ám- örülj nagyon... leginkább
magadban
hogy mártír a kép
- mert álarcod rajtad – még – (szőke)
2011-ben még lehetett volna tenni valamit, de az ellenzék – főleg az MSZP bealudt rendesen. Még élt a régi alkotmány (a vicces, még mai napig is él) és a kizárólagos hatalomra való törekvés szárnyait igencsak megnyirbálhatták volna, ha akarták volna... ha észrevették volna... stb. Ma már késő bánat. Bár volt esély még a 2014-es választáskor – az a bojkott lehetett volna („Gazsival” sikoltoztunk eleget!), de a nép „hazafias érzülettel” elment szavazni és láss csudát, épp azzal és akkor, legitimálták Orbánt és rendszerét! Na szép és most már puff nekünk, jön az orbáni bosszú és nyelünk és nyelünk mint a torkosborz... ez lesz jövőnk, hála a a sok „vaksinak”!
De miért is taglalnám tovább, hisz ily egyszerű felhívást se (mint a bojkott 2014-ben) – már akkor se – értettek meg - hol az egység a magyarban, ha mindenki külön szálon rángatva mutat be egy-egy figurát a mozdulásra, azt is leginkább csak magának...(!?)
Ezután a magyarázatok már csak dumaként hatnak – véget nem érőn se vége, se hossza annak:
Ez egy olyan toxikus kombináció, amiből lehet, hogy önerőnkből ki sem tudunk jönni - hangzott el a Transparency International (TI) Magyarország konferenciáján.
Arról, hogy Magyarország mennyire drasztikusan távolodik az uniós értékektől és jogállamisági keretektől, Jakab András. a Salzburgi Egyetem tanára beszélt, aki egyenesen úgy fogalmazott, hogy Magyarország megroppant.
Harminc évvel ezelőtt felvettünk egy maszkot azért, hogy bekerülhessünk az EU-ba és úgy tettünk, mintha jogállamban és demokráciában élnénk. Aztán amikor bekerültünk a klubba, eldobtuk a maszkot.
Jakab szerint jelentős romlás nem a formalitásokban következett be, hanem a tényleges gyakorlatok (visszaélésszerű hatalomgyakorlás, ami nem feltétlenül sérti a szabályokat) és a narratívák szintjén (a korábbi tettetéseket már nyilvánosan felvállalják, például kinyilvánítja az ország vezetője, hogy az emberi jogok csak liberális blabla).
A kelet-közép-európai országok intézményépítési gyakorlatát az alkoholizmushoz hasonlította Jakab: nem elég hogy mi akarjuk, de külső segítség is kell a leszokáshoz - utalt ezzel arra, hogy az internalizáció csak ritkán vagy inkább szinte sosem sikerül önerőből.” (részlet a Napi.hu-ból)
...dörgölődzünk ide meg oda, de amilyen szerencsések voltunk mindig is, csak szarba nyúlhattunk Most sem lesz másként! Orbán hiszi - Kína és az Orosz megmenti őt - és hatalmát – ez még nem lenne baj (a hit nem feltétlen rossz), de Kína és az Orosz tudja is, hogy tegye, mert a látszatra (legalább ők) adnak!
Szőke Emil:
Nyernem lehetetlen
lelkem fele már a pokolban égne
a sors korán vetette rám az átkot
és én mégis égnek untan a hurokban
bár így is
élek még
és hozva végzetem mióta félek
ám a tűzet fúvó Chimaéra sem
segíthet
jómagamnak mondhatom csak
kivéd így meg
az isten sem
csak magam tehetek magamért
de már a lét partjáról is menekülnék
mindegy is melyik oldal az
nyelésem itt csak nyögve
...de így nyerni - ha messze a cél -
ha mindig más az irány - lehet-e? –
2017. 12. 12.