Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni

Az erkölcstelen politikai irányzat csak a beteg szervezetű államban, nemzetben tudja felütni a fejét, a pillanat fejvesztettsége, kábultsága és nem tudása alkalmas talaj befogadására...

A legyőzhetetlen arculat?
 
Fény és árnyjátékain a lét. Fel- felparázsló indulatain, gyötrelem… és megoldatlan kérdésein haldokol az akarat (de nem volna túlzás, ha azt mondanám az élet). Egyensúly-káprázatából maródik lélekre az ideges félelem. Választottunk, és választani fogunk... de hogy, ha hamis minden- átírva szabályai s mindig a hatalomnak lejt?
Vagy hamisan lázong a céltalanság-érzet (?) Orbán csodálatos körutazása jövend (!) Ördögi ösztönnel, és huncut mosollyal rajzol képet a létnek, - eképpen verhetetlen- hévvel csinál magának kényelmet: számító a teendőkkel!
A hang, formát ad még a pergő perceknek… másokat idézve is mindig önmagáról, s a nép, ha csak kis időre is, ott érte „kitépi lelkéből vérző gondjai nyilát”! És tapsol, éljenez haldokolva is!
„Utánam srácok!” és „Hajrá Magyarország!” - mert jobban teljesít?
Tékozló, már-már tragikus gazdaságával?
„Melegült, tágult, - majd minél nagyobb, annál ködösebb lett” (lesz)… „az élet.”

Megtámadt a sors, mint a legyek
A tejesfazekat, ’lepett… voltam minden
Csak szép fiad nem, választékra
Szorongatott helyzetemben
Mintegy elestetett-, ki ha félremegy:
Rendkényének hagy ott eleven…

Már hányódom, vetődöm ügyetlen,
Marha nehéz a teher (!)
Választani kell! Kell?
Mert álnok és ravasz e pártos-rend,
Megfacsar tömeggé keményen,
S ajánlással engesztelődik velem?— (szőke)
 
A változás nem az évszakok változásán múlik… ha fejekben nincs rend, vagy épp „fájdalmas műremekké” vált az élet, rángatott bábuként vallhatjuk magunkat bűnösnek (!)  Ott a meghitt lidércnyomás, és a régi mocsárban új „virágok” nőnek…
Fortély a harchoz, csak a pénz dolgaiban kell? És ez fog majd átvezetni az elkövetkező évek tiltakozó- hangjához? A polipkarok szorításából, hogy menekülhetek? Ha az első öröm elszáll, belopódzik a kétely és más lesz a nyelv… a tülekedni nem tudók elvesznek… jön a magány, a csalódás, a bánat (!)
„Eltéved, kinek az út az irány és nem a cél: hová utat csinál.”

A lét szárnyal… riadalmával?

A demokrácia lett kényszerem,
Népuralom helyett szégyenem?
A rothadás sejtjeiben megfeszített
                                    a kedv,
A létezésben sok a fejnélküli
                                      szent…
Álságos csalfa álom: nevet a száj
És sír a szem. — (szőke)

Mondhatnám azt is, hogy bolond lyukból bolond szél fúj, mert öndícsérete mellett a hatalom felöl állandó Gyurcsányozás hallatszik. Vajon miért is csinált magának egy pártot? - igen a DK-t... mert kiszállt a pártból (MSZP-ből) és mert kitúrták saját utat jár most...
A szocialista párt előbb-utóbb az MDF sorsára jut majd. Hiszen a szocialista szó jelentésével sincsenek már tisztában, tenni a népért meg nem akarnak (tipikus kapitalisták! - nagyon kevés kivétellel) emberségesebb eszmét meg nem is ismernek.
Gyurcsány az egyedüli, aki valamit még megpengethet (talán) – egy-emberi érzésvilága ihleti és előrenéző történelmileg is, tudatfejlődés szempontjából is. Csak az MSZP-t felejtse, mert egyedül többre megy. Osztozni velük minek? - csak szidalom jár érte...

Orbán lélekben tovább ég… mely nagy puffra, nagy zajra széthadargat, kihergelni tüzét s lelohad „ketrecében”, ha már nehezen lélegzel, hóbortos a kedvre… torokra, mint egy felhányt csomó, és kétségül végtibe (!) – tovább… tovább?
Mikor kérdezi meg valaki, hogy hogyan kívánják megoldani a jelen és jövő problémáit? Hülyére vesznek bennünket szórólapokkal, füzetecskékkel (mint a Fidesz)… miközben egy dedósszintű tájékoztatás részesei vagyunk, mit számon kérni nem lehet… Már újra fáj az élet!
Orbán a bölcs- önmérséklet-ruháiban tetszeleg nekünk, és a semmit-tudást adja el mindentudásnak… egy pálya nagy korszaka! Rombolásra kész mind… és mi, a nép feszengünk… Illúziót vesztettek, szörnyűek az élmények, és mégis, mint a birka megyünk a szamarak után! Uraim! - valami pluszt talán, ha nyújtanának fenséges élvezetükből… (!)
Könnyedén bánnak a nyelvvel, rázza magát mind, és ígérnek, hogy ki még alszik az is felébredjék (?)… lényeg a kómában tartás, míg papírra kerül az iksz (!) - megint... és mindig.

2014. 06. 16.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 714
Tegnapi: 241
Heti: 955
Havi: 8 434
Össz.: 1 095 813

Látogatottság növelés
Oldal: A legyőzhetetlen arculat...
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2024 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »