Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

 

 

Orbán, az oktatás és a kerekasztal...

 

„Hát megtörtént... meg... pár órája...

ma...

hogy is volt?... lássuk!... kezdené

a toll...”

de csak az Arany János-i szavak:

„Nagyon fáj! Nem megy!”

 

„Kellene lassan egy újabbféle szótár. Az emberekhez fordulunk = manipuláljuk az embereket. Nemzeti konzultáció = intézkedéseink költséges-álságos legitimációja. Nemzeti érdek = Fidesz-érdek.”

 

Hogy a krétahiány meg az adminisztrációs téboly csak okozat, az okot az oktatással kapcsolatos fafejű gondolkodásában kell keresni. Mondjuk a nevezett kamarai elnökében, Parragh úréban, aki az eredője annak a miniszterelnöki meggyőződésnek, hogy az iskolának becsületes iparosokat kell nevelnie, nem ingyenélő egyetemistákat. Ezt ők ketten akkor is véghezviszik, ha a világ sikeres oktatási rendszerei egyként bizonyítják, hogy a hatékony iskola (és gazdaság) alapja, ha a lehető leghosszabb időn át, személyre szabottan, a kompetenciákat fejlesztve neveljük a gyermekeket.”

 

...lehet mindenről beszélni, a lényeg úgyis elsikkad... a dolgok folynak tovább- megszabva saját-mederben, hogy a gyermek mit tud, azt eldönti a szakma. Legfeljebb lesz belőle hányás-takarító, vagy szaginger vizsgáló stb. Orbán vágya a félművelt tömeg... nem gondolkodnak és szavaznak. No- és eljárnak a meccsekre, szotyit köpködni.

Kerekasztalkodunk és a kényes témákra (a legkényesebbre is) rábólintanak az érdekeltek. A szolgáltatás elmarad, a tüntetés nincs lefújva... szóval milyen megegyezés, milyen kiegyezés van? Semmilyen! Kicsit szószátyárkodtunk ugyebár, mantráztuk az orbáni tételeket... mert „kevesebb a belső baj, mint a külső jajgatás”. Normák, juttatások szűk tartományában nincs következtetés és a vita, hogy értékében legyen- a következtetés nyílt levonásának relatív hatékonyságában esetleges... esetleg az is meghatározza, hogy a téma mennyire érinti személyesen az egyént (ego involvement). Az elhallgatásos (implicit) eljárás hatékonyabb lehet most- hiszik is - és a vélemény felülről nagyobb valószínűségében áll ellent (ha nem is mutatják azonnal meg) mások befolyásának... a feltételek úgyis felülről jövők. A következtetést ki kell-e mondania a vezetésnek... nem – a hallgatóságra kell bízni, hadd higgyék igazukat, a megoldás fölénye úgyis Orbánnál van! A tevékeny részvétel megvolt- így- úgy eredményes is a tárgyalás, de mindegyis az idő megy vele, az aktív résztvevők hozzászóltak... a passzív személyek meg majd elolvassák azokat... tehát kielégítő az önmeghatározás, fenntartja a viszonyt- persze más a más-jellegében, de az egyik esetben az azonosság viszonya és az összhang mint lényeg kap szerepet, addig a másik részben a reciprocitásé. Viszont elvárt a kölcsönös szerep-viszonylat, miként nem azonosítja magát az ember a másikkal, annak ön-azonosságát át sem veszi, de abban az értelemben, hogy kifejezetten a másik elvárásainak, érzelmeinek, szükségletének alapján reagál a kérdésekben, az igen. Bonyolultan fejeztem ki magamat? - lehet.

A helyzet sem sima...

Tehát marad a szrájk!

Merthogy először is „rezsicsökkentettek egy kicsit. Az ülésről közreadott hírügynökségi beszámoló folytatta az elmúlt hat év nemes hagyományát, és a köznép számára felfoghatatlan (mihez képest? miért pont annyi?) számokkal igazolta, hogy az ember annyi, amennyije van, az oktatásban sincs más fontos, mint hogy mi mennyibe kerül. Most már tudjuk, hogy a pedagógusok »plusz 234 milliárd forintot kapnak«, s hogy a tankönyv legfőbb ismérve az ingyenesség. Magyarán: mi bajuk a tanároknak, hiszen több lesz a pénzük, és mi bajuk gyerekeknek/szülőknek, hisz nem kell fizetni a könyvért. Ehhez képest már csak pántlika a májusfán, hogy az MTI híré­ben a leghosszabban a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szólal meg, aki zordonul sürgeti az oktatás megújulását, és azon búsong, hogy sok diák nem tud írni, olvasni és számolni.”

Erre mit mondhatnék? - szolgáltassanak a tanárok... magyarul tanítsanak- a leterhelést lényegítve csökkenteni tudják, autonóm az iskola, autonóm a személy, magát adja és tudását és máris rendben minden... a sztrájkok nem teszik okosabbá a gyerekeket! Ha kell- legyen! De ez a fajta nyomásgyakorlás erőtlen lett... a kormányról minden lepereg!

Ám most- a közösségi érdek fikció... az iskolák immár- a valóság formalizálódásával, az egyéni érdekek játékát keretbe foglaló, kiürült intézményes alakzatokká váltak. És a tanárok még mindig a fizetésükkel vannak elfoglalva – európai nem lesz soha – Orbán vezényletével biztosan nem. Viszont, mivel egyetlen ember körül- annak hatalma körül szerveződik minden, Orbán érdeke megkívánja, hogy a „minden” egyfajta udvartartásul szolgáljon... a közösségi érdek elvesztette társadalmi minőségét!!!

De van egy másik oldala is a pedagóguspályának, a jövedelmi szintnél még értem a csökkenő vonzását e pályának, de egy fontosabb tényező is akadt, hogy e pálya kevéssé nyújt egyéni előrehaladási lehetőséget! Nincs munkára késztető erőfeszítés, lehülyézni könnyebb a gyereket mint tanítani- így a személyes erőfeszítés is veszendőbe megy – inditékhátterével beszűkítő és sorvasztó egyben, ezt egyik tárgyalófél sem vetette fel. Mert a bérmunkás viszony (szemlélet) erősödött fel... tehát, fontos az elosztási-viszony- viszont vizsgálata is, de az anyagi mellett ettől még erkölcsi ösztönzést nem kap a pedagógus. Ez a feszültség csak a tudati-mozzanatok, a konkrét munkavégzés feltételeiben rejlő társadalmi-gazdasági tényezők és a közvetlen anyagi érdekeltség motiváló szerepének összehangolt érvényesítésével oldható föl. Ehhez nem ért sem Orbán, sem Balogh- imával nem megy, a vallás és Semjén társulata kimaradhatna ebből is... magánügy és nem közügy – vannak vallási iskolák, azok tegyék sajátos dolgukat. Erkölcsi ösztönzés és az erkölcsi ösztönzők hagyományozódó felfogása nagyon is problematikus... az anyagi ösztönzéshez fűződő kapcsolataik értelmezése és a nyomában járó gyakorlat sem másként...

Hát ennyi még a kerekasztalhoz – talán még egy megjegyzés: figyelmet érdemel (mert összemossák), hogy az erkölcsi ösztönzési formák mai gyakorlatunkban igen gyakran az anyagi ösztönzés burkolt formáivá válnak – és ezzel felemésztik a tulajdon értéktartalmaikat (lásd. „pofapénz”). Megalázó gyakorlattá lett már az adminisztrálás mellett, az egymás figyelése is – számomra fontosabb a gyermek véleménye, mint a besúgói hálózaté... a mikrokörnyezet hagyományosan hitelesíti tekintélyünket. A „jelentések” semmilyen formája, semmilyen formában nem ösztönzők.

Ha az iskola méltányol, akkor az elismerés nem szimbolikus és e kollektívában a magunk értékrendje és közvéleménye révén játsszuk reális szerepünket, így az egyéni viselkedés szabályozásában is: ha tekintélyünk és vonzásunk van! Ez egy komplex működés – nyilvánossága, a részvételek különböző formái, a kollektív ellenőrzés és informáltság, a munkahelyi integráció és a „mi-tudat” fejlődése itt.

A KLIK-ből hiányzik a „gazdaérzet” - elavult vízfej lett, immár túltolva! Elvont-spekulatív elmélkedés vágányaira tévedtek... BECS- PÖCS és egyéb hülyeségek révén, már jogos az aggodalom az oktatásért!

A kerekasztal jaj (!)

 

...csak néztem gerinceiket

a címeket a neveket...

hát - a való való

legföljebb megbocsátható

s nem élvezni – kibírni kell

mert ők az „igazi társaság”

a kisvilág a nagyvilág...

 

„Mindenről lehetett beszélni, csak épp minek. A keddi közoktatási kerekasztal csapdája így zárult össze a tiltakozó tanárok feje fölött. Leültek tárgyalni, igen jól mutattak a bukott államtitkár és a Magyar Művészeti Akadémia küldöttje között, elmondhatták, hogy ez az egész úgy rossz, ahogy van, aztán Balog miniszter megborzolta a buksi fejüket, és pattintott az ujjával. Intésére máris a lehető legmagasabb fokozatba kapcsolt a kormánypropaganda.”

...hát most ennyi!

Álmodjunk!

Az én élményem az, amit Freud mondott: az álom a tudattalanba vezető királyi út. Ez izgalmas – maradjunk is ennyiben...

 

bizonyosság

 

...lehet dobálózni sárral

de lehet megértés is

ám

„fényességeimben”

a makacs árnyakkal

a talány

hol magam már -

(úgy néz ki megbolondultam)

...és a bizonyosság itt a kár

hogy

éhes a világ és szomjazik mást

….s nem kívánja igazságát? – (szőke)

 

2016. 02. 10.

 

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 498
Tegnapi: 619
Heti: 2 058
Havi: 9 960
Össz.: 296 029

Látogatottság növelés
Oldal: Orbán, az oktatás és a kerekasztal...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2017 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »