérzetes ember ez a mi Viktorunk, ráadásul finoman szólva nincs az a pókerarca. Olyan arcizom produkciót ereszt meg közszereplése idején, amelyekből még a kevéssé rutinos ember is mindent ki tud olvasni. Ki is olvassák, de hát azoknak, akiket már magába bolondított, legalább annyira tetszik a zavarát leplező cinikus vigyor, meg az a kissé kádáros vállrángatás, az előző napi pálinkafogyasztás mértékétől függő gyakoriságú ajaknyalogatás, meg a sunyi poénkodás, mint amennyire viszolygunk tőle, sajnos nem elég sokan”. (Gulyás)

Sajnos, vagy nem- nem a Vezér az “igazság” letéteményese! ... így jár egy ország “hol a 0 arcátlanul az élre kaptat”, és ki- ezzel és vele számol - lesz kölyök-óriásból “komoly felnőtt törpe...” a történelem már bizonyított néhányszor- csak (fel)- ismerni kellene...

 

                           A szó, mihez kapcsolódnak bánatok,
                           ott örömállomásain egy-egy öleléssel 
                           megvalósulást mímel... vele a bizalom. 
                           De átlendült terén az idő... 
                           vaskarommal elragad minden “hiányt”, 
                           légüressé vált a köz, hol foghatom, 
                           szoríthatom a kimondhatatlant... 
                           Álcázottképpel- minő átrendezett-kirakat 
                           fájdalmából építkezik fel, 
                           elindított egyfajta láncreakciót. 
                           Hol szeretettelen a pillanat, s lég-arcából 
                           már (fel)sejlő- valómnak a semmi ott— (szőke)

 

 

Bajnai beszéd az ATV-ben: jól beszélt, szépen is beszélt, engem mégsem győzött meg. A kérdések után sok-sok kérdés merült fel bennem. Megválaszolatlanul kicsit kesernyésen érzem a jövőt, a parlamentbe bekerülhet, de így nem győzhet. Sajnálom… naiv a kép, mint a szegény régiók esetében, mint a banki megsegítés esetében (akiket eladtak a bankok azokkal mi lesz?) Tönkrementünk egy életre… nincs kilépés ebből a mókuskerékből, csak megőrülés és az élet vége. Nem lesz változás, méd akkor sem, ha lesz kormányváltás – ennek nemcsak szubjektív okai vannak, hanem objektív tényezői is! Mesterházyból meg sohasem lesz miniszterelnök. Bajnai meglátásai valósak, de az apátiába süllyedt emberekkel – a mindent feladókkal, a hitetlenekkel semmire nem megy. A Világgal van baj! Itt változások lesznek, de leginkább háborúkkal… a történelem mindig megmutatta, hogy a gazdasági „totyorgások” a tőkés hasznára csak háborúval változtathatók – mindegy is, hogy helyi vagy világháború, de baj lesz mindenképp! Orbán „hatalmasságát” itthon letörni senki nem tudja. Annak „orcájára” ráfér a csalás is! Lesz Horthynk, és ez már magában is egy káosz kezdete (inkább folytatása)… a tudatunkba nem fér bele… nem is értjük, hogy erre mi motiválja. Ennyi most (!)

 

2013.06.16.

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 59
Tegnapi: 183
Heti: 1 248
Havi: 6 670
Össz.: 250 864

Látogatottság növelés
Oldal: Ugri-bugri...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2017 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: út szélén sok szegény van - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »