Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Monológ…

 

„Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni? – Ekképp az öntudat
Belőlünk mind gyávát csinál,
S az elszántság természetes szinét
A gondolat halványra betegíti;
Ily kétkedés által sok nagyszerű,
Fontos merény kifordul medriből
S elveszti »tett« nevét. –„

 

 

A történelem kereke forog, majd egy ponton megint kezdődik minden elölről… nincs vége – rombolunk és építünk, hogy elölről kezdve eljussunk addig, ahol most vagyunk (ahol egyszer már voltunk)!

Kérdőjelein a múlt és a jelen – kérdéseikben egymásba ömlenek… hol a múlt felfejtődik ismeretre, rémeket hoz vissza (időnként meghittebben a hangulat, majd félelmein bizarr és nyugtalanító), ahogy kielevenedik a múlt eggyé lesz vele a sivár jelen – így már csak rémeket látok mindenütt… feltámadással megint csak ilyen jelenhez vezethet el! Higgyük? Valljuk? – hol az érzelmi telítettségben a sok titok kísérteties mesékkel a magyarság legjobbjaira emlékezve éled?  – míg megülepedett mocsaraiban bűzzel-telítődött- gázaiban támad fel, hogy az érzelem-céljainkért láncolt-lelkein rejtőbbé legyen reménytelen pillanata? De mégis szükségünk van erre a régi mesék kísérteteivel hemzsegő múltra a jéggé-dermedt jelenben. Magam már csak pesszimistán szemlélődöm, mert a múlt tragikumát átéltem (részben), a jelen meg oly sivár, hogy bennem mérve mindkettőtől iszonyodom, hiszen nem látni egyebet, mint azt, hogy az egyik halálba vezet, de a másik nem más, mint maga a halál!

Önáltatás minden, szivárvány hátterével útvesztő a múlt – pusztulásunkra-éledő- képpel a konkrétság változatlansága lapul láthatatlanul a végzetnek. Nincs szeretet – mégis keresztény és a vallás- nemlétezés-részének szól az ima! Nem az életnek szól… csak gesztus-értékelésében érezhető meghittnek – egységes gyökerére tévedt ciklusaiban, ki- magyar saját személyében keresi az elsüllyedt utat – bár szubjektív az érzet, de az izmusok lázaiból az összevegyítés objektívan nyilall feszültséget. Ezért is nagy árat fizet a magyar… kiszolgáltatottságában és „nyomorult-bábjaival”!

„Az urak, a Hazugság-ház képviselői: Paprika Jancsik, Pintye Gligorok: bánatok, kínok vad keselyűkként tépik a milliók szívét, jobban mondva falják, sőt: „falánkoznak” belőle: a becsület: régi dal: az urak tettei: olaj a tűzre.”

Beteg szervezetű állam vagyunk, hol a „Fő” hiába akar nemzetben, népben „gondolkodni”, ha tettei mind magának (mind szervezetének), csak magáért vannak!

Időleges a kábultság? Leváltásáig csak… mert elzavarni kell, munkáját bárhogy magyarázza, az nem értünk szól: politikája nem-tudást takar – ismeret, sőt nem ritkán politikai megfontolás nélkül való állásfoglalásai képtelen és hellyel-közzel kivihetetlen ígéretein sorra buknak. Mégis mindentudónak képzeli magát… úgy viselkedik felettünk, mintha egy család lehetnénk (talán hiszi is?), és benne ő a családfő, ki dicsér és büntet egy-személyben! Teszi is az elvakultak vakságával! Hihetetlen vaksága: nem veszi észre az „éhen-konyhák” előtt kígyózó sorokat? Ezt már ő teremtette meg! Létrehozta a nép nyomorát gazdaságával…

 

„Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
Útált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rugást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet…”

 

Ha van is valami az látszat – eredménnyel az – takargatója a múlt, jelen és jövő mulasztásainak, hogy működhessék a hatalom egyre nagyobb cécóval! Bolondok gyülekezete tudás nélkül… 2/3 véd- és dacszövetsége Orbán parancsaiból zengnek dicshimnuszokat. Hajrá! – még maradt valami az országból, mit szétlophatnak… bár a következő négy évre kevésnek tűnik, oly nagy az anyagi kár! Mégis fölényes és meggondolatlan a viselkedés, talán- mert az uniós pénzekben bíznak, mit lehívhatnak – persze azokat is maguknak, no – ezért volt veszélyes Bajnai és Mesterházi Brüsszeli útja – hogy ne büntessék a népet, ne vegyék el az országtól a szavazati jogokat, ezért is pénzt és barátságot hirdettek a regnáló hatalom nevében. Erre vajon milyen érdek vitte őket. Egyre inkább hiszem, mert látom, a színház működik, a háttérben leosztva vannak a lapok, az évődések a parlamentben csak színészi teljesítménye az egyéni ügyességnek – mit csoportosan élveznek!

Már nem hiszek senkinek! Hiába lesznek újak – kik képviselnek – a jó-akarat itt már nem segíthet, megbízhatóságukat hamar feladják a „Ház” furfangjaiban, fortélyaiban – cselszövéseikben járatlanok még, de kikupálódnak hamarosan, ha a késztetésük meg van… már pedig megvan.

Manapság a pénzügy oly bonyolult, („nehéz” mesterség), annyiféle viszony és összefüggése van az egész világhelyzettel, berkeiben annyi fogással és trükkel, csellel és furfanggal és erkölcstelen eszközzel bírnak. Még az „igazi” szakember is állandó csalódás, kínos meglepetés, veszteség és bukás veszélyében forog, hát még ki becsületes a választás pillanatában – többnyire naivul „balek”, hiszékeny az elején, jólelkű laikusként még, tesznek róla a „vének”, hogy hamar beletanuljanak, hogy tudják a módit!

 

„Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?”

 

2013.04.01.

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 22
Tegnapi: 679
Heti: 701
Havi: 8 603
Össz.: 294 672

Látogatottság növelés
Oldal: Monológ...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2017 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »