Veszprém
Enyhe ötven százalék részvétellel a „veríték”!
Maradt az apátia? Bizony!
Mindennek van fonákja is, amiként furcsaságában a legrendítőbb, a kín átváltozása – mert ugye senki nem gondolja komolyan- hogy ez lenne a megváltódás?
A választás legalább olyan kritikát mutat, mint- amit a kormánypártok felé felmutatott az akarat... csak nehogy egy másik Esztergom bújjon ki a tojásból!
Az talán mégsem, a hívek maradtak!
Az MSZP ne játssza magát, a baj náluk nagyobb- a megjátszás nem lehet kenyerük, ahhoz nem elég rafináltak – amúgy meg: velük vagy nélkülük? - már mindegy is, a kérdés feltevés is értelmetlen. Nem baloldali a baloldali, bőbeszédű tendenciáik a jövendő drámát vetíti elénk.
A kétharmad csak látszólagos veszteséget szenvedett el, mert a szabályokat továbbra is a Fidesz hozza, aminek eredménye csakis az lehet, hogy jobban odafigyelnek, mihez kell az országgyűlés kétharmada és mihez- a jelenlévők többsége!
Az orbáni odafigyelésből még baj lehet – nem ülnek majd a babérukon... hátha eddig nem éreztünk kényszert, akkor ezután majd fogunk! - nekem ezzel ennyit mondott, és ez pont elég!
A baloldal csak ülésrend- a jobbik a kormánypárthoz húz, minden más csak színjáték.
Az LMP magában méri esélyeit továbbra is... megválogatja a lényeget, mind tartalmilag, mind képileg – hangsúlyosan teszik- és pontos információkkal támasztják alá a mondandót – az érzés és gondolatviláguk a „zöldek” felé hajaz, de hiszen azok is... (!)
A függetlenek, mintha nem is lennének- csak amolyan létszám betöltőként- kevés az idejük a megnyilvánuláshoz, ezért a parlamentben a drámai monológokban hangsúlyos hozzászólásuk, és csak pillanatnyi élményt bontogathatnak ki! Amit nagyon sajnálunk...
Az MSZP-nél sok a furcsaság, a belső reflexió is más – látszik, hogy valamit akarnak, de a valóság-képe annak ott, csak erőlködés. Elmosódó hangulatukban, homályos sejtések kapnak helyet – valahogy nincs frissesség bennük (egy-két kivétel azért akad). Ennek ellenére is, érzéseik, hangulati-hullámaik valahogy az elmúlásuk riadalmát adja – képtelenek a megújulásra. Ők a „haldoklók”!
Hiller elnökként Schiffert oktatja- mi az, hogy felkéri az elnököt, hogy mit csináljon, ha mondandóját megzavarják a kormánypártok... majd nagy kegyesen azoknak is odaböffent valamit, hogy a látszat meglegyen.
No- így nehéz összefogni bárkivel is!
De az MSZP nem is akar- csak ha a vezérszerep náluk marad! Önzés „pompája” sokkal bonyolultabb érzésvilágot tükröz, mint azt ők gondolnák.
Magyarul: borzongatók és igazi távlatot nem adnak, de felmutatni sem tudnak (még magukat is becsapják) – aki hisz nekik és arculatukban (mit is beszélek - hol van arculat a képtelenségben?), annak úgy kell! Öncsaló mámorukat másokra húznák, mutatva egy-egy pazarló gesztust (gyakorlat mást mutat), de összefüggésében csak a megváltoztathatatlanságuk zaklatottságát szuggerálják kifelé...
Veszprém után sem kapnak más színt, csak adnak a megrészegülésnek mámorukban valamit, hogy lám-csak összefogtunk, de a kerítés csupa kérdőjelből áll össze így is!
Nem hitelesek – sajnálom, hogy ezt kell írnom róluk!
A bizalom elveszett, a gyanakvás megmaradt.
Az eltanult modor, nyelv-, forma- és a stílus, viszonyaikban csak a szélsőséges kedélyhullámzásukat hozta és azt is mutatja... patetikus elvontságukban lettek értékvesztők!
Veszprém nekem nem adott- nem is hozott semmit – azonkívül, hogy prózai lesz szerepük az elkövetkezőkben – „pozitív” aspektusaikban komorodnak majd, ami stigmaként hat rájuk - a viszonyokban is.
Függetlenedve folytatódnak – merre is? - hova is? Sorolják majd vágyaikat, amik tévedések sorát hozza – következmény: a tévelygések sorával lesz, hibák és vétkek jobbra-balra csapódó ellentéteiben, így épül le a morál is, aminek felépülni sem volt ideje: jön a kínlódás időszaka! Önvád és önkínzás.
Sötét a kép? Bizony az, ha valaki nem ismeri a Fidesz természetrajzát, annak nehéz az élete!
Most még az összefogás eredményén cseng-bong az akarat, de abban máris (okkal vagy ok nélkül) az indulat diktál, hogy ki- mennyi érdemet sajátítson ki magának ezután... a bírák meg boncolgatni fogják gyarlóságaikat!
Valami elkezdődött, valami folytatódik...
“Néhány koldul, mezítelen,
S csak ablakban lát kenyeret!”
...sárfirkáin e léttel mi- mint élő kérdőjel
Úr elé botlogunk,
de az ösvény ott is keskeny — (szőke)
2015. 02. 23.