Egyre izmosabb Kövér.

 

Ki köztársasági-elnök akar lenni

annak mindent egy-lapra kell tenni?

(bár idegen ebben a világban, de titkokkal van teli... színpadának dísze mégis!)

 

Kövér megint kitett magáért. Megmutatta az országnak ki is Ő! Mily hatalommal bír és egy nép csak leszarva általa, hogy fegyelmezi a képviselőjét. Talán, ha van mondandó, lehet jobb volna azt meghallgatni, de mert lelkiállapotát is figyelembe kellett venni és törvényeit ő maga hozza, így százféle különbözőségben is, ha van egyezés, ha nincs egyezés, jön a bünti!

Örökre és romlandóra csak fintorgással lehet meghajolni a „mestermunka” előtt, mert Kövérnek száz-élete vagyon, másnak szava sem lehet! Ennyi!

Nehéz az élet itt künn a „végeken” - hát még az országgyűlésben... törvényekre hangolt fülekkel mégis más műveltséggel és ízlésben is másként bírnám csak- az értelemről még nem is beszéltem. Ami ma a parlamentben folyik értelmetlen!

Kidobott pénz a tanárbácsis módszerekért! Csak azt láttatják, és láttatja a házelnök, hogy a haza pénze mennyire elherdált... az „alkotás” csak erőből izmolt és zsigerből felfokozott a tartalomra. Ó mily kegyelmes, az érzékek másik térfogatában, de nekem a parasztnak csak olybá tűnik mégis, mintha a nap forogna a fogyó-hold körül!

Mármint a parlament a házelnök körül... Vicc!

A gigantikus figura... majd a történészek elcsámcsognak rajta és titkai fölött, ahonnét kitűnik (mert átírják majd) Kövér „világos” egyénisége, eredetisége és megdöbbentő sokk-rétűsége! De mert a saját eszére támaszkodott eddig is, nem is lehet más mint egy élenjáró bohóc... aki a tényekkel sosem számolt! De diktálja a történéseket...

Üres ábránd lenne a helyzetet másképpen megítélni!

 

 

halálig

 

Minek neked a hírnév

a jámborság az erény?

Bukni így is tudsz

mert int az ég

a perc- s vár a vég!

Ahol majd utolsóként rám meredsz

ott a vég...

mindenkinek kemény

és már utánad

az emberöltönyi remény

a rég

kimossa belőled a tündöklést

s kinyílik egy nagyobb ajtó

akkor ott nincs már semmi kétség -

Hív egy hang majd belülről

valahonnét

mozdulásra

az egyre süllyedő égbolt alatt...

Ám idő megzavarodván tüskés

zarándok-háláin még magadért vagy

jobbára

csak képzeletben él a végérvény

érte tőled hála

hogy nem először bújik elő

fényre-vonta-tömegén

a kétség -

...már szépségében meztelen

szegénység-mélyein a mód így

hol az esztelenség

egyetlen perce sem gondol magára

mitől annyira remegnél

még „járod világod magadban”

hogy mégis itt már „a csírátlan örök tél”...

szegény-szegény hibád... hát tessék!

”...s lehet továbbcsinálni

az érzelmes képzelődést

hogy az ember megindul egyszer

és oda ér és oda ér” – (szőke)

 

2015. 06. 08.

 

 

Oldal: Egyre izmosabb Kövér.
Az igazi gyémántot nem kell ragyogtatni - © 2008 - 2025 - jellem-ismeret.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat