Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Trauma...

     A mindennapokban félelem van a jelentől, a jövőtől is, a kiszolgáltatottság védtelenné tett- tesz bennünket. Szorultságunkra kellemkedett… a „forradalmi”- helyzet, itt kóros-jellegén rideg, átél már minden megnyilvánulási lehetőséget…
      Szerepet játszunk, meghunyászkodunk, sírjuk keserveinket. Nagy feladat lészen elhitetni a tartalmat, a már hazugság- lelt szavakkal… így-úgy, de kétségre emelt a tartalom, mellyel elemzett e kor, mellyel „a rendszer” él… (pláne, ha külön-külön mást is beszél az, ki a feladattal még részben- vagy egészben megbízott: Rogán az új miniszteri posztban, ki a király költözéséért felel, Lázár a közpénzek teljhatalmú ura, Kósa a zavart valóságában téveteg emberük, ki összezagyvál mindent... és lehetne még sorolni) – belső erőnk gyengülésével spirális mélységeket élünk majd meg, mely szinte beszippant, elemészt az igazságtalanság érzetében. Miközben „nagyjaink” csak fenekednek, időnként felcserélik a szerepet, mellyel „elállatiasodnak”…
     Szavaik mégis „megértést tükröznek” felénk, persze a jóllakottság érzéséből prédikál mind: megközelíthetetlenek, ahogy rögzül a helyzet, már egymást falják fel: teszik pallérozottan, mellyel ki- ki ott jelzi saját-akaratát, s a „jobb”- hatalmának „bókol”, miközben a köpönyegét magára fordította…

A megváltott világ…

Átall-váltott az út,
Rájárt mellékvágány mi véle
Mutatja hódolatát unós- unt…
Múltba- széledt- képpel újul, ki még „úr”!
A köz- itt zsibong árnyékként,
         - fényeire támolyog
Hova félelemre-sűrűsödött- emlékképe
Arcra nyúlt
                           - szokásból,
Mit színre vitt a divat
- s a viszony ciklusélvezetére bájol--(szőke)

„Hajrá-vágyakon” a szükség és kényszere, csak zárt ajtó mögötti tárgyalással az alkotói elrendezés...

E nyelv-rendben behatárolt-ízlelet kényszerével lelt a jelen. A most… kötekedik, felesel… utat nem mutat, csak kint felejtett és kifelejtett minden jóból és így is szabja irányomat… csak Hatalom van… (ez a forradalomból-lelt helyzet).
„Most es szájadba van az „étel íze”, hogy kápsálódj… a kő üsse meg, nem nyomja ki ódalodot?”
 A lét szélfordulásain szűkebb-zsebbel lett az esély, a szenvedély. Agyafúrt-jelen él is kényszerével… a résznek, sajnos már az egészre kiterjedt?
Nagyot falt, merét pónyálni!
Pokolbéli szereppel éled! Az új-(régi) 'elnök ki már „fészkelt”, mester-fogással világítja meg helyét, mely ott vége valaminek: él leleplező szenvedélyének, jön a királyság! Osztág hetel-haval most és majd is... im-ám hibbad: ahajt ha kell, ha nem, már illározik…

- kápsálódik: vakaródik
- pónyálni: szükségből
- hibbad: lelohad
- illározik: mulat
 
Lármás teketóriák… előlegként.

Bizalom érdemeként tüzet fogott a pillanat…
Ma-teréből adta idejét a nép. Ki, választotta
         - kényszereit- valóságában… így akarta-
Mit a szavak visszhangján ringat épp
Megtapasztalásul
                            -  még ímmel-ámmal--(szőke)
 
Ki elhiszi, ki nem, hogy a hatalom és a nép, nagy-erejű szövetségesek… még teátrális lüktetésében „altatják” a feladat gyakorlati lehetőségét. Ami lehetőség is marad, a hit, erő és kedv hamar leapad. (Ezerszeres előlegként adja a majdani fájdalmat.)

A végzet minek „jőni” kell (?)! Ütközet, melyet vívni szükséges.  Rontás a birtoklás ellen? Irgalom talán, a még kitörő-örömmámorában, és- majd a hallgató-csöndben? Mi van itt? Megbomlott az idő: a történelem vallomásra bírt…
Semmiből jő a biztatás -képi a végzet- s kergültében a hatás? (Madáchi-képpel a válogatás?)
Igaz a bibliát is pogány írta, a keresztény csak átírta azt saját szájízre, így lett üzlet a hit is… (örökidőkre titkosítva is van)
Egy új világ játszik most! A jövőt szabják mássá… múlt-nyomorát szipoghatja már sok-sok millió… Hm… csalódás mégis észrevétlen (?) - csak lopakodik és bánattá növi magát a mostban. Csalódás, bánat, éhség, vétek: - ami már nem ad menedéket. Igazságosság… még a szó is vág. Hamis tartalommal bír. Pénz az úr…  hatalom a szavazat? Kínálat és kereslet mozgatója, és nem a szükség… az csak foltja!

Látjuk, nincs igazság, mert fejlődésében (mozgásában) - de hol itt a fejlődés? - viszonyaiban, ami annak hatna, már a másik pillanatban nem igaz... érdek van és minden  az alá hajtva.

2014. 06. 19.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 419
Tegnapi: 241
Heti: 660
Havi: 8 139
Össz.: 1 095 518

Látogatottság növelés
Oldal: Trauma...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »