A kínok rassz-szögei…
Egy újabb német vélemény (!)
„Orbán Viktor második kormányzati ciklusában folytatott tevékenysége alapján úgy tűnik, hogy a demokráciáért és a polgári jogok érvényesüléséért folytatott küzdelem harcosából a magyar nacionalizmus vezető ideológusa lett. Szerinte Magyarországot külföldön „idegenellenes és egyre inkább antiszemita országként érzékelik".
E hatalomból így telik a „jóra”: pokol, melyet tudomásul vettek, mint a lét törvényes formáját! – avagy a léttörvény filozófiai meghatározása… félelmetes, és félelmetesen pontos megfogalmazás – „Minden ellenség, ami él, és csak - mint prédáját szeret”!
…„erőteljes jelzés"!
Ronald S. Lauder azt írta: „Magyarország „veszélyes tévúton" jár. „Fáj, hogy ez a szép ország ennyire elszigetelődött nemzetközileg, de nem adom fel a reményt, hogy ennek a csodálatos országnak a vezetői megtalálják politikai iránytűjüket és elforgatják a kormánykereket" – tette hozzá a Zsidó Világkongresszus elnöke.
…elfelejtettem, hogy kell élni,
de félni megtanultam,
s még tanítják nekem.
Miért nem egyenes gerincem,
hol elszédült a föld- el nem tudom tagadni?
Nem megy,
ember vagyok, egyként nem tudom megoldani…
Mond- képzelet csupán,
hogy gyászba roskadt
egy érzés, hogy így tapod valót
a lét, új határán testi-
fájdalmát is felfestette örökre viselni,
idegenség-vége így lenne emberi?— (Szőke E.)
Mit tegyünk, ha a „Fő” az önzés alapműveleteivel van elfoglalva? Ilyenkor személytelen a hatalom – talán nem is baj – egység… mohón újjászerveződött a kapitalizmus „lágy” ölén s heveny lázában mindenki ellen harcot folytat. Egyeseket lefizet, másokat kilóra vesz meg – a szegényeknél az éhség-korbácsával tart rendet! – itt van már – itt a Horthy idők rémálma, éhség-konyhák és kígyózó soraival. Üldözve a tehetetlen és pénznek áldoz a tehetős – telhetetlen! „A társadalom: „a haszonlesés anarchiája”, amellett cinkosa mindennek, ami állati! Világa: sivatagi!
Az elemzés eljut az illúziók lefosztásával a dolgok végső lényegéig – ami nem azonos a dologról való közkeletű fogalommal… látni és megnevezni a dolgot, a tényt vagy viszonylatot, eleve degradálás. A valóság megaláz…
Az összetartozásnak sorsszerű titka mélyen eltemetve – hiányosan megfogható tényein (hol érzések, kapcsolatok vannak) összeakadva egymáshoz bilincselve vannak! A gyökerek, az egymásba eredeztetett sorsok, ma salaknak valóságába bágyadt, elfulladt jajkiáltásain se maradhat meg e világnak - „magyaros”- formáin megújulásra nem- csak pusztulásnak alkalmas: a tragikusan pontos különbségtevés gyakorlatával. Masíroz a ma és dübörög és jelképhez tapad. Emberi érzelmekben halál felé mutat!
Cigány vagy? – netán zsidó? Tudatos előre-kiszámítás: átmeneti a jövendő! Lemondás a védekezésről vagy éppen az ellentámadásról? – mert nem tudsz gonosz lenni, mint ki fölötted – s ki mélységesen lenéz? Erőt hirdetett a hatalom – ebben kushadom az időt és vállalom a bukást és ehhez nem kell cigánynak vagy zsidónak lennem - elég, ha szegény vagyok, mert többet nem- úgysem érek! Az un- ortodox jelen meg úgy tanítja: húzd az időt (!) – vele a szenvedésed izmusain újraéled, mert gyengére nincs szükség ugyan, de szolgain elviselhetővé tenni kötelessége a hatalom gyakorlóinak… szolgálsz vagy – de ebben a küzdelemben úgy is elveszel! Erős uralkodik a többi fölött… és az erő ma megnevezhető! És megtűr, mert a lemondó szomorúság semmiféle rendszerre nem veszélyes.
A fogalmak is összekuszálódtak a köztudatban… az elnyomott réteg már nem ismeri fel lehetőségét sem, így megfelelő erővel nem is védekezhet, pedig összefogva erősebb, mint ki erőt hirdet!
2013.04.05.