...fájósan lélekben és fájós fizikai erőlködéssel
deformál egy pózra – és gerincre csonkul
minden oldalában – lépésről lépésre tudva
„merre igen – merre nem” – (szőke)
„A kormányzat bízik abban, hogy teljesül idén a 4,1 százalékos gazdasági növekedés, értesült az Mfor. De egyelőre még csak abban biztosak, hogy a 3,8 százalékot el fogja érni a GDP. Ez már közelebb áll az elemzők várakozásaihoz.”
...és máris várva, ama 4,1%! Ajvé... „dejó”! Kirakatfényezés és minden mi vele jár – számok átírása, statisztikai „bemutatás” és vigyor az urak arcán... mert - és máris feledve – s ennek ellenére is, hogy utolsó előtti Magyarország a régiós növekedési ranglistán – egyik rész sem sikertörténet! - Felzárkózás a régió országaihoz nem sikerült. De örömködünk! Mire is? Hát, hogy 2018-ra csoda lesz! Orbán kedvenc arab befektetője Hamdan Sameer Mahmoud, csodás villát épít a Rózsadombra – csak épp elfelejtette bejelenteni...
(A telek négy évig a liechtensteini Verecke Aktiengesellschafté volt, idén áprilisban lett a jordán Mahmoudé. A férfi a budapest szállodaüzemeltető-ingatlanos Mellow Mood csoport társtulajdonosa. Cégtársával, Awad Zuhair Fathival a kezesei az állami hitellel megsegített Párizsi Udvar beruházásnak, de a közeli Buddha-Bar Hotelt is ők működtetik (aminek megnyitóján Orbán Viktor mellett az átvilágításon fennakadt jordán konzul, Zaid Naffa is megjelent).
A külügy meg Zaid Naffától bérel villát és így tovább - lehet csodára várni...
Van itt nyalóka!
Ó, hogy készülődik bennem a megnyugvás, a harmónia – ámbár, még a beteges gyanakvás és a nyugtalanság vele, mi belsőmet marja. Nehéz képzelettel itt és fájó állapotban, hogy ebben a hazában mindenki otthon érzi magát (mert érezheti Orbán barátságát) – csak aki magyar és ideszületett marad ki az összefonódásból. Így nem is érzem, hogy oly nagy örömem volna a gazdasági csodából mint az beharangozva vígságra okolva s utolérhetetlen módjával előttünk ragyogásra, ekként bírva!
A hatalom értelmezi helyettem is jelen varázsát... itt a csúnya is csodás, átfestve magukért az igazi érzet is- érzelmes színekkel, ahogy az öncsaló mámor konokul még mesterkedéseikkel.
...és elvonjuk figyelmünket az idő múlásáról. Beletemetkezünk a munkánkba. Távol tartjuk a kártevőket a palántáinktól. Feltöltjük a benzintankunkat és az egyenlegünket, elvégezzük a nagy-bevásárlást, hogy a felszínen minden hét egyformának tűnjék. Azután egy nap körülnézünk, és kiderül, hogy a kicsikénkből férfi lett. Belenézünk a tükörbe, és ősz hajszálakat látunk. Rájövünk, hogy kevesebb van hátra, mint amennyit eddig éltünk. S akkor arra gondolunk: hogy történhetett meg ilyen gyorsan? Tegnap még ki se szolgáltak a kocsmában. Tegnap még pelenkáztam a fiamat. Tegnap még fiatal voltam. Amint beüt a felismerés, pörögni kezd a számláló. Mennyi időm maradt? Mennyi mindent zsúfolhatok bele?
Szőke Emil:
a Törvény!
...bő volna az adomány? - egy bocsánatkéréssel
a szokás vesztett már
e létben?
...itt a polgárviszály
s benne csapkodó a vád -
és csapong a vágy is ma
hogy szoros a zabla -
(mert nem tudni még mi lesz tiltva)
vaj' dalolhatnál mást is - ugyancsak
a mának
ha ritmusa égi-lánggal ördögpofával rajta?
...ha más-más színnel áradna
a dallam
(talán egy csendes hang rajta) –
bár már
eliramló éveket akkor sem marasztalna -
Bölcsesség vadult-szívvel oda
- hol szerencsénk is 'enyész
- hol az erkölcs csak korcsra nyert erőt
kitől
a megfutás már játszva
így tör erőt lelt-dalnoka:
a verhetetlen „fene-nagy”
ki ellen nem lehet harc
Ő most a Törvény - rajtam
sok-sok jele még
hogy csak magáért van –
2017. 11. 24.