Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

Csattanóga csucsu...

Választottunk és marad a szürkeség- a néhány-perces mámor után itt megint a kijózanodott-kiábrándult valóság...
És volt ki mást várt? Tudtuk, hogy így lesz, a cél a parlamentbe való bejutás volt – már megállhatsz bámulni (kicsinyt restül)- bégethetsz is segítségért, hogy miért az emlékek, miért a múltak? A tévutak vezérszerepe alighanem benne lappang a vezérben, amúgy vagány-parasztosan! Horthysan...
Lám! - nyertem. Imádnak! Így lesz kormányzóság és a várban hely- és a hajsza vaksága borul a szemekre, savós képpel szürkűlve a szürkületbe... míg a veszteseknek mondva:
„Pajtás, úgy fest, alulmaradtál
A Tétel és Törvény szerint -
Dögödre már hiéna szaglász
S a varjú éhesen kering.” (K.F.)

Az ellenzék a régi- a fos megmaradt talpnyalónak, „tangó” megint négyévig! Jönnek a semmire sem való napok- hazugságok és kirakatok berendezése- ábrándok négyévre... hogy bennem mi van?
„Talán csak undor. Jól van így is.
Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen.”
Nekem oly mindegy- hogy van-e lejjebb, majd megtapasztalom... a nyugtalanság áramköreiben a hétköznapi-közvetlenségem kap helyet. Álarcot veszek és hagyom, mert hagyni kényszerűltem, hogy dolgaim magától folytatódjanak (tenni sem érte, sem ellene nem tudok)!
Hiszen az ámulat magasában csak szédületem adott, s alant (vagy felettem?):
„Ezüst sötétség némasága
holdat lakatol a világra.”
-és jönnek a pörök, a „megsegítések”- esetenként egy-egy utcai zsibongás (borongós hangulatában), mert feldúlták az otthont, a tébolyult viág s a meglágyúlt-agyú- vezér elsöprő sikerű, de rettegtető gondjain - igazolva szavak millióival a tettek sora - mely nem egyezik ugyan a mondandókkal, mégis egykedvűen elfogadva (megint)!
Üresség és a kopárság méla komorsága ez! Kérdés csak az: hol mosolyoghatsz, hol sírhatsz? Ez a Hazám!
Hazám már elhagyott, öregkoromra nekem maradt a választás? Nékem is el kell hagynom most hazámat? Hazafiak sorában, a lehetőségeket sem felvillantó üres lélekkel a hitvallás most... a részek értelme – Orbán saját (sajátos) törvényei szerint félreérthetetlenűl, ahol az összefüggések ide-oda kanyarodó emléktöredékei fogalmaznak egy-egy konkrét élményt, egy szubjektív képet az érzésnek. Benne  kitudhatatlan a jövőm, de a jelen is már! Remegek, mert szaporodnak a sírok, remegek a régiek besüppedt valóján, remegek a ferde keresztek látványától – a múlt tudattól – merész öngyilkos-aktualitása, ahogy az élet és a halál változtathatatlan rendjét élem át... látomásba? „...szörny-állam iszonyata rág...”
Így belepusztulok, mert a világosság hiány most, a vakság nem lételemem – és nincs visszhang, mint ahogy a választás előtt sem volt senki részről megfelelés:
„S a csönd majd újra permetezni kezd...”
Hogy mi indítja meg e folyamatot? A tények meztelensége... bár sokak nem látják- még az oruk előtt se, mert ma az önvédelem, mások elítélése, ilyetén nincs idejük az elérzékenyülésre! Tragikus lesz az ébredés, mert lesz, mert eljő a jogfosztottak, a kitaszítottak, a gyengék fenségesen zord és hűs fény-áramával: az elég! - mert elég lesz a nagyszájú anarchistákból az urakból, a kizsákmányolásból (s az annyit érsz, amennyid van!)– a szemérem helyébe a keménység lép és akkor, jaj! - a jóltevés már ott jóvátevő világosságában... de az új-”eszközökre” még várni kell – még úgy látszik nem szenvedtünk eleget, a leszámolás és az elszámoltatás még várat magára, bár forrósodik a hangulati-tartalmak sugalmazó erejéből! A félelem még nagyobb, de a patkány is támad, ha sarokba szorítják! Mert borzasztóan utált most a hideg valóság!
Addig is:
„Füled és orrod szimatol,
megcsal, megoszt, elad a szád,
a kéz kinyúl, szemed bolond,
sajgó velőd csurranni vágy?
Ébredj! A piszok csalogat!
Vigyázz! Maradj a magadé!
Férfi, légy tiszta legalább
a homlokodtól fölfelé!” (Sz.L.)

Választottunk...(?) - és tegye szívére kezét az, aki tiszta szívből adta- adhatta szavazatát egyikre vagy másikra – bűn és mocsok minden oldalon, mint azt igazolták is a választók előtt:
Aki egy botrányos vagyonosodást feszegető kérdésre annyit bír kinyögni, hogy nincs benne logika, mint tette Selmeczi a Simon-ügy kapcsán. Miért? CSAK. Azt gondolom ebben a négy betűben tökéletesen összefoglalható az elmúlt négy év sajátosan fideszes logikára épülő alapvetése: másnak lopni bűncselekmény, nekünk lopni törvényes kötelezettség. És ha nem tetszik, akkor nincs benne logika. (Huppa)
Ez igen... Rogán egy szent, ugye, de Szíjjártó is aként – Kósa, Lázár és a többi is mind. Atyavilág, hát mi van itt? És Orbánt ez nem zavarja!
Nyertek, hogy szú rágja a csontukat... szégyenként élhetjük meg, mégis- a vastag bőr pírját sem fedezem fel, hogy a lelkiismeretük talán belül piszkálná őket. Nem!
Ez a kormány tovább terorizálja az országot, morzsák és megsegítések álságos hazugságaival, amiként kitérnek a lényeg elől, hogy aki tényleg nyakig a szarban, azzal mi lesz? Orbán az éhség korbácsával tart rendet, mint tette azt eddig is- ki leszakad, az a jövőből is kiszorul, mert a statisztika nem fedi a valót, jó szépítésre, hazugságot igazságnak adja el és fényezi a kirakatot...
Majd lesz bérlaktatás Szibériában – mint az a Jobbik programjában szerepel is – a leszakadokkal itthon már nem kezdenek semmit (él, amíg él) – aztán mehet a kitelepítés, a többivel már megbirkóznak és elvegetálnak... mert ugye: „az ország jobban teljesít”! A kitelepítés (bocs: a bérlaktatás) nemcsak a cigányokra érvényes, hanem majdan a leszakdókra – általában mindenkire, ki nyomorog -  vonatkozik, aki nem tud feltápászkodni bajából! Hát- szép kilátások!
Hajrá! - „a jóért, a jobbért, igazságokért,
         örök érvényű megoldásokért...”
Mi lesz itt a sorsunk (részben ott a válasz) – s épp most döntött a nép! Immár a tömegek sorsát felmutató, dermesztő képre az egyén sorsa következik. Nem lesz itt se Francia, se Olasz színvonal!
Négymillióból, másfél millió él színt alatt, épphogy máról- holnapra, ha van eszik, ha nincs éhezik...
„Apró veremben apró akna bú,
méregtől csillog, szétröppenne, de
már nem merészel...”
Sötét a tekintet- igen! Könyöradományokon élve, éhenkonyhák kígyózó soraiban az egész élet „egyenessége”, hitele vinnyog a tehetetlenségtől! Ez kinek jó?
„Sajnálom azokat
akiket félrelöktek a táltól
s egy frissen sült kenyeret látnak
nehéz álmukban
az éjszaka mélyén.”
Politikusoknak (akik mindig hazudtak) dobogj hálát – adódik erre még alkalom – mert míg ők ügyeskednek (gazdagodnak) a saját örömért, addig sokak gyötrelmeit is láthatóvá varázsolják a mindennapok. Óhatatlanul megérzik majd az idegrendszereken átvillanó sajgásokat és talán egyiknél másikuknál (ki még ember)jó bizonyítási lehetőséget kínál. Az országos hangulat lett más... de még senki nem tudhatja hogy a társadalmi-bajok orvoslása honnan és hogyan lesz! Egy borzalmas lét látomása bontakozik ki...
„Nincs büntetés
nincs könyörület
csak langyos víz van
amit Isten köpött ki szájából.”
- de hol itt a meghitten emberi? Minden mozdulás csak sebeket szaggat – és nincs válasz a kérdésekre: mi lesz sorsunk ezután?

2014. április 06.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 415
Tegnapi: 241
Heti: 656
Havi: 8 135
Össz.: 1 095 514

Látogatottság növelés
Oldal: Csattanóga csucsu...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »