„A káoszt, annak meghatározása szerint nem lehet uralni, amint beüt minden rend és akarat hasztalan. A káosz következményei kiszámíthatatlanok, az egyetlen bizonyosság az benne, hogy pusztítás jár a nyomában.”
„...Orbán Viktor szerint az elmúlt hat év folyamán kiszélesedtek az együttműködések, például a közlekedés, oktatás, kultúra és az egészségügy területén is rendszeressé váltak a tanácskozások.
Együttműködésünk az Európa és Kína közti kapcsolatok alakításának meghatározó tényezőjévé váltak"
– jelentette ki Orbán Viktor.
Korábban Ázsia modernizációja csak európai technológiai és pénzügyi forrásokkal volt lehetséges, most viszont a Kelet csillaga áll magasan. Ázsia és Kína felemelkedésének korszakát éljük, most következik az, hogy Európa további fejlődéséhez szükség lesz a kelet technológiai és pénzügyi részvételére"
– mondta.
A miniszterelnök szerint az együttműködés sikeréből egész Európa és az unió is profitál. Hozzáfűzte:
Kína rendelkezik azokkal a forrásokkal és kapacitásokkal, melyben olyan fejlesztéseket és beruházásokat lehet Közép-Európában véghez vinni, melyek európai forrásokból ma nem lehetségesek. Az új világrendben jellemző a nagy, sikeres távol-keleti vállalatok széleskörű jelenléte a nyugati piacokon, így Magyarországon is"
------
...és megint a pénz szeretete jött le, amiként is már „nem elég az EU pénze! Optimizmus fontos, de mert Kína jött el „Új időknek új dalaival” még nem biztos, hogy gazdagodni fog országunk... egyénileg Orbán talán (mint az Azeri pénzek setében – eltüntethető számlákon át!). Új lesz a stílus? - érzés és forma és a gondolattal a látomás Orbán fejében már-talán egysége zeng, ahogy összeállt a jövőkép, ámbár az érzés bennem, hogy csak szerepet játszik.
A politika zegzugos útjain én már elvesztem – nem is értem mi folyik itt – kérdés bennem fogalmazódik, egyáltalán- akarom-e érteni? Mi evidens és mi nem az... a történelmi-társadalmi-politikai tényeket és vágyakat... pláne az Orbánit!
Saját vélemény csak: én nem örülök a kapcsolatnak...
Kínában talán elmegy:
„A szürke, lapos kisvárosokban felhőkarcolók nőttek ki a semmiből, a tömegközlekedés túlzsúfolt lett, megváltozott az öltözködés, a szórakozási szokások és a vendéglátás színvonala. A családok is megváltoztak. Korábban azért szültek sok gyereket, hogy legalább egyvalaki sikeres legyen és nemzedékeken keresztül gyarapíthassa a családi örökséget. Az egy gyerek politikája óta viszont óriási nyomás van a kínai egykéken. Nincs más út: skeresnek kell lenniük.”
Ez az út várna ránk is? - ahol a felhőkarcolók helyett a földből stadionok nőnek ki? Ahol nem születik gyermek (megfelelő számban nem bővül a család)?
Sisci professzor mondotta:
„El fog jönni a nap, amikor Kína, de legalábbis az ázsiai kontinens átveszi a világban a vezető szerepet.”
...a statisztikai adatokat, természetesen mindig lehet kicsit másképp magyarázni. (teszem hozzá)
Kína gyors előretörését például azzal árnyalták az elemzők, hogy tavaly újraszámolták a kínai
GDP-t, és a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően olyan tételeket is belekalkuláltak, amelyeket Peking eddig mellőzött.
Egy biztos: „Kína új korszakba lépett, amely során „központi szerepet kell játszania a világban”.
Szőke Emil:
káosz érzetében
nem csillog már a lét - elfeledném de mert nehéz
az emlékezet terhét cipelem az isteni karba még -
Csillagot ott királynak - bár a fekete-lyuk támad
harcosan lesújt
barátságot így mutat a hazug...
„s lehet továbbcsinálni az érzelmes képzelődést”
talány és talán
alkony rá - honnan már magam nézem magamat -
míg fényfüggönyén egy sugár szokatlankodik dolgaimmal
és a képzelet- miként a kép sajdulva fázékonyan törik meg
rajta
újra és újra - épségét a berekesztettség húzza-vonja
érintésre
magánzárkáiba „szorulni holt dolgok közé a szűk s a tág
ki- és berekesztettség jégűrébe” –
2017. 11. 28.