„a vad, geszti bolond...”

 

Ady E.:

Végig-kacag vidám testünkön

Gyõzedelmes tervünk: a Munka.

Mi megmunkáltuk, hajh, jól a lelkek,

Rabságok, sebek, búk és keservek

Izzadtságos, rossz, magyar földjét... (részlet)

 

 

Kell az emlékezés, de ami már itt megy a hülyeség netovábbja... nekünk olyan emberek szobrát kell most koszorúzni és olyan emberek emlékét méltatni, akik súlyos bűnt követtek el a demokrácia ellen, akik az ország felemelkedését az úri bagázs együttesében képzelte el. Mit is tett Tisza István? Legyűrte az ellenzéket, önkényesen futtatott át a parlamenten törvényeket és leverte a munkásmozgalmat, ami „vérvörös csütörtök” néven híresült el és azóta a történelemben ilyetén van említve. Szerbiai ultimátum, ami lényegében egy hadüzenet volt... háborús politika – a burzsoázia javára beállott eltolódás is neki köszönhető. Csupa olyan tett, ami a keveseknek kedvezett, a többségnek soha nem volt jó (ám volt egy "tiszta" pillanata- ez talán megéri az emlékezést!- majd Adyt idézem e pillanatért...).

A Monarchia hatalmi politikáját feltétlen támogatásáról biztosította stb. stb. - egyszóval a dics nem épp érdem a mai időkben, de az SZDP tüntetései mégis legyűrték Tiszát és le is mondott. Munkássága nem volt olyan nagy, amilyennek feltüntetik! De hát koszorúzzon csak aki akar- Debrecen is, ahol Bölcskei Gusztáv méltatta munkásságát: „Legyen áldott gróf Tisza István emléke – mondta, majd azt kívánta, hogy a nagyformátumú politikusnak legyenek méltó követői „a város, hazánk javára, egész nemzetünk felemelkedésére”.

Persze Tiszát lelőtték végül (1918. okt. 31-én!), a nagy formátuma ellenére is, aki a nagybirtok és a nagytőkések mellett tette le a voksát, aki az egyéniségére jellemző merevséggel szembeszegült minden reformtörekvésnek, különösen az általános választójog bevezetésének, mely a Monarchia szövetségének helyzetét veszélyeztette volna.

Egy bizonyos számomra, hogy számára az 1848-as szabadságharc semmit nem mondott!

A mesékből már 6 éves koromban kinőttem, a történelemből pedig- öregen már képtelen vagyok befogadni átírt történet-tartalmakat, pláne a párhuzamot a mai időkkel (mert ugye van: miként és példának az önkényes elfogadtatása a véderőtörvénynek, a rákövetkezőkben karhatalommal eltávolította a tüntető ellenzéki képviselőket)! Amúgy a történelem is egy nagy mese, átszínezve így minden részlete- csak legyen valami szép is... Tisza István nem volt más mint a háború és a régi rendszer legfőbb megszemélyesítője, a demokratikus átalakulás ellensége!

„Gróf Tisza István olyan egyéniség volt, akit nem lehetett helyettesíteni” – mondta megemlékezésében Bölcskei Gusztáv – igaza van, de mégis próbálgatják!

Számomra Ady szavai hitelesebbek mindennél (az akkori helyzetről és Tiszáról), amikor kitört az I. Világháború, a következőket látta: hogy akkor- a költő korábbi ellenségei,

az úri Magyarország képviselői, akiknek Ady szemében Tisza István volt a megtestesítője, hazafiként viselkedtek, a magyarságot védték a háborús években.

a továbbiakban - kissé homályos, de  célzás ugyanis így, hogy „De itt már azt is muszáj feltennem, hogy egy aulikus ősű magyar gróf, ki tavaly még minden nyugtalan magyart leöletett volna, véletlenül nem a maga kiskirályságát védi, hanem a magyarságot. Valószínű, hogy nem sok akadna ilyen, de akadna, s harcolhatok-e én akkor ezekkel, akik a veszedelem múltán megint azok lennének, akik voltak?” – Tisza Istvánra utal. „Tavaly”, azaz 1912 júniusában ő törte le erővel az obstruáló parlamenti ellenzéket.

Tisza úgy nyilatkozott Adyról, hogy „Ady és a Nyugat levéltetűk a magyar kultúra pálmafáján”, Ady pedig csak vad geszti bolondként emlegette a grófot, de zokogásban tört ki, amikor értesült Tisza meggyilkolásáról.

A költőben már korábban is lappangott Tisza, mint a magyarság szép emberpéldánya iránti valamiféle rokonszenv. 1908-ban a Budapesti Naplóban megjelent szarkasztikus, gúnyos sorai között ez is olvasható: „Ha nem is szeretjük Tiszát, nem tudunk rágondolni sem magyar vérünk megmelegedése nélkül. Milyen furcsa, milyen hibás, milyen ártó, milyen dacos, milyen erős, milyen szép, milyen magyar ember.”

… és csak így- csakis így fogadom el Tisza István méltatását!

"A magyarság e két reprezentánsa majdnem egy időben bukott el, s a történelem kíméletlenül átlépett rajtuk."

Lehettem volna összeszedettebb is ezen írás kapcsán, de az érzések mindig elvisznek, miként is a tisztelet és a hagyomány az igaz történések még s ahogy a stílus változik meg a kifejezésmód - ám az alaptermészet nem - nálam a fehér fehér, a fekete fekete...

 

Ady E.

Rohanunk a forradalomba

(részlet)

 

Minden a Sorsé, szeressétek,

Õt is, a vad, geszti bolondot,

A gyujtogató, csóvás embert,

Úrnak, magyarnak egyként rongyot.

Mert õ is az Idõk kiküldöttje

S gyujtogat, hogy hadd hamvadjon össze

Hunnia úri trágyadombja,

Ez a világnak nem közösse.

 

2015. 11. 01.

 

Oldal: "...vad, geszti bolond..."
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2025 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat